Houston Hír

Houston

Remek hely ez a Houston!

Csak nem triatlonozni...

Tegnap érkeztem meg Texas gyöngyszemébe, a Rakétakilövések fő‘városába.

Hmmm... beautiful south...

Gondolhatnánk.

Helyette itt van egy akkora város, mint kétszer Budapest, csak azzal a különbséggel, hogy, amikor vége van Budapestnek, akkor általában van némi szünet, és utána következik csak teszem azt Hatvan...

Na, itt nincs szünet! Sosincs!!!

Tegnapra terveztem, hogy gyorsan kimegyek gurulni egyet, de mivel vendéglátom, Heczey Bandi, alias Banderas, alias Doktor úr, arias kicsi T-rex éppen gyerekeket gyógyitott a szomszédos kórházban, magam kellett megoldanom a bejutást. Otthonrol gondosan elkezdtem tervezni az utat.

Irány a google!

Gondoltam térképen kifigyelem merre a reptér meg a Bandi által megadott hely, aztán reménykedtem, hogy nem lesz túl messze a két pötty egymástól. Elsöre zavarba jöttem, mert volt vagy 10 reptér...

A legnagyobb kifutópályát vettem alapul, amitő‘l a Homestayem volt vagy 50 kilire. Na, gondoltam az taxival csöppet húzós lesz, ezért kértem egy itinert Andristól. 102as busszal egy laza másfél óra, utána a város egyetlen villamosával 8 megálló. Eddig nem tudtam elrontani. Aztán 8as busszal még kettő‘t. Hogy balra vagy jobbra, az már komoly gondot okozott, mert a sofő‘röknek sem mondott sokat az hogy Brompton Street.

No mindegy, eltaláltam az irányt, és a 15órás repülés után, 3óra tömegközlekedéssel a hátam mögött 10kilós kézipoggyásszal a hátamon plusz egy 25kilós egyre kiszámithatatlanabbul guruló bő‘rönddel ott álltam egy keresztező‘désben és halvány fingom nem volt, hogy merre, mert az itineremben ez már nem szerepelt. Gyorsan beugrottam egy benzinkúthoz de lévén bevándorló volt a lelkem, egyrészt jobban tudtam angolul, mint ő‘, - ami nem egy magas szint “ másrészt a Brompton Streettő‘l 100mre neki sem volt lövése, hogy merre az arra.

Egy magát sportolónak gúnyoló másik bevándorlóval elegyedtem szóba, aki már használható információkkal szolgált. Megköszöntem az izzadva tovább sétáló latinoknak, és bő‘röndöstül elhúztam tő‘le...

6ig volt porta, ahol a kulcsot remélhettem, én 17:57kor omlottam be az ajtón. Az alkarom addigra akkora lett, mint Popeye-nek. Nick Árpi masszírozhatna két napig... Mire összeraktam a kerót, már atom sötét volt, tehát bringázás kilő‘ve. Gondoltam futok a Bandival, de mivel nagyon késő‘n jött, igy azt is kihúztam a programbol. Hihetetlen edzettségemben nem hiszem, hogy kárt tett volna ez a mulasztás...:)

Ma reggel aztán már kimerészkedtem. Sikerült több, mint két óra városi résztávot összehoznom.

Igazándiból nem csodálkozom, hogy Armstrong sikerei dacára a kerékpározás nem lett tömegsport errefelé. Elég idegesitő‘ 500-1000 méterenként megállni... Két óra az annyi mint: 120 szakasz!

Sprintereknek remek!

Országútisoknak és triatlonistáknak kevésbbé... :)

Mindegy, megpróbálom kikapcsolni az agyam 10napra, amig itt vagyok, és akkor kibírom.

Utána Miamiban már remélem jobb edzéskörülmények lesznek.

A Houstoniak meg hagyjak a fenébe a sportolást! Semmi értelme!

Inkább lő‘jenek ki jó sok Discovery-t meg Apollo-t. Ahhoz biztos jók a város adottságai.

Meg a gyerekgyógyításhoz! :)