Menü

sportág: TÚRA    táv: 15 km    szintemelkedés: 700 m    szintidő: 5     nehézség: Közepes

Torockó, Székelykő

Erdélyben, hegyek ölelésében rejtőzik egy apró, magyarok lakta egykori bányászfalu, mely helyi és környezeti adottságai és múltja révén számtalan legendát rejt. Ráadásul az itt lakó magyarság még erősen őrzi hagyományait és kultúráját is. Ez a gyöngyszem, Torockó.

 

A legendák már a spájzban vannak

Már ahhoz is legenda fűződik, hogy napjainkban még járhatunk a műemlék védelem alatt álló és Europa Nostra díjjal ellátott, a településre oly jellemző, már-már ikonikus fehérre meszelt egyenforma házak között – melyek az 1870-es nagy tűzvészt követő egyidejű újjáépítésnek köszönhetik hasonlóságukat. A történet szerint ugyanis Nicolae Ceaușescu, Bözödújfalu után már megtervezte ezen magyar falu lerombolását is, de közbe szólt hatalmának megdöntése... 

 

PICT0875j_resize.jpg Forrás: Paraferee

 

Ám az igazi mesék, melyek eredete a régmúltba vész, ott vannak a házakban, és az utcákon is… Ott van például a település egyetlen vízimalmában, melynek mestergerendája felett találtak egy kincsestérképet, ami állítólag mesés tárgyak rejtekhelyét mutatja, ám megfejteni még senki nem fejtette meg azt. Vagy a kovácsmester házában, melynek vasajtaja mindig is nehezen nyílt, pedig hiába kérték az emberek, hogy javítsa meg, de később kiderült, hogy az ajtó a pincében egy prést üzemeltetett, ami minden egyes ajtónyitásnál egy pénzérmét nyomott. Vagy a vörösre festett ablakokban, a sárkányos ház homlokzatán, a kígyó kilincses kapuban… De a legendák persze a házakon kívül is folytatódnak, fel, egészen a völgyet szegélyező hegyek tetejéig. 

A jobb oldali hegyen többszáz vas-, és kevés számban ezüst- valamint aranybánya működött a középkortól a 20. század elejéig. A kialakult sziklalabirintusok, a babonák övezte tárnák számos bányarém és lény létét alapozták meg. A szomszédos település, Torockószentgyörgy fele félúton magasodó akasztó-dombon halálba küldöttek nagy száma szintén érdekes meséket szőtt az idők során… És persze ott van a házak fölé magasodó, hatalmas cipóként elterülő 1128 méteres Székelykő szikár tömbje is. Már a formájából és a településhez viszonyított elhelyezkedéséből is érdekes, napjainkban is szemügyre vehető legenda alakult ki – a hegy bal széle fele kel fel hajnalban a Nap, majd a településről nézve nem sokkal később visszabújik mögé, hogy másodjára is felkelhessen… Vagyis Torockón kétszer kel fel a Nap mindennap. A többi mesét már útközben vesszük sorra… hiszen mostani túránk Székelykő csúcsára vezet.

 

Túra a székelyek hegyére

Mindig kicsit olyan ide megérkeznem, mintha hazaérnék. Megfoghatatlan nyugalom árad a levegőben. A legközelebbi nagyvárosi zaj nagyon messze van ide, román nyelvet is csak akkor hallani, ha a település egyszál rendőre és ortodox papja egymással beszél, mert mindenki más magyar. 

A nyugalom csendjét a kövezetlen főtér közepén felszínre vezetett forrás hangos csobogása tölti meg. Vize pedig a betonteknőket, melyekben ma már egyre kevesebbszer mossák az asszonyok a szőnyegeiket, de még mindig el-el lehet csípni ezt a régi útikönyvek lapjairól megelevenedő szokást. Túráink előtt érdemes innen, persze a cső szájától utunkhoz ivóvizet tölteni – a friss, hideg és finom víz mennyei üdítő lesz.

Székelykőre három úton lehet feljutni, ám igazán csak az egyiket javaslom.  Az egyik lehetőség, hogy a tömb bal oldalát megkerülve, nyújtott C-alakot leírva, hosszú gyaloglás után egy igen meredek részhez érve, azon felkapaszkodva érünk fel a nyeregbe, ám ez az utolsó szakasz nagyon extrém feladat, főleg, ha kicsit esett is előtte az eső. Amiért érdemes kicsit ezen irányba is elgyalogolni, az egy kőlap, 12 lyukkal. A középkorban kialakított kő mellett őrt álló ember ha bármilyen veszélyt észlelt közelegni, a lyukakba töltött puskaporok elsütésének számával jelezhette a falubelieknek, a veszély mértékét és irányát…

A második lehetőség, ha jobb oldalra kerülünk, egy kevésbé meredek, de azért igen fárasztó morénán jutunk fel a gerincre, amin végig sétálva jutunk el a csúcsra. Ám, ha nem ugyanott akarunk lejutni, akkor ismét csak extrém feladatok elé nézhetünk – vagy az előbbiekben leírt irányban, vagy a harmadik lehetőségen, de lefele mindkét irány nagyon nehéz, bokaficamító. Így a legésszerűbb útvonal a 2000-es évek elején, egy hatalmas esőzést követően megnyílt hasadékban, a hegy közepén feljutni a nyeregbe, majd onnan a tetőre.

A házak között bandukolva, a kék turistajelzést követve indulunk el. Útközben több kerítésen különböző pléhtáblácskára lehetünk figyelmesek. Van itt vödör, hordó, lapát, létra… ehhez ugyan nem fűződik legenda, de jelentésük izgalmas. Az 1800-as évekre nyúlik vissza, amikor az önkéntes tűzoltók lakhelyét jelölték, és azt, hogy ki milyen „szakosodású” volt. Így a tűzhöz riasztó futár tudta hova kell bedörömbölni, és csak azokat hívta, akikre épp szükség lehetett. A szokás a modern tűzoltósággal kihalt, ám a régi táblák megmaradtak.

Magunk mögött hagyva a települést, a lankás, füves mezőn gyalogolva vehetjük szemügyre a régiek rátermettségét. A könnyebb és hatékonyabb gazdálkodáshoz a hegy lábát hatalmas lépcsőkre alakították. 

Ahogy a háztetők és az elszórtan álló fák fölé kapaszkodunk apránként, jobbunk úgy kezd jól láthatóvá válni a szomszéd település fölé épített, sajnos mára igen romos állapotú torockószentgyörgyi várromja – ami szintén megér egy rövid túrát. Az építmény előtt magasodik a csúcsos és csak fűvel borított akasztó-domb.

Úgy fél óra sétával érünk el igazán a hegyhez. Az ösvény kövek között kezd meredekebbé válni, és bevisz minket a hasadékba. Néhol lépcsőszerű formákon lépdelünk, olykor pedig morénaszerű kőzuhatagon haladunk. Bokánkra figyeljünk oda, mert ilyen helyeken könnyen lesérülhetünk.

Hátunk mögé is érdemes olykor-olykor pillantani, ahol Torockó egyre apróbbnak tűnő háztetői és templomtornyai látványát a völgybe szorult reggeli párafelhő teszi lélegzetelállítóvá.

 

DSC_0826_k_resize.jpg Forrás: Paraferee

 

Nem egy sima séta a parkban, de nem is extrém kaptatós. Végül a kis csapatunk nagyjából 2 és fél óra alatt ér fel a nyeregbe, ahol egy többszáz éves kőkereszt áll. Innen balra arra a Vársziklára juthatunk, ahol réges-régen az egykori Székelykői vár állt. Több legenda él, miszerint itt tört meg a mongolok hódítása, és alagút vezetett le a falu határába fentről, melyen keresztül az ostromgyűrűt megkerülve a várat védők élelem utánpótláshoz juthattak. Ráadásul a mai tudósok sem tudnak igazán jó magyarázatot adni, hogyan lehetséges, hogy szinte a nyereg tetején stabil vízhozamú forrás van, ami az akkor várat is ellátta. 

Mi, miután korábbi itteni túráink során már jártunk többször is ott, most jobbra vesszük az irányt. Még egy kis kapaszkodás következik, és megérkezünk Székelykő tetejére. Az ellaposodó hegytetőn a csúcsot egy betonoszlop jelzi, mely egyik hónapban a román, rákövetkezőben már a magyar trikolor színeiben pompázik – függően attól, mennyi mélyen nacionalista turista jár erre Tordáról.

Természetesen itt muszáj megpihennünk. A Torockó felőli meredek hegyoldal peremére kiülünk, és a lábunk alatt elterülő makettszerű csodás tájat szívjuk magunkba. Szerencsére az időjárás is kegyes hozzánk. A ragyogó napsütés igazi ajándék.

Fél óra elteltével indulnunk kell, így szedelődzködünk. A gerincen, ha lehet annak nevezni ezt az ellaposodó tetőt, indulunk tovább. Jobbunkon a torockói völgy, előttünk a távolban a torockószentgyörgyi várrom és a település.

Az ösvényen csak a magas fűben megbújó kövekre kell figyelnünk, ám ha elhagyjuk annak nyomvonalát a perem felé, nagyobb óvatossággal legyünk, nehogy lezuhanjunk.

 

DSC_0978_k_resize.jpg Forrás: Paraferee

 

A komótosan lejtő gerincről végül az ösvény jobbra, egy meredekebb és széles hasadékba indul el lefele. Itt sűrítjük lépteinket, és nagyon óvatosan haladunk lefele. Pár száz méterrel távolabb és lentebb a hegyoldal kezd lankásodni, és kiérünk a lépcsős részhez. Itt ismét jobbra fordulunk, és a heggyel párhuzamosan, a hegylábánál bandukolunk tovább.

Nagyjából félúton, ha feltekintünk a hegyre, a magasban megláthatunk egy hatalmas barlangszájat. Ami mögött ugyan csak 15-20 méter mély sziklaüreg húzódik, ahova nyaranta a pásztorok az eső elől olykor behajtják a nyájat, ám a legenda szerint itt élt régen a torockói sárkány… talán, ha elég ügyesen fürkésszük a falakat, megleljük a nyomát.

 

A teljesítmény díjazása

Visszaérve az utunk elején használt kék-jelzésű, felfele vezető ösvényre, a házak közé vesszük az irányt, és ezzel utunk a végéhez is ért… volna, ha nem Torockón lennénk. Itt az a szokás, hogy a Székelykő megmászását hitelesítethetjük, melyhez csak a helyi történelmi tudástárba és az egyik lejobb szomjoltó helyre, a Forrás borozóba betérjünk, és egy áfonyalikőr vagy egy pálinka legurítása mellett Balogh Szabolcs úrtól kérjük az emléklapot. Ha ott eltöltött időnk során nyitott füllel vagyunk, nagy eséllyel tőle és a betérő helyiektől könnyedén elcsíphetünk további rejtelmeket és legendákat, melyek talán a következő túránk során meg is kereshetünk.

Összesítés

A Torockó, Székelykő hossza 15 km, az útvonal szintemelkedése 700 méter, szintideje 5, nehézsége közepes. Az útvonal Románia területén található.