Austin 70.3 Hír

Elso belyegyzes ekezet nelkul.

Az ekezetek szerelmeseitol elore is elnezest!

Szombaton atugrottunk tehat a kozeli Austinba egy kis egeszsegugyi testmozgasra. A verseny az elso 70.3, ami mar a 2010es VB-re ad kvalifikaciot. Mondjuk profiban nem tul sokat, konkretan kettot, amihez ugy velem a dobogora kellett volna minimum allni. Ilyen almaim nem lehettek, meg akkor sem, ha a rajtlista szerint nem tul vaskos mezony vart ram. Ennek oka, hogy a maratonomig max montiztam keveset, utana meg beutott otthon az oszi tel, amiben kellemesen le is betegedtem! Egy szo, mint szaz nem most keszultem nagyot dobni. :)

A texasiak azt mondjak, a harom H-ra mindig szamits, ha kimesz kerozni. Ezek a Hot-Humidity-Headwind, azaz forrosag-para-pofaszel. A negyedik H lehetne a Hilly, mint hegyes, de azt gondolom nem tettek bele, mert Texas nagy resze tok sik. Na, a verseny reggel 7:30kor kezdodott, botrany hidegben, azaz az elso H nem jott be. A hurrikan szezon kozepen mar regota nem esett, tehat a para sem volt jellemzo. A pofaszelet viszont koszonjuk megkaptuk, melle pedig a Texasban kitalalhato legdombosabb palyat. Ja, a neten fellelheto rajtlista pedig egy marek szamocat sem ert, mert a rajtnal azert egy kisebbfajta rovidtavos pontszerzo mezonye gyulekezett. Ekkor mar tudtam, hogy bringan lesz nemulass...

Csak par nev: 2008-as gyoztes Richie Cunningham, Greg Bennett, Viktor Zemczev, Maxim Kriat, Massimo Cigana, a masik olasz DeGasperi, Brian O'Grady, Brian Fleishmann, Luke Bell, Cartmell Fraser.

Csupa rovidtavos es hosszutavas jol csengo nev, plusz olyan kevesbe jol csengo, ami csak azert nem cseng jobban, mert csak amerikaban versenyeznek. Ettol meg itt istenitik oket, gondolom nem veletlenul.

A terveimet rogvest atalakitottam egy top tizes beerkezesre.

Uszast azert illik odatenni, ezt az O'Brian mogott ossze is hoztam. Harmadik uszoido vegulis nem rossz, foleg hogy ebben a szamban sem edzettem magam halalra az elmult idoszakban. Gyors depozassal felfejlodtem a masodik helyre, ami tiszavirag eletu volt, mert 1km-nel mar jottek az allatok. A Cunningham-Bennett paros, mintha motoron ultek volna... Nem is szandekoztam oket megzavarni, ugyhogy koszontem nekik, meg jo utat kivantam. A kovetkezo csapat mar kevesbe agressziven elozott, ezert veluk mar egy kicsit emberkedtem, de vegul oket is hagytam, mert korainak tetszett meg ahhoz, hogy non-stop lihegve tekerjek. Aztan jottek az ukranok meg ket sorstarssal. Ok mar szimpatikusabb tempot tekertek ezert gondoltam egyutt elutjuk az idot. Nagy nyugalommal vonatoztunk, amikor is epp azon ritka alkalmak egyikekor, mikor en voltam elol, jott egy uj ficko, aki szepen eltekert az egesz brancs mellett. Amikor engem is elhagyott, egyszer csak ott termett a versenybiro es egy piros lappal kezdett integetni. Azt hittem kizart, de gyorsan hozzatette, hogy "four minutes".

Visszakerdeztem, hogy akkor ezt most miert?

Mondja drafting...

Pofaszelben egymastol 3m-re megyunk egymas mellett es eppen alaznak. Ez drafting?

Aztan kesobb felvilagositottak, hogy az elozest 20mp alatt le kell rendezni, es amint mellem er a gyorsabb, nekem le kellett volna maradnom. Mivel mentem mellette egy ideig, igy ez bolyozasnak minosul.

Na, gondoltam fasza, itt gurizek ing-gatya, boldog leszek, ha leszallok ezekkel egyutt, es uldogelhetek a depoban meg egy negyest...

Motivaciom hirtelen 10es skalan 2esre esett, ami kb. annyit tett, hogy szerettem volna meg elerni a finish line-t, bezsebelni a celcsomagot, meg egy nagyot zabalni a celteruleten.

Elkuldtem hat a biro pajtast melegebbre, titkon meg talan annak is orultem volna ha kizar a francba. (Bar az egy koros palyan hogy megyek akkor vissza, azt nem tudom :) )

Takarekra allitottam magam, es battyogtam tovabb. Igy erzesre viszont hirtelen baromi hosszunak tunt meg a hatralevo ut. Lett is egy 2:23-as kerosido, ami kb. 37.5os atlagnak felel meg.

Ehhez jott meg hozza a 4perc bunti. Jo kis amator kerosido lett igy... :)

Na kimentem futni azert, nem tul nagy meggyozodessel. Az elso kilometereken meg igy is uj erzesek keritettek hatalmukba. A pofaszel meg a dimbi-dombi palya megtette hatasat.

Aztan szepen bemelegedtem, es kerestem apro kis celokat, amivel eluthettem az idot a futopalyan. Elsore az elottem csalinkazo profi noket szerettem volna begyujteni. Eleg durva, de a masodik korben foglaltam csak el a "woman leader" poziciojat... Joanna Zieger nem is mozgott annyira rosszul raadasul! Ekkor uj motivaciom kerekedet. Mivel a gyomrom vacakolt, minden egyes mobil WC mellett mely sohajjal mertem csak tovabb haladni. Komoly riziko faktornak veltem ezen lehetosegek ki nem aknazasat... :) No, de ha beulok egy kis pit stop-ra, akkor visszaeloz a noi elso. Ezt a szegyent meg ugye nem hagyhatom! Ezert aztan ha kortyogo bendovel is, azert probaltam elonyt szerezni, hogy ha megis, akkor visszajohessek ele. :)

Tovabbi motivacioim voltak a celteruleten tombolo Rosza Dori, aki veresre lengette a magyar zaszlot. Aztan egy kedves kis pom-pom csapat, aki mindig nyomtak nekem egy show-t.

Tovabba, hogy a szembe jovo elsokkel nagyjabol mindig ugyanott talalkoztam, azaz egesz jol haladhattam. A vegen mar remenykedtem egy epkezlab futoidoben is. Ez nagyjabol be is jott, mert ilyen korulmenyek kozott az 1:17 nem is rossz. Sot, ugy velem sem az uszassal sem az futasommal nincs baj, a kerora kell most rafekudni. Kicsit vicces, hogy 40es atlag alatt menni ma mar szanalmas, dehat ez van.

Azt mondjak Clearwater sokkal gyorsabb palya. Ezert ha amugy megy a 40-es atlag, ami 2:15, akkor Floridaban menni fog a 2:10 is. Juhejj, akkor mar csak 5-10 percet kapok a toptol... :)

A nemzetkozi helyzet ugy latszik egyre csak fokozodik!

Vagy stilszeruen azt is mondhatnam erre: Houston, we've got a problem!

A problemak meg azert vannak, hogy megoldjuk oket, nemde? Na akkor ezzel bucsuzom. Elmentem kerozni! :)