Menü

2014.06.03.     Hozzászólás 10

Ultrabalaton mezítláb

Elfelejtettem cipőt húzni?


212 km teljesítése - nekem - három dologtól függ. Kaja, érdeklődés és technika. Az első kettő összetevő teljesen egyéni. Van aki a mézes puszedlire esküszik, van aki zöldséglevet kortyol, van aki rántott karajt lapít a zsebében és van aki rábízza magát a szervezők terülj-terülj asztalkáira.

A motíváció is sokféle. Lehetsz hős, lehetsz saját határátlépegető, lehetsz nyúl és lehetsz üldöző. Engem a hosszabb távok teljesítésében - ahogy az Ironman-ekben is - a hitelesség, az egyértelműség vonz. Ez annyi amennyi, csak magadnak van elszámolni valód, de ami a legvonzóbb, az a figyelem. Az a figyelem ami a jelenléthez kell. Hajlamosak vagyunk a múlton mélázni, a jövőn tépelődni és pont azt nem tudjuk kellő koncentrációval megoldani, ami most van, ami most a dolgunk…

A futásban ez a feladat szinte pihentetően egyszerű. Figyelem minden lépésre, minden levegővételre, minden mozdulatra. Tavaly ez a “tudatos futás” segített hozzá, hogy - a magam amatőr befutóidejével ugyan -, de elégedetten és ne szétcsapatva érjek be ismét a célba.

 

Edzés közben mi az ami leginkább rákényszerít, hogy nézzek a lábam elé és ne csak a Szigeten kocogó csajokra szemezzek vagy csicseregjek a mellettem lihegő kollégával? Például ha nem veszek fel futócipőt és magam elé nézve elkerülök minden söröskupakot, betonrepedést és kutyamaradékot. Így kezdtem el én - mint annyi más trendi kolléga a világon - mezítláb futni. Természetesen a lényeget az úgynevezett “előlábra érkezés” technikáját - vagy ismertebb nevén “mezítlábas futás” módszerét nem most találták fel. Ez a stílus a tanult atlétáknál alap. Ez így megy a sprinttávokon, 400-on, ha bírja az ember akkor a 800-on, de engem az érdekelt, hogy mit tudok maratonon vagy ultrán.

Ezért toltam a szigeten – még augusztusban - egy maratont - mezítláb. Egyedül, csak úgy az íze kedvéért. Öt kört a pudingon, hármat betonon. Nem volt csicsergés senkivel, nem volt nézelődés, nem volt bíztatás - csak a talpalás. Az eredmény lelkesítő volt - még a nyolcadik körben is 4:30-as kilik sikerültek.

És lelkesítő volt az ortopéd szakorvos határozott véleménye is: „Egy - érthetően - nem ideális technikájú amatőr futót csupán az, hogy leveszi a futócipőt - rövid távon is hatékonyabbá tud tenni.”

 

Ettől a mondattól kezdve vettem komolyan a szervezést és alakult meg a freerun Futóiskola, ahol szakmailag felépített, rendszeres edzéseket tartunk. Természetesen a gyakorlatok normál futócsukában is elvégezhetőek, de vannak jó páran akik élvezik a “meztelenkedést”. Valóban kicsit erős első ránézésre, amikor szűz hóban vagy betonon látsz engem futni mezítláb, de van pár érv amiért érdemes kipróbálni.

A cipők tompítása a sarokraérkező-oldaltgördülő technika miatt olyan amilyen, de a bokádban nincs zselé, a térdedben nincs zselé, a csípődön van de azt megeszed az első frissítőn…

Szóval azt tapasztaltam, hogy ha a talppárnákra érkezel, akkor - valószínű ez egy ilyen túlélési reflex is - nem érinted le a sarkad, nem vered oda. Ez független attól, hogy milyen felületen futsz. Ha az “előlábra” - tehát a talpad elejére terhelsz, akkor - a lábadon felfelé - egyenletesebben oszlik el a “becsapódás” ereje.

Megnő a tompítás útja (a sarkad alá nem ér be idő előtt a cipősarok), nem csak az izületeid, a forgóalkatrészeid koppannak, hanem az összes lábizmod rugalmassága egyenlít ki. Természetesen a vádli az első egy-két alkalommal bedurran, ennek hozzá kell szokni, hozzá kell erősödni. Nagyon fontos, hogy a teljes futómozdulat szimmetriája meglegyen. Ehhez - az általában nem eléggé karban tartott - törzsizmok adnak erőt.

 

Dáva Iván Forrás: futoiskola.hu

 

UltraBalaton 2014
A tavalyi UB - számomra már a második - sikeres egyéni befutója adta azt az élményt, ami miatt a freerun Futóiskola elindult és aminek képviseletében - egy-két talpas maraton megtapasztalása után - idén is neveztem.

Abban biztos voltam, hogy a rutinos szervezők mindent megtesznek. A kaja, a biztonság adott a versenyen. Az érdeklődést hozom, a futótechnikát meg akkor most jól leteszteljük…

Már számos alkalommal futottam körbe a Balatont, de nem így. Már az aligai emelkedőn kiderült, hogy hol lesz a szűk keresztmetszet. A biciklis út toldozott-foltozott felülete a legváltozatosabb aszfalt fajtákat kínálta fel. Kisebb-nagyobb, barátságosabb és barátságtalanabb kavicsok ragadtak a talpamra (ez azért nem jó mert így kétszer bök…), de szépen együtt haladtam a 185 egyéni indulóval. Mindenki elsütötte a mezítlábnak szánt jobb-rosszabb poénjait és tették fel a teljesen ésszerű kérdést: De ugye van nálad cipő?

Hát nem volt. Ne legyen kísértés. Csináljam meg úgy és addig ahogy vállaltam. Az első hegyi szakasz kellemes meglepetés hozott. Tökéletes friss beton, isteni langyos aszfalt, lesöpört útpadka… kell ennél jobb? Azért jól esett a bíztatás - a csapatok itt húznak el az egyéniek mellett - itt a legnagyobb a buli hangulat.

 

Rövid Balaton-parti rész után ismét a hegyek, de itt már kezdődött az oldallépdelés, a gödrök kerülgetése, a fel-fel szisszenés ami hangos anyázásba csúszott a lejtős, murvával szórt, repedezett úttesten. Beláttam, hogy ebből nem lesz egyéni csúcsidő. Jókat dumáltam a frissítőknél, meséltem a kerekedett szemű érdeklődőknek a futótechnika fontosságáról, segítettem egy srácnak eljutni Keszthelyig és szép lassan rám sötétedett a lehűlő éjszaka. Ekkor - szponzori fejlámpa ide vagy oda - nem éreztem, hogy uralom a mezőnyt és a körülményeket… Egyre több hegyes, éles kavics keveredett a talpam alá - érthetően az erdei út vagy a nádas nem az utcaseprők referencia terepe. Amikor a barátságos záróbiciklis is jóéjszakát kívánt nekem, akkor már ideje volt számvetést készíteni.

Ismerve a déli part úttest felületeit egyértelmű volt, hogy a szintidőt már nem fogom tudni betartani. A vádlim és a combom - tényleg nem nagyzolásként mondom -, de teljesen laza állapotban voltak, ez nagyon megnyugtatott. Viszont a szúró fájdalmakból már elég volt.

Feladni, kiszállni, az egót “helyretenni” nehéz feladat
Gondolom mindenki átélte már. Én megnyugodva “adtam fel” 132 km-nél. Amire kíváncsi voltam, választ kaptam. Ez a fajta technika, az “előlábra érkezés” módszere hosszútávokon is működik, bármilyen normál cipőtalp magasságnál. És úgy is, ha elfelejtesz cipőt húzni…

 

Dáva Iván
futoiskola.hu

Olvass többet a témáról: mezítlábas futás, ultrabalaton

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • Viktor 2016.12.02.   00:33

    Viktor

    Szia Imi! Azt írod: "Szóval lehet kisérletezgetni de csak a lábadat fogod vele tönktre tenni. Lehet nem rögtön fogod ezt érezni . De el fog ez jönni hamar." Az a legszebb a mezítlábfutásban, hogy azonnal érzed, ha valamit rosszul csinálsz. A talpad elmondja azonnal, ha bármi gond van a futótechnikáddal. Hólyag/bőrkeményedés lesz rajta, odavered a földhöz, túlterheled a vádlid azzal, hogy még véletlenül sem akarod letenni a sarkad, stb. Ha valaki meg akar tanulni puhán és kíméletesen futni, akkor csak le kell vennie a cipőjét, és hallgatni a talpára. A baj csak az, hogy ez a mester olyan nyelven kommunikál, amit nem könnyű elsőre megérteni, ráadásul nem riad vissza a bántalmazásos fenyítéstől sem, sőt, tulajdonképpen ez az egyetlen nyelv, amit beszél. No és persze az ember türelmetlen állat, gyorsan akar mindent, nem ér rá kísérletezgetni a saját testével, hogy annak hogy lenne a legjobb. Visszatérve a lábak tönkretételére és a mezítlábfutásra. Vegyük Ivánt például. Ha 132 km alatt, mezítláb futva nem ment tönkre a lába, akkor ő bizony már nagyon kíméletesen tud futni. Persze mindenki túl tudja erőltetni magát, csak van akinél ez a pont már bőven túl van a horizonton. Emellett Imi60-nak is igaza van. Ez sem való mindenkinek, ahogyan az osztriga sem. Attól pl én is rosszul leszek...

    válasz erre...

  • imi60 2014.06.24.   19:31

    imi60

    én nem vagyok nő úgy hogy nem futottam még magas sarkú cipőben.Minden futni akarónak azzal kellene kezdenie , hogy elmegy egy olyan szakboltba ahol van olyan lehetőség, hogy fut egy érzékelő szőnyegen és az elemzi a talpát, mozgását és ahhoz tud ajánlani cipőt. Nem úgy kell cipőt venni , hogy ami tetszik.Ez főleg a kezdésnél lényeg de erre általában csak később jön rá a futó. Futottam jó pár maratonit 3 órán belül. januárban 500 km-t. Mindig megfelelő cipőim voltak. Nem volt soha problémám . Érdekes is lett volna januárban meztélláb futni. Szóval mindenre van vevő. a meztélláb futásra is. meg a fényevésre is.De semmi sem tilos.

    válasz erre...

  • kyru 2014.06.24.   17:16

    kyru

    jaja, futottam már két métert is. Az a helyzet, hogy én futottam magas sarkú cipőben is és mezétláb is. Mind a kettőben sokat is. A különbség az volt, hogy a magas sarkú cipőben a korral már a térdem fájt minden alkalommal mikor évente újrakezdtema futást. Mikor elértem egy bizonyos futósebességet jötta térdfájás és a pihi. Korábban edzettem heti 3-4-szer mezítláb és nem volt bajom sosem főleg nem a térdemmel és a sarkammal izületeimmel. Amikor magas sarkú cipőben jártam, futottam akkor a térdem nem volt tökéletes és sokszor volt lumbágóm is mert a gernicem rakoncátlankodott. Most ahogy már négy éve úgy futok mint Iván az UB-n (csak a talpam alatt van egy kopó réteg) azóta nincs bajom a csontvázammal. És szeretek a betonon is futni így. Tudom miért jobb ez a futás stílus, és nálam működik, sokaknál másoknál is működik, őket is kérdezd és akkor te is rájössz, hogy a marketong cipők nem mindenkinek jók. Szóval nem kell a sarokpárnázás csak azoknak akik úgy érzik nekik ez jobb és nem akarják a lábukat megfelelően erősíteni.

    válasz erre...

  • imi60 2014.06.24.   16:22

    imi60

    kyru-te már futottál is olyanokat írsz amit csak olyanok írnak akik soha nem futottak még 1 métert sem.brrrrr

    válasz erre...

  • imi 2014.06.06.   08:59

    imi

    így igaz Gyuri bá. A szögeseknek nem volt sarka.Meztélláb csak füvön vagy homokban jó futni. Ha valaki mondjuk 1500-as volt akkor a szögesben sokat futott füvön. Ugye anno kicsit a szöges is más volt és kemény földön futottak a pályán. Aztán a szöges is másmilyen lett és műanyag pálya lett. Ami szintén eléggé tönkre tudta tenni a lábat. Talán emlékszel az 50-es évek magyar futó csillagaira.Füvön nyomták főleg.A láb felépítése azóta sem változott.

    válasz erre...

  • Gyuribá 2014.06.05.   19:34

    Gyuribá

    Kedves Mezitlábas! 17 évesen kezdtem atletizálni, immár 56 éve!A bemelegítés sarokr, bemelegítőcipőben, de atöbbi futás, a szögesben sohe sem volt "sarkos"! Nem volt sarka a szögesnek! Aztán az edzés vége felé mezitláb "pörgettünk" a füvön, nagyszerű élmény volt! + éve Visegrádon a reggeli futás közben egy füves pályára akadtunk: ősz volt, csupa harmat volt a gyep, levettük a "csukát", és hajrá, "repülöztünk" vagy 10-et! Talán a felkelő nap is belejátszott, de futóéletem egyik nagy élménye volt! Úgy hiszem, minden futásmódnak megvan a helye és meg vannak a körülményei, de az általam megfogalmazott és betartani igyekezett alapcélt, hogy élvezetesen felfrissüljek, egészséges maradjak (ide értve a talpat is) szerintem csak megfelelő edzéssel és a körümények és a ruházkodás összehangolásával lehet! Jó egészséget, kellemes futást!

    válasz erre...

  • blepi.hu 2014.06.05.   18:52

    blepi.hu

    Minden elismerésem, nagyszerű teljesítmény ez a 132 km is! Gratulálok! Én is gyakoroltam, milyen távokat tudnék teljesíteni így, de félmarathonnál többet nem tudtam még sajnos produkálni, valami mindig az utamba állt /hideg, időhiány, stb./.

    válasz erre...

  • imi 2014.06.05.   17:10

    imi

    A sprint távosok (úgy 800 vagy 1500 méterig) tetljesen más pozitúrában futnak. Máshol van a futó testsúlya és más a cipőjük is. Sarokra ezért szinte nem is lépnek. Viszont hosszabb távon már gördül a láb.Tehát sarokra érkezik. Erre találta ki a természet. Gördül előrefelé. Ha máshogy ér a talajra a lábad akkor nem lesz folyamatos a mozgás és iszonyúan megterheli a lábat (is) a leérkezés. Arról nem is beszélve , hogy ma már nagyrészt aszfalton fut az ember.Nem véletlenül fejlődtek a futó cipők. Tessék összevetni a 60-as, 70-es, 80-as majd napjaink futócipőit. Futottam Budapesten maratont az ős cipőkben majd futottam Asics Gel GT 2 cipőben is. A mostani cipők is szuper jók. Nem tudom milyen kontrollról beszélsz amit elvesz a cipő. Szivacs? Hol van a mai cipőkben szivacs? A 4 csíkos román cipőben volt olyan a 80-as évek elején.Szóval lehet kisérletezgetni de csak a lábadat fogod vele tönktre tenni. Lehet nem rögtön fogod ezt érezni . De el fog ez jönni hamar. Na meg lassabb is. Jó cipőben ami a futó lábára van kiválasztva tovább, gyorsabban és sérülésmentesen lehet futni !!

    válasz erre...

  • kyru 2014.06.03.   19:14

    kyru

    Iván gratulálok, kemény vagy a Spar maratont már sikerült abszolválni, ultrabalaton lesz jövőre is. Így azért jó mert képes vagy eldönteni mikor nem jó már a futás, párnázott cipőben csak a végén jössz rá, hogy hamarabb abba kellett volna hagyni mert már minden porcikád nem bírta. A cipőkön a szivacs csak fájdalomcsillapító és olyan mint a kábszer elveszi a kontrolt tőled. Szerinten te ma már futottál is, ha cipőben szenvedted volna a UB-t akkor még nem tudnál futni két nap után.

    válasz erre...

  • panferik 2014.06.03.   17:36

    panferik

    Gratulálok Iván! Respect

    válasz erre...