Menü

2007.01.17.     Hozzászólás 0

www.outdoorsport.hu

150 km Szent Pál apostol nyomában

Egy Törökországról szóló útikönyvben bukkantam rá a 2004-ben „megnyitott” St. Paul Trailre az ország két hosszú távú turista útja közül a fiatalabbra, Már akkor valószínűnek látszott, hogy egyedül indulok útnak, ezért igyekeztem minél több információt gyűjteni a kb. 500 km hosszú gyalogúrtól, amelyre kora ősszel két hetet sikerült szánnom.

Nem bíztam hát magam a véletlenre, meglátogattam az útról szóló honlapot és sikerült találkoznom az útikönyv írójával és a térkép készítőjével Zsiga Györggyel is. Bíztatott, hogy bátran induljak útnak, sőt ajándékba megkaptam tőle a túraleírást is. Igazán komolyan készültem, még arra is vettem a fáradságot, hogy minimális jártasságot szerezzek a török nyelvben. Ilyen előkészületek után izgalommal, de magabiztosan szálltam fel az Antalyába induló gépre.

A gyaloglást Serikből, pontosabban a tőle nem messze lévő Aspendosból kezdtem. Az ókori várost 10 euró ellenében fedezhetjük fel, ennyi belépőt kell fizetnünk a városkapunál. Ezért végtelenre nyúló órákat tölthetünk az épületmaradványok között vagy a régi színházban, melyben rendbe hozatala után ismét tartanak előadásokat. Seriktől Adadáig az út 135 km át változatos terepen halad. A tengerpart közeléből egyre magasabb hegyek közé jutunk, két nap gyaloglás után már nem nagyon kerülünk 1000 m alá. A túrázót mégsem a tetemes szintkülönbség és az ehhez járuló 30 C-os nappali hőmérséklet lassítja leginkább. Kell néhány nap, amíg az ember megszokja, hogy a jelzett út időnként magánterületeken, házak udvarán halad keresztül.

Az első kerítéseknél persze megtorpan az egyszeri turista, de egy-két nap után rutinosan kibontja a kerítést, kaput, majd visszaépíti és halad tovább a megfelelő irányba. A könnyebb ösvények leginkább az Aggteleki karszthoz hasonlíthatók, míg a nehezebb részeken nincs is ösvény, az irány sem sejthető, jelzéstől jelzésig bogarásztam a kőrengetegben. Ilyen részeken örültem, ha egy óra alatt sikerült 2 km-t megtenni. Néhány helyen a kezeket is be kell vetni, a Köprülü folyót elhagyva egy kb. 300 m magas sziklafalon kell felkapaszkodni, ezenkívül több olyan rövidebb kapaszkodó is volt, amin akár via ferrátát is kiépíthetnének. Könnyebbséget jelent a 2000 éve épített, hosszabb-rövidebb szakaszokon még meglévő hegyi utakon vándorolni, különleges élmény a hatalmas, mesterségesen lerakott kőlapokon lépkedni.

A teljes sztorit februári számunkban olvashatod el...

Szöveg, fotó: Farkas Gabriella

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.