Pest Megye Turistája - III. rész. Hír

Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
2006/05/24
8-9. szakasz, Hosszúberek-Péteri vm. - Ócsa vá. (táv: 42 km helyett valóságban 37, megadott idő 14 óra helyett 9) Hosszúberek-Péteri vm.. 07ó 23p Szóval ott tartottam, hogy ebben az évszakban az előző szakasz sem volt csúnya és a térkép alapján most szép erdős rész következik. A megállóban az eredeti kisboltot renoválják így egy pamlag, egy íróasztal és a mögöttük a földön elrejtett büfé varázslatos helyiségében kapunk MÁV bélyegzést egy kedves, energikus hölgytől.
Hirdetés

[ful 1. oldal] Nagy itt a forgalom, mert vágányfelújítás miatt most sok itt a melós. A sínek mellé kanyarodunk, hogy az aszfaltos úttal párhuzamosan érjük el egy kis utcán keresztül a 4-es utat. Szilvafák mindenütt. Szerencsére a forgalmas úton csak rövid ideig kell haladni. Jobbra térünk és innentől indul egy végtelen egyenes. Nem totál sík a terep, mellettünk mintha bombákkal szántottak volna. Átérünk a Vasadi-főcsatorna hídján, egy darabig még egyenesen, majd egy erdő sarkánál balra. Jelzések alig vannak, a térképet is nézegetni kell. Térkép-alja 8ó 23p Ez nem egy földrajzi név, csak folytatás a hátsó oldalon. Nem mondanám, hogy árnyas utakon közlekedünk, ráadásul ma dögmeleg is van. Tanyák balra-jobbra, hiányos kerítésekkel, kutyákkal. Nem lenne túl vidám itt egyedül barangolni egész nap. Kis csapatunk - Güszi, VadMalac, (budai)H.G. - itt husángot ragad, de van nálunk spray és elektromos riasztó is. Szerencsére nem történik sehol atrocitás. Egy tanyaközpontban büfé üzemel, de nincs ott a főnök, így mégis ki kell térnünk az egyik faluba pecsételni. Ezt vagy Vasadon vagy Csévharaszton lehet megtenni. A választástól függően eddig tartana a 8-as szakasz. A tömegközlekedés itt kicsit eklektikus, egy buszmegálló tábla szerint csak hétköznap megoldható. Ezért érdemes itt teljes napot tervezni, a két szakaszt a címben összevontam. Vasad határában 9ó 00p Nem megyünk el a derékszögű kanyarig, a kutyák miatt biztonságosabb betonutat választjuk az oda-vissza mászkáláshoz. A legközelebbi kocsmánál a pultoslány nem mer pecsétet adni, turistát itt igen régen láttak. Bár a mozgalmat kb. 20 éve írták ki - egy kettőskanyar után a polgármesteri hivatalban kedvesek -, de unicumnak számítunk. A bélyegzés után visszafelé indulunk, az utcai vízcsapok viszont nem működnek. Közért van. Újra a piroson 10ó 00p Erdészház 10ó 30p Távolodunk a falutól nyílegyenesen egészen addig, míg egy erdészház tetejét nem pillantjuk meg a fák között. Itt balra. Közeledik Csévharaszt. A falu határában friss jelzés mutat jobbra elterelve az ősborókástól. Nem szabad beugrani neki. Valaki jelzésfrissített innentől egészen Ócsáig, nem mindig az eredeti utakon. Tehát tovább előre egy vaskosabb villanyoszlopig és ott jobbra. Halvány nyilak mutatják az irányt az oszlop lábánál. Csévharaszt széle 11ó 00p Most jön az ősborókás. Ha valaki még nem járt itt, érdemes ide külön kijönnie. Ennyiféle színárnyalat és növény egy négyzetkilométeren kevés helyen látható. Végre dombok is vannak, mellettünk van a környék csúcsa, a Halesz (141,3m). Ez különféle poénokra adott eddig is alkalmat: "iszunk a csapból halesz", "megyünk a jelzésen halesz". De ez se, az se. Leérünk a Halesz nyergéből (15 m szintsüllyedés) és egy határozottabb kereszteződésnél jobbra fordulunk. Kezdődik a mély homok. Próbálták megfogni, először akác, később végtelen hosszú fenyőcsemeték mellett haladunk. Jobbról becsatlakozik az új P- jel, innentől már nem térünk le róla. Egy balkanyar után végre árnyas erdő. Egyre többször állunk meg pihenni, a sík is lehet fárasztó, főleg rekkenőben. Gombospuszta 12ó 05p A tanyát elhagyva, kis idő múlva egy jobbkanyarnál, térképünkön nem szereplő Z- jelzés. Mint később kiderül, a P sáv mentén jön ki Ócsáról és közeli pótharaszti templomromhoz megy, majd tovább Pusztavacsra és az örkényi arborétumhoz. A kistérség turistútjairól ingyenes térkép beszerezhető pl. az ócsai tájházban. Szükséges is, hiszen az eredeti jelzéseket a lápról elterelték és átfestették. A PMP eredeti Ócsa utáni szakasza S- lett, a tájvédelmi körzet szélén megy és visszakanyarodik Inárcsra. Felsőbabád körül a turista persona non grata lett. :-( M5 hídja 13ó 05p Vasút keresztezése 13ó 40p Az autópálya két oldalán az erdő még nagyon fiatal. A hídon a zaj elviselhetetlen, csak a szélén állunk meg rövid időre. A térkép szerint innen kanyarogna az út gyanús kinézetű tanyák felé, de szerencsére erről már a régebbi jelzés is lemond. Újabb térképhiba: a P- még egy ideig nem megy át a vasúton, hanem a forgalmas műút szélén halad a szántó széléig. Akkor bemegy középre egy szekérúthoz és a szőlős mellett halad a település határáig. Mellettünk földbe süllyesztett, náddal fedett pincelejáratok. Az utolsó pince után balra kanyarodunk és még sokáig mellőzzük a kisvárost. Újra és újra a kerülő földutat választjuk, míg elöttünk feltűnik a románkori templom. Ócsai templom 15ó 00p Egy italdiszkont után a templom mellett pihenőpadok, hatalmas térkép. Az épület zárva, de a gondnok mobilszáma kiírva. Mások élnek is a lehetőséggel, mi inkább a tájházat választjuk, a vonat indulásáig időnket beosztva. A templom homlokzata a tájház udvaráról fotózható - úgy ahogy a turistatérképen látható - az épületek egyébként kitakarnak. A tájház kapuját (ha nyitvatartási időben véletlenül becsukódott) jól be kell taszajtani. Rövid idegenvezetés közben lefotózunk egy ásítozó macskát is, de Gedeon és Johanna, a gólyák most éppen bevetésen tartózkodnak. Névnapjukon (márc. 28) szoktak mindig megérkezni. Különböző kiadványokat vásárolunk, majd sietünk a vonathoz. Ócsa vá. 16ó 30p A forgalmas állomáson fene tudja miért nincs jegyárusítás és bélyegző sem. Az épület melletti trafikos-újságárus(?) a sör mellett pecsétet is tart. 10. és 11/a szakasz (részben), Ócsa vá. - Délegyházi tavak - Dunavarsány - Szigethalom (táv: kb. 35 km helyett valóságban 27, megadott idő kb. 11 óra helyett 6) Ócsa vá. 8ó 40p Nem túl korai időpontban kezdjük a túrát, ennek okai között van az előző napi teljesítménytúránk is. Lehet hogy hiba volt, nagyon hamar lesz tikkasztó meleg. Hangulatunkat majd ez is befolyásolja, de a terep sem semmi. Pontosabban: az a baj, hogy olyan semmi(lyen). Az állomáson - a múltkori helyzethez képest meglepetésünkre - egy nagyon kedélyes főnök fogad és szívesen ad bélyegzést minden füzetünkbe. Körpecsét itt már tényleg nincs. A máshol is szokásos érdeklődéssel fogadják mai túratervünket. Ezután hosszú betonozás következik, melynek keretében először visszamegyünk a P+ jelzésen a kereszteződésig, ahol a barokk templom is van. Útközben a pékség is nyitva, a vasárnap ellenére, vagy tán pont azért. Itt jobbra fordulva Pnzt és "Szent István 250" t-túra jelek indulnak a kevésbé forgalmas műúton Alsónémedi felé. Vannak újabb festésű P- jelek is, ám teljesen vegyesen találhatók az úton, nem értjük a jelzésfestési koncepciót. A 2000-ben a Lemaradás napján rendezett Szt. István túrán - amely Esztergomból indulva a Pilis, a Börzsöny csúcsai után az L100 útvonalát folytatva jött erre Szigethalomig - már igen csak szörnyű lehetett megélni e szakaszt. Ne kerteljünk: most sem üdítő. Az okát múltkor említettem, a tájvédelmi körzetből teljesen eltereltek. Letérés a műútról 9ó 30p Egy kiserdő mellé érve, végre a lábnak is, szemnek is kellemes szakasz következik. A jelzés a lekanyarodáshoz tökéletes. Hamarosan a rendkívül forgalmas 50-es úton találjuk magunkat, amin átkelve egy jobbos-balost kell előadnunk a körforgalom előtt, és a panzióépületek között betérni a nagyon széles, ámde poros, nyílegyenes útra. Olyan meleg van, hogy a káposztaföldekről már jönnek befelé a tulajdonosok teherautóikkal - ezen a nyílt terepen ilyenkor már alig lehet ép ésszel megmaradni, mi sem vagyunk normálisak - nyeljük a felkavart homokot. Duna-Tisza csatorna keresztezése 10ó 10p Bár azt csak sejtjük, hogy régen hol csatlakozott be a jelzés jelenlegi utunkhoz, a csatorna végre egy jó beazonosítási pont. Tulajdonképpen ez is Reitter Ferenc ötlete volt, de ez sem készült el jó magyar szokás szerint - akár a nagykörút helyett a belvárosi csatorna -, de ebbe legalább belekezdtek. Innen már nem is megy messze, csak Dabasig, ahol derékszögben találkozik a Duna-völgyi főcsatornával ami leviszi a vizet Bajára. Ily módon tehát ez a Duna-Duna csatorna. Nem csodálom, hogy nem ilyen hülyén hívják. A rém unalmas úton csodálattal felidézzük, hogy Güszi ilyen szakaszokért utazott le 200 km messzeségbe naponta az AK-ra, napi 30 kilométerekre, brrr. Nem valószínű hogy a közeljövőben belekezdünk. Elhaladunk egy tanya mellett (Alsóvány), szerencsére a kutyák megkötve v. kerítés mögött. Egy T elágazáshoz érkezünk, a PMP jobbra fordul, balra a térképi Phrsz helyett Pnzt indul. Kitérő a kilátóhoz 10ó 55p Túratársaim - Gethe úr és VadMalac - cseppet ki vannak akadva az eddigiektől (inkább 1000 Börzsöny, mint 1 Alföld) és mielőbb egy délegyházi étteremben szeretnék látni magukat. Engem még hajt a kíváncsiság, s bár "lentről" már láttam, hogy a kistérségi térképen ígért "kilátó" itt is csak egy geotorony lesz - ki tudja milyen állapotban - mégis rászánok időt a kitérőre. Megbeszéljük, hogy a tavak közelében találkozunk. A Pnzt nincs agyonjelezve, de mindig tartani kell az egyenes irányt. Végre szép a környék, akác-, nyír- és fenyőerdők váltják egymást. Egy zizergő távvezeték után feltűnik a torony a 113 m-es hegy "csúcsára" érve. Lehet, hogy nevetséges, de ez itt tényleg egy hegy a környékhez képest. A torony épségben, bár minden kicsit rozsdás, kicsit félve megyek fel, fenetudja mikor járt itt utoljára ember. 7 szint (az eddigi legnagyobb torony amire felmásztam), odafent pazar kilátás, a létrák mellett orosz feliratok, tehát ez is katonai terület lehetett anno. Igyekszem visszafelé. Újra a piroson 11ó 35p Műút 11ó 55p A táj szépsége továbbra is folytatódik, ligetes-erdős a terület. Egy gázvezeték kies nyiladéka után hamarosan ismét aszfalthoz kanyarodom. Jobbra fordulva elhaladok a Nomád kemping felé mutató tábla mellett, de a Güszi-leírással ellentétben elmegyek a távvezetékekig, ahol egy buszmegálló is van. Itt megy a hivatalos útvonal, bár ez érthetetlen. Tanyaszerű épület a fordulónál, bűz is van. Jelzés csak pár méterrel később, azután is ritkán. Balra fák kiirtva (útszélesítés), jobbra mély bányagödör benne víz, itt-ott munkagépek. Idővel balról megérkezik a gázvezeték nyiladéka, ami csodás útvonal lehetett volna. A délegyházi tavakhoz érve, újabb csalódás. Tavak széle 12ó 15p Éppen most falazzák be az orrom előtt az utolsó lehetőséget, ahol korábban a még le lehetett menni a tó partjára. Amúgy ez itt divat, mindenki lekerít magának egy jókora partszakaszt. A balatoni szocreál telkezéstől az újgazdag ízléstelenségig széles a skála az építményekből, lényeg: mindenkinek legyen saját "tengerpartja". A turistatérképpel ellentétben jobbra kell fordulnom a kanyarodó Nomád utcán és haladok egészen egy víztoronyig. A tornyot balról kerüli egy egészen friss(!) P- jelzés, ez bíztató. Bekeveredem mellékutcákba, ahonnan egy partra telepített kresztábla kompozíció ("útterelés", Vadrózsa u.) térít vissza a tulajdonképpen követendő főutcára. Jelzések alig vannak, minden mellékutca sarkán "Óbuda telep" felirat, utcanév helyett. Az irány teljesen jó Dunavarsány felé. Maradjunk abban, hogy itt sok minden megváltozott azóta, hogy szegény GG erre járt és az utat kijelölte. A mostani jelzésújítóknak tehát felesleges a kunkorokkal erőlködniük. Hamarosan akácosban lévő faépület mögött egy nyitott vendéglő, itt találom meg útitársaimat. Most én vagyok kiakadva - tikkaszt a hőség -, ők már frissítettek. Rövid eszmecsere után arra jutunk, hogy húznunk kell az eredeti tervből, vagyis hogy egészen Szigetcsépig megtegyük a 11/a szakaszt is. Lelkileg persze fontos lenne, de fizikailag ez már állatkínzás. Az eredeti távok itt érdekesek, mert a 10-es Délegyházára ment be, addig amíg a PMP arra ment tovább, mert Majosházán volt hozzá komp. Délegyházán ma már jegyárusítás sincs, holott az állomás. Dunavarsányban van, pedig az csak megálló. Ebben keressen valaki logikát. Nekünk már be sem kell mennünk Délegyházára - ez az igazolófüzetből csak nyakatekert módon derül ki -, de szeretünk mindenhova pecsételni, ezért ide jó lesz az Erdei Vendéglő bélyegzője is. Régi jelzés elágazása 13ó 10p A betonúton továbbhaladva tehát ne dőljünk be a lekanyarodó jelzésnek, az már a mozgalom szempontjából zsákutca. Innentől a P+ jeleket kell követnünk. A térképet tanulmányozva Dvarsány után ilyen izgalmas helyszíneket olvashatunk, mint: "Nyomásfokozó állomás", "Petőfi Tsz (nyúl)". Nem mondanám, hogy nagyon felvillanyozódunk, de a nyomásfokozó állomásra nem csak nekünk, de a falu kútjainak is szüksége van, az első csap ugyanis tök rozsdás és csak nyikorog. A következő már kevésbé és már éppen pis.. pislákol. Középen már jó a nyomás és a túloldalon elég rájuk nézni és maguktól folynak. Dunavarsány vm. 13ó 30p Itt még közben begyűjtünk egy pecsétet, ami csak a helység nevét tartalmazza, következésképpen semmilyen adatvédelmi problémába nem ütközik, mert bárhol adhatták volna. Elindulunk a térkép szerinti egyenesen, jelzések azonban több háztömbön át nincsenek. Először nem értjük az okát, aztán beugrik az anekdota: itt lakik a Szt. István túra egyik szervezőjének nagymamája (ep.), csak 2 utcával arrébb. Akkor oda felfestették a jeleket és minden úgymaradt. Mivel a nagyi azóta nem valószínű, hogy fogadná a Pest Megye Turistáit, nem kell komolyan venni a kitérőt. Elhaladunk egy mézlerakat, a Nyúl Tsz (Petőfi) és egy erdei kisebb (vadász? lovas?) birodalom mellett és aszfaltra érünk. 51-es műút 14ó 15p Hanem ebből már nagyon elegünk van. Olvad és káprázik és süt az úttest. A térkép szerint gyorsan letérünk róla, bár olvasom a kinyomtatott leírást, hogy nem érdemes, mert arrébb az utat beszántották. Szerencsére éppen most kaszálták is. A híd előtt nem érdemes balra térni, mert töltést kell mászni. De legalább végre egy kis szint, csak a térdünk elszokott tőle és nem bírja. Előtte egy villanyoszlopon jobbra mutató nyílat követve lehetne szintben feljutni a hídra. Taksonyi híd 14ó 40p Átérünk és mintha a 2000-es túrán lennénk, megcsap minket Szt. István szelleme. Innen ma már nem megyünk tovább, nem hiányzik 8-10 km. Bár én azonnal buszra szállnék, gyaloglunk még jócskán egy cukrászdáig. A szigethalmiak annyira meg vannak fertőződve a t-túrázással, hogy a kiszolgáló hölgy a túra részleteiről érdeklődik. Természetesen tiszteletemre (csak ma, csak itt!) vágányzár van, Senior Hev de Vaganzar már igazán elkerülhetne. Kitérővel együtt volt 2-3 km ami tetszett, nem ez lesz a kedvenc szakaszom.
A cikk a második oldalon folytatódik Mielőtt túrázni indul, válogasson a Sherpa és a Merell túrafelszerelései között!
[ful 2. oldal] 11/a szakasz befejezés és 12-13. szakasz, Szigethalom - Szigetcsép - Szigetújfalu - Ráckeve - Dömsöd (táv: kb. 51 km helyett valóságban 41, megadott idő kb. 16 óra helyett 9) Taksonyi-híd 6ó 50p Előző alkalommal tehát eddig bírtuk. Mivel a részleteket csak friss fejjel lehet megfigyelni, nem volt rossz ötlet az útvonalmegszakítás. Útitársammal, Gethe Lacival találtunk egy kora reggeli buszt, ami pont ide hoz ki a sziget szélére. Későbbi időpontban csak átszállással vagy Taksony felől gyalogolva lehet idejutni. Güszi kinyomtatott leírásai rendkívül szórakoztatóak, nagyokat vigyorogva haladunk, egyrészt kíváncsiak vagyunk az impressziók bejönnek-e, másrészt próbálunk "javítani" az elveszített jelek környékén. Drámaian új felfedezéseink nem lesznek, elmaradhatna tehát e hosszú beszámoló. Néhol azonban "ugrik" az eredeti történet és némi Csepel t-túra bolyongás is van benne, most ezek nélkül próbálom saját szavakkal visszaidézni az útvonalat. Ki tudja: egyszer valaki kinyomtatja és elindul. A hídról leérve, a buszmegállónál balra fordulva, rövid ideig követjük az aszfaltot. Nincs előjelezve, de a S- jobbra kanyarodik, mi pedig balra a közeli parthoz. Ne feledjük, a jelzés itt jó darabig még P+ marad Psáv helyett! Innen hosszú kilométereken átkísérjük a Ráckevei-Dunaágat hol ligetes utakon, hol keskeny csapásokon. A helyiek kedvenc reggeli futóterepe ez, később amikor gyalogosan nehezen változik a táj arculata, kezdem megérteni a szigethalmiakat: ha itt élnék, én is biztos futó lennék. Hirtelen véget ér az erdős rész, jelzés nincs, de folytatni kell a parttal párhuzamos irányt. Házak jelennek meg a víz mellett is, de érdekes módon ott nagyobbak a házszámok (legalább 200-al) és nem velük szemben, ahol logikus lenne. Egy villanyoszlopra 5 m magasságban felpingált jelzés után egy bezárt büféhez érünk. Horgásztanya büfé 8ó 00p A büfénél jobbra fordulunk a betonozott úton és egy szekérutat elérve újból jobbra. Holtágak, Duna-öblök felé tartunk, de a nádas előtt az útra keresztbe kerítettek, letakarva az egykori jelzést is. Ez a lazaság kiakaszt. Jobbról érdemes kerülni és az út folytatásán kijutni a faluba vezető műútra. Szigetcsép posta 8ó 40p Mivel hétköznap van, így adott a legegyszerűbb pecsételő hely. E kis postákon nem csodálkoznak, azonban a többi helyen is már 16 órakor bezárnak. Van közért, kocsma és vízcsap is. Utóbbi azért nem a legjobb leigazoláshoz. A kereszteződésnél megérkeznek a PMP egykori irányából a P- jelek és jobbra-balra-jobbra stílusban a község széli hév megállóhoz vezetnek. Ami varázslatos helyen van. Bakterház és világvége érzés helyiérdekű vasúttal. Amúgy az épület éppen felújítás alatt áll, szolgálat van, de jegyárusítás most nincs. Az épülettől balra indulva, majd átkelve a síneken, nem az út látszólagos folytatását, hanem egy jobboldali kerítéssarkot kell figyelni, azon vigyorog a jelzés. A kerítés másik sarka után nem szabad majd északra fordulni, hanem az elágazást megfigyelve, az irányt folytatva kell haladni egy magányos facsoport felé. Előttünk, mint panoráma, még mindig a százhalombattai kőolajfinomító. Egyébként azon is van piros jelzés. :-) Az út egy idő múlva egyre inkább délre húz és végtelen hosszú gyömölcsös mellé ér. Nem látjuk azt a helyet, ahonnan jobbra kiágazik a jelzés, hogy utunk T alakú kereszteződésénél majd visszatérjen. De nem is találjuk ennek értelmét, hogy mi a fenét akart megmutatni ezen az 1 km-es szakaszon. Kis lelkiismeretfurdalás után - hogy mi is rövidítettünk -, balra majd kis idő múlva jobbra kanyarodva követjük a gyér jelzéseket. Azért sokat segít egy kölcsönkapott Csepel 50 itiner a környék megértéséhez. Fiatal erdőhöz érünk, amit jobbról kerülünk, délnyugati sarkán egy kevésbé járt, pókhálós útra térünk balra és hamarosan a hév pálya közeli elágazásnál találjuk magunkat. Még nem látjuk a bozóttól, csak halljuk elmaradhatatlan sípolását. Itt jobbra fordulva hamarosan feltűnnek a sínek, amit csak rövid ideig követünk, majd irány a következő falu templomtornya. Szigetújfalu önkormányzata 10ó 10p Ez lényegében egy elhagyatott hangulatú egyutcás falu, közepén az iskola és az önkormányzat épülete. Utóbbi nyitott udvarán faasztalok padokkal, mintha csak a túrázókat várnák. Az adóosztálytól jobbra egy "ficakban" nagyon kedvesek és kérésünkre egy halom pecsét kerül elő. Kicsit továbbhaladva, a kocsmával szemközt kell kijutni a közelebbi gáthoz. Frissítő után - vízcsap a faluban nem volt - most irány a gát. Érdemes megfigyelni a jelzést, mert később már nem lesz. A nagy meleg elől a mellettünk feltűnő erdő árnyékában is lehet haladni, ha valaki délelőtt jár erre. Jobbra szépek a part menti fák és meg-megcsillan a Duna főága, de a távolság csak nem csökken. Mintha egy távoli fa lenne a gáton, de aztán kiderül, hogy egy régi villanyoszlop öltözött be borostyánba, az is csak a gát mellett. Még mindig tovább, egészen egy újabb rozsdás egykori távvezetékoszlopig, amin lekanyarodást jelző (!) jel van, csak a nyílhegy kissé takarásban. Ellenkező irányból és arrébb is a jelek rendben. Itt ment tovább vidáman Güszi. Lekanyarodás a gátról 11ó 30p Mi is szeretjük a kalandot, de a tűző napon nem ragaszkodunk a kitérőhöz. Tudjuk, hogy a tanya még úgyis hátra van. Átkelünk egy műúton és az első házak kutya ugatásait átvészeljük. Az útvillánál a magányos épület felé kell haladnunk a jelzés szerint, megjelennek a kis vakarékok csaholva, de nem támadó jelleggel. Mi is rájuk kiabálunk, de a háziak szerencsére otthon vannak és besegítenek a fegyelmezésbe. Az igazi méretes fenevad a ház mögött láncon. Éjszaka nem szívesen járnék erre. Gyümölcsös mellé érünk és a hosszú úton szemezünk a kerítés mögött roskadozó almafákkal. Pont itt sehol egy rés a dróthálón, bár kutyás táblák is figyelmeztetnek. Ott, ahol régebben egy fúrótorony állt, most egy nagynyomású főelzáró csap és betonlapok láthatók. Itt balra fordulunk az elágazásnál, mert erre jelzések is okot adnak, nem csak az olvasott beszámoló tanulsága. Egy tanya előtt jobbra térve végre jöhet Ráckeve. A város szélétől cikk-cakkban követhetők a friss P- jelek a hév állomásig. Ráckeve, HÉV vá. 12ó 30p Itt nem kapunk bélyegzést, kikérik maguknak, turistát sosem láttak. Még jó, hogy nem ezt terveztük végállomásnak. A mozgalmat befejezni ugyan ma nem tudjuk, de egy szakasszal még rövid pihenő után továbbmegyünk. A közelben vízcsap. A település központja nagyon hangulatos a híddal, egyfajta mini Szeged. Régi épületek emléktáblákkal, szobrok, virágok mindenütt, barátságos lakható hely. Polgármester-szerű figura üldögél egy parki padon, kezében várostervrajz, körülötte munkatársak tüsténkednek. kihelyezett értekezlet. A városháza szép tornyos épületével szemben a posta és mellette a "Zeke pékség". Utóbbi kihagyhatatlan. Zavarba ejtően nagy fantáziája van a péknek, 20-25 féle finomságot számoltam össze. Ráckevei híd 13ó 30p A majd 1 órás punnyadás után átkelünk a hídon, elhagyva a Csepel-szigetet, melyet nem is hosszában, hanem cikk-cakkban a 2 partot érintve jártunk be. Ha valaki ezt felülről látná, azt mondaná nem vagyunk normálisak. De ez még nem volt elég, még mindig csak tovább lefelé a Duna mentén. A kezdeti aszfaltos utcáról hamarosan lekanyarodunk a stégek birodalmába. Amúgy ez annyira jellemző az egész országra. Ahelyett, hogy a pár lépésre lévő Dunapart végig közkincs lenne, mindenki ácsol valami életveszélyes tákolmányt, majd egy 2 méter magas kertkapuval lezárja. Nehogy azon a 300 napon, amikor ő nem tartózkodik odakint, valaki élvezhesse a partszakaszt. Egyáltalán ki gondolja azt, hogy ha vízpartközeli a nyaralója, akkor egyben jogot formálhat a partra a telke szélességének teljes hosszában? A kommunizmus kikiáltása lenne-e, ezen vizuális környezetszennyezés és helypazarló önzés országos megszüntetése? Somlyó-sziget bejárata 14ó 15p Kiérünk ismét egy part menti betonútra és már végig azon maradunk. Jelzések csak nyomokban. A Somlyó-szigetet a szárazföld testéből metszi ki a helyenként felduzzasztott, kanyarban "kispistázó" Dömsödi-Holt-Duna ág. Végestelen-végig nyaralók, meglehetősen messze a tömegközlekedéstől. Szinte állni látszék az idő, pedig 5-ös átlaggal haladunk. Semmi sem változik, talán a PMP útvonalán ez a legunalmasabb, bár cseppet sem csúnya szakasz. A túlparton még mindig követ minket a Csepel-sziget. őrület. Somlyó-sziget kijárata 15ó 15p Dömsöd közepe 15ó 30p Akár a bejáratnál, a kijárat közelében is 1-1 vízcsap. Hamarosan elérjük a focipályát és jól jelzett lekanyarodás következik a település központja felé. Arrébb a P- jelek már hiányoznak, de az irány sejthető. Forgalmas főutca a buszmegállónál, postával - kicsit hitetlenkedve forgatják a füzetet, de végül kapunk pecsétet -, abc-vel, de a fagyizó felejthető. Innen folytatjuk tehát legközelebb utunkat.
A cikk a harmadik oldalon folytatódik Mielőtt túrázni indul, válogasson a Sherpa és a Merell túrafelszerelései között!
[ful 3. oldal] 14. szakasz, Dömsöd - Apaj - Apajpuszta (táv: 20 km helyett valóságban kb 15, megadott idő 7 óra helyett 3,5) Dömsöd közepe 10ó 00p Icipicinek tűnik a vége, de legalább nem kell rohannunk, hogy Apajpusztán érjünk még valakit. Ha naponta csak ennyit haladtam volna, megülte volna a lelkemet a sok utazási idő. Határozott stratégiával vágunk neki: mindent elkövetünk a jelek követéséért, de felesleges kalandokba nem bocsátkozunk. Így reggeli után a cigánynegyedet még bevállalnám, Alex a kutya is elmenne, de a tavaknál szabadon garázdálkodó Eszti nénihez már nem fűlik a fogam. Kinézzük tehát a temető előtt induló, térképen nyílegyenes földutat. Erről már beszélgetésekben többször volt szó, ha ettől északabbra nincs sehol jelzés, a halastavak privatizélése után talán itt vezethet most a PMP. Ám ahogy a dömsödi főutcán sem, itt sincs sehol jelzés. Pedig nagyon várjuk, hogy valamelyik bekötőúton csatlakozik balról. A szekérút többször stílust vált, de a főirányt mindig tartani lehet és kell is. Egy távvezeték 45 fokos keresztezése után feltűnik egy szép erdő, melyet bal oldalán kerülünk. Hamarosan egy leírásban ismerős hídhoz érünk. Dömsödi-árapasztó csatorna hídja 11ó 00p Güszi jött a tavak felől a gáton és nem látott jelzést, mi jöttünk innen és erről sem volt. Van egy közbülső füves szekérút, de csak párszáz méter hosszan és csak itt az elágazásnál van felszögelve egyetlen bádogjel. Olyan mintha valaki autóból "festett" volna jelzést. Vagy helikopterről. Elindulunk a vasút felé a csatorna innenső oldalán. Hiba volt, mert később a kanyar után a túloldalon vigyorognak a jelzések. Korrigálunk a vasútnál, az út úgyis már csak ott folytatódik. Kiérünk a műútra, ahol jelek csak nagyon szórványosak. Itt kell haladni az aszfalton egy szekérútig. Még nem sejtjük, hogy hamarosan jön a nap és talán az egész túrasorozat legnagyobb poénja. Híd a műútnál 11ó 30p A nagy találkozás 11ó 45p Néhány kilométerre a "nagy befejezéstől" már egyre gyakrabban száll el az agyunk. Aki ismeri Gethe Laci humorát, az elképzelheti. Gyalogoltunk állítólag 300, gyakorlatilag 250 km-t és az odáig rendben van, hogy nem voltak menedékházak és nem adták még ki a Pest Megyei Piros - teóriákkal és útvonal magyarázatokkal illusztrált - turistaatlaszát sem, de még senki sem jött szembe velünk felmálházva, érdeklődve hogy honnan jövünk és meddig tervezzük ma. Vagyis nincs neki kéktúra feelingje. Valószinűleg mi lehetünk az utolsók akik ezt megcsinálták, alig követhető már az útvonal. Itt van pl. ez a két kerékpáros, aki felénk jön, biztos helybéliek, pedig akár túrázhatnának is. - Ne haragudjatok, túrázók vagytok? - kérdezi az egyik biciklis. - Igen, itt jövünk a piroson. Miért? - kérdezzük meglepődve. - Mi vagyunk a jelzésfestők! Most indultunk Apajpusztáról, már szereztünk is ott egy bélyegzést! - mutatja büszkén a füzetét az illető. Kész. Mi ott lepadlóztunk. Kiderül Georgiades Gáborral együtt festett néhány szakaszt még az év elején is. Csak néha felszálltak a buszra. Pl. Sződ és Vácrátót között is, azért szállnak ott el a jelek. - Mit javasoltok, hol menjen hát itt az útvonal? - kérdi tőlünk. Megmutatjuk. A tó kerülésével az általunk követett földúton. Se kutya, se magánterület. - Oké, legfeljebb kiadunk egy új füzetet - mondja és megbeszéljük, hogy a többi tapasztalatot - a Güszi beszámolókat - eljuttatjuk 2 nap múlva a szakosztályhoz. Hamarosan elindulunk északkeletre egy földúton. Egy helyen délkeletre mutató nyíl, innentől árnyas fák alatt lehetne haladni, ami most nem is jönne rosszul. Csakhogy rengeteg odabent a pókháló, ezért kiszorulunk a szántóföld jobb szélére. Egy L alakú, fákkal körülvett helyen szekérútra lelünk, mely most már tényleg Apajra visz. A pókmizéria folytatódik. A jelzések (persze itt is bádogtáblák) nem frissek, de vannak. Bal oldali rozsdás kerítéssor után mezőgazdasági épületeknél érjük el a betont. Jobbra kanyarodás a falu szélén. Majd 2 sarokkal arrébb balra. Van itt egy működő vízcsap is. Apaji iskola mellett 13ó 00p Apajpuszta 13ó 30p Itt egy mellékutcában indul a jel, de mi már tudjuk, hogy 2 sarok után nem szabad bedőlni neki, jobbra kanyarodva ki kell menni a főútig. Irány a hosszú aszfalton Apajpuszta, ami egy közismert lovascentrum, étteremmel. Ma viszont egy teremtett látogató sincs, csak libák a tanya közepén. Megtaláljuk a konyhaajtóra szerelt "innen indul a pest megyei piros túra" műanyag táblát a résztávok ismertetésével. Mint a jelzésfestőtől korábban megtudtuk, volt ilyen Ráckevén is, de eltörött, majd pótolják. Találkozunk egy "Toilet" tábla alatt egy emberrel, aki elmondja, felesége éppen most indult el a bélyegzővel egy bordó színű autóban. Ha sietünk, az utolsó háznál még utolérjük. Sietünk és megkapjuk a pecsétet. Gratulálunk egymásnak, most már csak vissza kellene jutni valami tömegközlekedéshez. Buszok járnak itt néha menetrenden kivül is, és megállnak megálló hiányában is, de nekünk éppen nincs szerencsénk. Apaj közepe 14ó 00p Dömsöd vá. 14ó 30p Az unalom ellen és hogy elérjünk egy gyorsabb járatot, futni kezdünk az aszfalton, de a végén a komótos üditőzés és nézelődés mellett döntünk. Megnézünk egy régies stílusban épült, éppen átadás előtt álló templomot a főtéren és észreveszünk egy környéket ábrázoló táblát. "Apaj az innen induló turistautak mentén fekszik". És telerajzolva lovas és gyalogos utakkal, ezek alapján abból a bizonyos mellékutcából még keletebbre fordulva, Apajpusztát hátulról kerülve, majd délről oda visszaérkezve lehetne megközelíteni a végső táblát. Na van egy fogadásom rá, hogy arra sincsenek PMP jelek, hiszen azok a műúton vannak és kinek lenne hozzá még türelme ott is keresgélni? Végezetül kibaktatunk az egyáltalán nem Dömsödön lévő, de annak nevét bitorló faluszéli romos állomáshoz. Hazafelé a vonatból egy általunk majdnem megszűntnek gondolt mozgalom, alig-alig látható jelzéseit próbáljuk követni a terepen.
Forrás: www.turabazis.hu Ha nem olvasta az előző részeket, most megteheti: Pest Megye Turistája - I. rész Pest Megye Turistája - II. rész Mielőtt túrázni indul, válogasson a Sherpa és a Merell túrafelszerelései között!
Hirdetés