- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A magyar Kappadókia, azaz a Kazári riolittufa formáció Közép-Európában egyedi vulkáni képződmény, és egy nagyon jó és látványos turista célpont, ha családi rövid túrára szeretnénk menni. Út közben nem csak a fehér piramisokat, de sok más egyéb látványos felszíni képződményt is felfedezhetünk.
Kazár főutcáján az egyik sarkon méretes tábla hirdeti, hogy merre kell menni a riolittufához, de ha egyenesen oda megyünk, akkor elkerülünk néhány hasonlóan káprázatos látványosságot, így érdemes a tanösvény útvonalát követve jó 200 méterrel arrébb a piros sáv jelzésen elindulni. A mellékutcában még talán parkolóhelyet is találunk egy kicsit feljebb a saroktól.
Az úton felfelé haladva egy ismertető tábla mellett feltűnik az első érdekesség, egy földtani szelvény, vagyis egy szikla letörés, ahol a figyelmes szemlélő felfedezhet több különböző földtörténeti korból származó réteget. Tanulmányozás után az úton kicsit fentebb a másik oldalon is érdemes kinézni, egy csoda szép rétet láthatunk a domboldalon, fenyves erdőszéllel, és némi panorámával.
Ezután elágazáshoz érünk, ahol a piros kereszt jelzésre kell letérni a piros sávról, de egy faoszlop is mutatja az utat, láncon lógó cégér szerű nyilacskával. Sajnos felirat nincs rajta, de könnyen azonosítható a tanösvény irányjelzőjével. Különösen, hogy az út során még sok helyen találkozunk ilyen oszlopokkal.
Egy negyed órás séta után elérkezünk a túra legészakibb pontjához. Az ösvény élesen visszakanyarodik, és a kanyarban van egy eső kunyhóval felszerelt turista pihenő is. Ne legyünk restek a pihenő mögötti völgybe betérni, pár lépéssel beljebb egy nagyon különleges tornyot pillanthatunk meg, amely egy löszből álló magaslat. Az utolsó jégkorszak idején a környéket nem borította jég, viszont a szél óriási mennyiségű löszt és homokot hordott ide. A cementálódott rétegekben függőleges falú lösz tornyok alakultak ki a víz pusztító hatására.
A pihenőtől nem messze a fordulóban megkereshetjük az aranyos forrást is, amely egy magas szén-dioxid tartalmú csevice forrás, sajnos a kútgyűrűk elmohosodtak, és a vize zavaros, így ne tt próbáljuk megkóstolni ezt a vizet.
Tovább haladva az ösvényen a következő állomáson egy felhagyott bánya udvarában felgyűlt vizű tóra lelünk, amely újabb nézelődésre és pihenőre ad okot. A tengerszem szerű tavacska nyugodt hely, a látványos sziklafalak között. Innen már csak egy újabb esőkunyhós pihenő választ minket el a riolittufa formációtól, rá is térünk lefelé az oda vezető ösvényre.
Az esővíz által mélyen barázdált, tagolt fehér képződmény úgy néz ki, mint egy olvadó fagyi, az Észak-amerikai Dakota indiánok „badland” elnevezése ragadt rá (rossz, használhatatlan föld), mert arrafelé is hasonló képződmények vannak. A környék vulkáni tevékenysége idején egy repedés mentén nagy mennyiségű finom kőzetanyag került a levegőbe, majd visszahullott a földre vastag réteggel vonta be területet. A később rárakódott földréteget lepusztította az erózió, majd a riolittufa következett. Ehhez hasonló piramis szerű, mély völgyekkel szabdalt tufa felszín legközelebb a törökországi Kappadókiában van, innen jött a másik elnevezés.
A formáció felső részén érkezünk meg és itt fentről vizsgálhatjuk meg a tarajokat. Ha kíváncsiak vagyunk a részletekre is, akkor nem érdemes a jelzett ösvényen elkerülni, jobb kéz felé a szélén találunk egy bejáratott vékony ösvényt, ahol kis ügyességgel le lehet mászni az egyik mély barázdába. Innen eljutunk az alsó részre, ahol több információs táblát is találunk, és betekinthetünk a barázdák aljára is. Ha kellő mennyiségű fotót készítettünk, akkor egy másik ösvényen visszajutunk a jelzett útra, és tovább folytatjuk az utat a falu felé.
A jelzés visszaérkezik a településre, ahol a főutcán kell megtennünk a maradék utat a kocsihoz, vagy a buszmegállóba. De ha a falu szélén kiérünk az erdőből, akkor azon a réten találjuk magunkat, amelyet a túra elején fentről láttunk. Ha a fenyves mentén felsétálunk itt, akkor keresztül vághatunk a másik utcához és aszfalt taposás nélkül is visszajutunk a kiinduló pontra.