Menü

2006.10.18.     Hozzászólás 0

Mátrai jelentés

Szombati kellemes munkahelyi workshop után hullafáradtan tekertem a Keletibe. Fel a Margit-hídra, az világos ugye, hogy nem a járdán , de buszsávni, vagy nem buszsávni, ez itt a kérdés. Végül szabálytalanul a buszsávba nyomtam veszettül, igyekeztem olyan tempóba, hogy busz ne érjen utol.



A hatvani személyen van bicikliszállító kocsi, hatan vagyunk, rögtön a múltheti kerül szóba, ki se kell mondani, hogy CM, mindenki tudja, miről van szó. A többiek elővárosiznak, én megyek végállomásig az iszonyú lepukkant és megrongált bicikliszállítóban.

Irány Csány, aztán Atkár. A 3-as, meg 32-es út kényelmes, alig néhány autó a fővároshoz szokott bringás számára, és csak két km ezeken a város széléig, itt ráfordulok végre a döcögős csányi útra. Ez már a kánaán. Virágzó repce illata, fácánok, meg én, semmi más. Na jó, Csányig megelőz egy busz, a szele húz egy kicsit. Csány isten, világvége, jó végiggurulni, kendős nénik beszélgetnek az utcán, kicsit olyan, mint 10 éve az én falum, vagy nem olyan, mittudomén, de nosztalgikus.

Hajtok tovább a síkon, majd tanyák, egy halom, talán valahai kunhalom belvízzel bekerítve. Egyetlen dombocskára tekerek egy erősebbet és előttem Atkár, bal felé a Sárhegy, meg a Mátra az estében.

Másnap Nikivel együtt nekivágunk a világoszöld Mátrának, délelőtti napsütésbe. A Gyöngyös-Mátrafüred bicikliút megszűnőben, néhol már teljesen eltűnt a burkolat, a város szélén Kopiékkal találkozunk, futás után nyújtanak, meg korareggel már letekertek egy 90-es kört országútival olyan legjobb helyeket érintve, mint Mátraballa meg Mátraalmás, készülnek a Vasemberre.

Füred után Lajosháza felé tekerünk, amerre a Téli Mátra is megy. Az erdő gyönyörű, lombosodik, annyira, hogy itt kell lennünk, kötelező program, igaz jobbára vállon a bicaj, mert a fákat rávágták az útra. Az erdei nyugalmat csak a folytonos távoli motorzúgás zavarja.

Lajosházától a Szén-patak-völgyön megyünk, ez már biciklibarát terep, a patakátkelések teszik izgalmassá. A Szalajkaház előtt elmegyünk a sárgán, rá a nagy dózerútra, a távoli motorkórust már elszigetelik az út és a köztünk lévő hegyek, így csak a fűrészzúgást hallgatjuk. A dózerút mellett végig irtanak. Rátalálunk régi nagy kedvencemre, a Nagy-Halmajra, teljesen körbeirtották, szerencsére a nagyon öreg kocsányos tölgy, meg körülötte az öreg csertölgyek még megvannak, sőt géppel kaszált a rét, ez valami védelemre utal, talán nem is fogják kivágni őket. A hatalmas kocsányos-tölgy alatt elmajszolunk egy-két száraz bolti pogácsát, aztán rámegyünk a Görgői műútra. Süt a nap, egy család az aszfalton pihen, illetve fekszik-alszik. Biztos városiak és megtalálták itt is az anyaaszfaltot, viccelődök gonoszul és jogtalanul.

Ahogy kiérünk a főútra, már borzalmas erős a motorzúgás, motoros CM van, mint minden hétvégén a Mátrában. Az autókat meg se halljuk, fizikai fájdalom, nem telik el fél perc, hogy ne húzna el mellettünk legalább egy rettenetesen bőgő motor. Pedig én azt hittem, hogy már feltalálták a kipufogócsövet, pontosabban annak olyan kiképzését, ami nem jár ilyen fülsiketítő zajjal. Mátraházán aztán megpillantjuk a parkolóban az eltorzult, állatbőrbe bújó, emberszerű csoportosulást. Ott gyülekeznek bőrszerkóban, szórakozásból le-föl járnak egész nap a Mátra kanyargós útjain és gondolom, az a legvagányabb, akinek a leghangosabb a motorja.

A Csülök már múltkor is bevált a Téli Mátra utáni hétvégén. Most meg már kiültünk a fák alá, ott ettük a jó kis csülkös babgulyást. Az állandó kínálatban van itt sült csülök, hurka, kolbász is a gulyás mellett, bár a többség hotdoghamburgert nyom. A termelői borokat most nem teszteljük, de mivel a tulaj tán rédei, nem kizárt, hogy az is jó.

Az aszfaltra már nem merészkedünk vissza, így a piroson, meg mindenfelé kóborolva gurulunk le a dózerútra, ami lényegében a Görgői út folytatása Négyeshatár felé. Mi is arra megyünk. A dózerút kövei nagyon kiállnak, így pár km után már nagyon unjuk, végül a Peres-bércen lemegyünk a piros jelzésen. A lombozódó tölgyesek fantasztikusak, és már a motorokat sem halljuk.

Mátrafüreden a büfésor kínálata a magunkfajta turisták álma. Ilyeneket eszünk: grillezett kolbász házi (vagy házias) erőspaprikával, macok (a másfelé tócsni, vagy lepcsánka néven emlegetett krumplis étel helyi változata helyi, Gyöngyös környéki elnevezéssel), palacsinta és kiváló csapolt barna Staropramen. Mindez jó, friss, és olcsó.

A tavaszi Mátráról és a sok-sok útba eső irtásokról a honlapomon láthatók képek. A motorosok meg – országúti, terep vagy kvad – mondjanak le, de nagyon!


Medveczky György


Forrás: www.matra.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.