Túra a Galbena-körön

Benecz Ferenc

A Túra a Galbena-körön hossza 18 Km. Az útvonal szintemelkedése 950 m, szintideje 8 Óra, nehézsége Nehéz. Az útvonal Románia területén található.

Hirdetés

A Román határtól nagyjából 100 km-re található Pádis, mely a karsztcsodák birodalma, és egyben az Erdélyi-szigethegység nyugati kapuja. Bár a környék az utóbbi 10 évben nagyot változott – már aszfaltozott út vezet be a hegységbe, majd onnan fel a fennsíkra, illetve több helyen magyarnyelvű útbaigazító táblák és egész jól követhető turistajelzések is találhatók – továbbra is a legvadabb legközelebbi túracélpontok egyike.

Pádis karsztvidéke számos veszélyt és egyben kalandot rejt, melyekre nagyon fontos már indulás előtt felkészülni, és túráink során mindvégig tiszteletben tartani a helyet! Nem egyszer fordul elő, hogy az ösvény mellett fél méterrel-méterrel már többszáz méter mély szakadék húzódik, melyre semmi figyelmeztető jelzés nincs kihelyezve, sem korlát nincs építve… A karsztos felszín könnyen áldozatot szed, boka- vagy térdsérülések formájában, és mivel a környéken csak nagyon kevés helyen van térerő, azon helyeken is, ahol „összefújja” a szél, ott sincs túl erős, segítséget hívni nehézkes. Nem véletlenül van igen hosszú időtartamban állandó hegyimentő jelenlét a fennsíkon!

Pádis legnehezebb túrája

A Galbena-kör rengeteg látványos természeti csodát fűz fel, ám nem csak fizikálisan, de szellemileg is megterhelő tud lenni az útvonal teljesítése. Ugyanis nem csak a viszonylag meredek mászások és lejtőzések, lépcsőzések, falmászások fárasztják testünket, de az ösvény karsztos felszínén való biztonságosa lépdelésre összpontosított folyamatos figyelem az agyunkat is.

Ha ezen útvonalat szeretnénk teljesíteni, mindenképpen induljunk el korán, és legyünk felkészültek élelem és víz terén!

A Glavoi-rét

Túránk kiindulási pontja a Glavoi-rét, ahova egy nagyjából 3 kilométeres rosszminőségű dózerúton jutunk el. Itt állomásoznak a hegyimentők, itt lehet sátrazni is (fizetős), és itt találunk több büfét is, melyek egyszerű kínálatából feltölthetjük testünk energiacelláit.

A parkolást követően (ez ingyenes) a dózerút folytatásán indulunk el. Nagyjából másfél kilométert teszünk meg ezen az úton, miközben nem engedünk a csábításnak, melyet az útközben jobbunkon kihelyezett jelzések nyújtanak, elérünk a sárga- és kék-körjelzésekhez, melyek kezdeténél egyéb információs táblát is kihelyeztek. Túránk bemelegítő része itt ér véget, és innen már ösvényen haladunk.

Ereszkedés a Galbena-kitöréséhez

A két jelzés csak rövid ideig, nagyjából 100 méterig halad együtt, körülbelül eddig tart a lejtmenetünk is. Az elágazásban balra, a sárgán haladunk tovább, és röviddel ezt követően elkezdjük az első nehezebb mászást is: egy szűk szikla-szorosban lépcsőzünk felfele, mely részen legyünk óvatosak, mert a kövek csúszhatnak, és igen meredek ez a rész!

Túra Galbena-körön-2 — Túránk első komolyabb mászása egy szűk sziklaszurdokban vezet

Kiérve a sziklafalak közül komótosabb emelkedőn gyalogolunk tovább, miközben vadregényes erdő vesz körbe minket. Erdőgazdálkodás nem igazán van a területen, így lépten-nyomon kidőlt, kevésbé és erősebben korhadt, mohás fatörzsekbe botlunk, miközben a karsztfelszín érdekes és izgalmas formákban tör a földből elő.

Elnyújtott, nagyjából két kilométer hosszú mászás végén érünk fel túránk legmagasabb pontjára (1250 m), a Porcika-zsombolyhoz. Szerencsére ez a hatalmas víznyelő, melynek legmélyebb pontja 54 méter, kicsit távolabb fekszik az ösvénytől, és pár veszélyre figyelmeztető tábla is kikerült az utóbbi években. Óvatosan közelítsük meg a lyuk szélét. Aljában nagyjából 30 000 köbméternyi jégtömb található egész évben (sajnos a behulló levelek és fák miatt ez fentről nem látható)!

Túra Galbena-körön-4 — A Porcika zsomboly hatalmas kőszájként tátonk az ég fele, melynek aljában egész évben jég van

A zsombolytól utunk jó ideig lefele halad. Érdemes lélekben felkészülni arra, hogy az innentől meredeken lejtő részt a túra második felében vissza kell majd másznunk.

A jelzést követve közel két kilométer megtétele után balunkon a meredeken lejtő völgyből egyre hangosabb vízzúgás szűrődik fel, és a jelzés a hang irányába fordul. Ezen rész aljában érkezünk meg ahhoz a ponthoz, ahol a sziklafal aljában, a légvonalban bő kilométerre a Csodavár elnevezésű barlangban a felszín alatt eltűnő Galbena patak ismét a napfényre tör elő, és lélegzetelállító szurdokot vágva magának, hangosan halad tovább útján.

A túra másik arca

Innentől útvonalunk jellege megváltozik. A kitörés felett, a sziklafalon kialakított keskeny párkányon, egy drótkötél segítségével jutunk át a szurdok túloldalára, majd a folyást követve gyalogolunk tovább. A Galbena mindkét oldalán hatalmas sziklafalak próbálják elérni a felhőket.

Az ösvény néhol igen keskenyre szűkül, máshol pedig ismét drótkötelekbe kapaszkodva tudunk vékony sziklaperemeken lépdelni, vagy hatalmas lépcsőkön leereszkedni.

Túra Galbena-körön-8 — Nem biztosít tökéletes lépeseket, de egy jó bakancsban, egy kis via ferrata tapasztalattal teljesíthető

Csúcspont

A szurdokban ereszkedve a jobbunkon zubogó Galbena egyszer csak egy barlang száján keresztül ismét eltűnik a hegy alatt, és az addigi zúgást az erdő csendje váltja fel. Ez az idill nem tart sokáig, mert az ösvény jobbra tér, és egy meredekebb ereszkedésbe kezd, és jobbunkon a sziklafalból nyíló barlangszájakon keresztül ismét a víz erőteljes hangja tör felszínre, jelezve, hogy még a közelünkben van.

Nagyjából 20-30 méternyi szintet ereszkedve érkezünk meg a túránk legmélyebb és egyben leglátványosabb pontjára, ahol a Galbena ismét a felszínre tör, és a barlang szájából habosan ömlő víztömeg úgy 8 méter magas vízesésként zúdul a szemközti fal fele, hogy hirtelen 90 fokos irányt változtatva sokkal nyugodtabb formájában csorogjon tovább.

Túra Galbena-körön-7 — A látványhoz képzeld oda a 8 méter magasból a mélybe dübörgő víz hangját...

A szűk szurdok égig érő falai között állva, a fehérlő vízesés és tőlünk távolodva csendesen csordogáló patak látványa lélegzetelállító. Csak percekkel később kezdjük felfogni, hogy innen nincs merre tovább folytatni utunkat, csak le, a patakmederbe... Aztán felfedezzük a vízeséssel szemközti falon, a jó száz évvel ezelőtt elhelyezett és az idők során vaskos barna hullámzó vonallá deformálódott drótkötelet, valamint alatta a falban kikoptatott lépésnyomokat.

Igen, ha nem akarjuk a túránk hátra levő felét vizes lábbal és lábbelivel folytatni, akkor egy kezdetleges via ferratán tudunk innen tovább haladni. Alacsony vízszint esetében a mederben heverő nagyobb sziklákon ki tudjuk ugyan kerülni ezt a részt, ám ez esetben legyünk nagyon óvatosak, mert a kövek túlnyomó részt csúszósak!

A drótköteles kihívás úgy 50 méteren át tart, majd egy vaslétrán tudunk leereszkedni a patakmeder szintjére, és utunkat a kövek között folytatjuk. Ám a kalandos résznek még messze nincs vége.

Előbb pár nagyobb sziklatömbön kell keresztül másznunk, majd közel 15-20 méter magas, közel függőeleges kürtőbe kell egy drótkötél segítségével felkapaszkodnunk, hogy a körtő tetején jobbra egy kőlyukon keresztül kimászva, a másik oldalt meredek sziklafalon ereszkedjünk vissza a patakhoz.

Pár pihentető lépést követően ismételten hasonló feladat elé nézünk, csak a kürtőt egy nagyobb sziklanyelvre cserélte természetanyánk. A túloldalán ismét fújhatunk egyet, mielőtt az utolsó nagyobb feladatnak neki rugaszkodunk: cirka 10 méteres traverz vár ránk, amit egy igen ingatagon mozgó láncon lépdelve kell megtennünk.

Ezt követően már csak pár sziklatömb állja utunkat, mielőtt kiérnénk egy földútra, és ezzel kiértünk a kőszurdokból.

Nehéz út visszafele

Rövid szusszanást követően a sárga-körjelzést követve indulunk tovább… és nincs lazítás, vagy rövid átvezető rész: rögtön belecsapunk a közepébe! Nagyon meredek hegyoldalon kell felfele lépdelnünk. Először a Flóra-réten tudunk igazán pihenni, ahol őszi szezonban rengeteg a gomba – főleg a légyölőgalóca vörös kalapjaitól színesek a fák tövei, de találunk vargányákat is. A gombaszedéssel legyünk kellő elővigyázatosak, csak akkor szedjük le, ha teljes bizonyossággal beazonosítottuk!

Túra Galbena-körön-9 — Sokszor a drótköteles segítség ellenére sem könnyű az előrejutás

Innen a jelzést követve ismét meredek emelkedőn folytatjuk utunkat. Jó félórányi kapaszkodás után érkezünk meg a kitöréshez vezető ösvényhez, így innentől a már délelőtt bejárt útvonalon gyalogolunk.

Előbb kevésbé, majd a meredekebb részen lépdelünk a Porcika-zsombolyig. Nem könnyű rész, ha szükséges tartsunk sűrűn rövid pihenőket. A zsombolytól balra, a kettős körjelzésen a Galbena-szirt fele vesszük az irányt, de ha nagyon fáradtak vagyunk, esetleg nagyon közeledik a naplemente és a szürkület, akkor gyalogoljunk tovább arra, amerre feljöttünk! Ez utóbbi időben rövidebb és terhelésben is kevesebbet jelent!

Még egy kis panoráma

A szirt fele vezető ösvény kicsit hullámvasútszerűen hol fel-, hol lefele tart, de igazán nagy szintkülönbség vagy erőteljes mászás már nem vár ránk. A következő elágazásnál balra tartunk, egy hatalmas, csupasz sziklatömb fele, melyre felkapaszkodva érkezünk meg a célunkhoz, a Galbena-szirtre (1243 m). Csodálatos panoráma nyílik a hegység nyugati vonulataira, völgyeire – ha tehetjük, szánjunk a látványra kicsit hosszabb időt. A kiindulási pontig hátralevő időszükséglet nagyjából háromnegyed óra…

Ha kellően magunkba szívtuk a látványt, és már jól átfújt minket a szél, akkor a kereszteződésig ugyanott sétáljunk vissza, ahol jöttünk, majd haladjunk tovább balra. Lépteink már könnyebbek lesznek, hiszen lefele haladunk.

Egy újabb táblával is jelzett kereszteződésben jobbra tartunk, így a Glavoi-rét széléhez érkezünk meg, ahonnan már balra látszik a túránk kiindulási pontja.