Seefeld, avagy télen Tirolban nem csak síelőknek

Házi Bernadett

2013/01/09

Hintázás 1495 m-en, hótalpas és bakancsos túrák, korcsolyázás, sífutás, jégtekézés... Alternatív ötletek sí- és snowboard mentes aktív kikapcsolódásra.

Hirdetés

Biztosan előfordult már veletek, hogy megérkezve a síterepre valamilyen okból nem járnak a sífelvonók vagy nincs elég hó a síeléshez, de akár az is előfordulhat, hogy ha rendben is van minden, egy-két síelés vagy snowboardozás mentes napot ti magatok iktatnátok be pihenésként.

Mi sorra vettük most azokat a lehetőségeket, amik nem feltétlenül lécigényesek és tippeket adunk ezen napok hasznos eltöltéséhez.

Seefeldről dióhéjban - avagy kicsi a bors, de erős
Közigazgatási szempotból az innsbrucki régióhoz tartozó, 1180 m magasan fekvő Seefeld olimpiai kisvárosa 17 km-re fekszik Innsbruck-tól, nyugat felől a Wetterstein hegyvonulat, kelet felől pedig a Karwendel hegyek határolják. Kisvárosi jellege és mérete ellenére több, mint 1 millió vendégéjszakával büszkélkedik évente és minden évszakban nagy népszerűségnek örvend a turisták körében. S hogy milyen figyelemre méltó helységről is beszélünk, mi sem jellemzi jobban, minthogy az 1964-es és 1976-os téli Olimpiát is itt rendezték és azóta is számos versenynek ad otthont. Seefeld széles völgyei és lankásan emelkedő hegyoldalai igencsak kedveznek az ideális domborzatú sífutópályák kialakításához, ezért különösen kedvelt a sífutók körében. A sífutásra épülő turizmus a boltok szintjén is virágzik, amennyiben profi felszerelésünket itt szeretnénk beszerezni, arra is van lehetőségünk. Seefeld turizmusa szorosan összefügg az őt körülvevő falvakkal, mint: Leutasch, Mösern, Reith és Scharnitz.

December elején érkeztünk tehát ide, Ausztria nyugati csücskébe, hogy feltérképezzük ezen régió sajátosságait és természeti szépségeit. Repülőnk pénteken hajnalban szállt le Innsbruckban, ahonnan egy kb. 15-20 perces autóúttal érkeztünk Seefeldbe. Délelőtt elfoglaltuk első szálláshelyünket a város peremén, amely egy téli kempingben volt. Mint megtudtuk, a környéken több téli kemping is található, ahová január elejétől szinte ömlenek a fűthető lakókocsikkal érkező turisták. Többségük német, belga, holland, dán, francia és olasz nemzetiségű és szinte már tradíció számukra a kempingezés ilyen formája. A területén szerencsére néhány jól felszerelt apartman is található, így mi lakókocsi híján ide költözhettünk be. Az apartmanok egyetlen hátránya, hogy az ingyenes wifi-t bent nem lehet fogni, így a szabad ég alatt kezemben egy székkel kellett a legerősebb jelet megkeresnem, amit végül egy hóbucka tetején meg is találtam. A napsütésben ekkor ez nem okozott gondot, de este már zárt helyet kellett keresni az e-mailek komfortosabb olvasásához. A nap Seefeld feltérképezésével telt, majd elkezdtük tervezni a másnapi túra útvonalát, amelyhez segítséget térkép formájában a helyi turisztikai hivataltól kaptunk.

Éjszaka nagyon vártuk a havazást, hogy friss hóban túrázhassunk, amely reggelre plusz 20 cm-t jelentett. December 1-én, szombaton tehát egyelőre csak túrabakanccsal felszerelkezve vágtunk neki a Möserer hegy felfedezésének. Túránkat Seefeld városközpontból indítottuk, majd rátértünk a 2-es útra, amelyből hamarosan S1 jelzésű egy nyomos ösvény lett. A túra itt kezdett élvezetesebbé válni, lassan kezdtünk kiemelkedni a fenyőfák közül és némi panoráma is elénk tárult. Kb. 1 óra felfelé gyaloglást követően elértük az 1510 m-en lévő Brunschkopf kilátó pontot, ahol egy nagy tábla segítette volna a többi hegy beazonosítását, amennyiben nem takarja el egy hatalmas felhő a hegycsúcsokat..

A magaslati pontokon egész mély volt már a hó és vastagon ült a fenyőfák ágain is. Mivel nem sok turista rótta az ösvényeket ekkortájt, kifejezetten az az érzésünk támadt, hogy szinte egyedül vagyunk az egész erdőben, mély csend honolt mindenütt. A jelzéseknek köszönhetően viszont egyáltalán nem volt elveszett érzésünk, így vidáman folytattuk utunkat először a Möserer Höhe (1474 m), majd a Möserer See felé vezető ösvényen. A túra csúcspontja mindenféleképpen ez a tó volt, gyönyörű befagyott vízfelületével, kellemes sétányával a part mentén és apró szigettel a közepén. A délutáni Nap ekkor már szikrázóan sütött és jólesőn melengette az arcunkat, mialatt a tóparton uzsonnáztunk.

A tó falutól néhány 100 méterre található, tökéletes célpont bárkinek akár egy rövidebb kiránduláshoz is. A tótól eltávolodva egy erdei lépcsősor vezet le a faluhoz, amely utat kisebb vízesések keresztezik. Az erdőből kiérve a lenyugvó Nap sugarai bevilágították az egész völgyet, és lenyűgöző panorámával ajándékoztak meg bennünket: a mélyen a völgyben kanyargó Inn folyó fölé magasodó meredek hegyoldalaknak egyedi sziluettet kölcsönző napsugarak lassan elhalványultak és narancsos színbe burkolták a tájat.

A túránk itt véget is ért, igyekeznünk kellett, hogy mielőbb visszaérjünk Seefeldbe, hiszen esti program várt bennünket egy másik szomszéd faluban, Reith-ben. Az Ausztriában decemberben hagyományosan megrendezésre kerülő "krampusz-bulik" ebben az időszakban lázban tartják a helyi lakosságot, a krampuszkodás kiváltságos szerep a fiúk körében, ezért mindent beleadnak, hogy kellőképp megijesztgessék a rossz gyerekeket és hangos kolompolással elűzzék a tél rossz szellemeit.

Ehhez kellően rusnya és valóban ijesztő jelmezeket öltenek magukra és tüzes szekérrel, fáklyákkal, valamint kisebb őrjöngéssel késztetik a rémülettel vegyesen kíváncsiskodó, forraltboros poharakat szorongató tömeget sikoltozásra. A műsor végén lekerülnek a félelmetes maszkok és ezzel együtt kezdetét veszi a hajnalig tartó buli. Túlzásokba mi nem estünk, hamarosan visszatértünk a szállásunkra és felkészültünk a következő napi túránkra!

December 2-án vasárnap, egy másik kört néztünk ki magunknak, amely az előző naphoz hasonló panorámával és élményekkel kecsegtetett. Úgy terveztük, hogy a Gschwandt hegyre túrázunk fel, amelyhez az S2 nevű hótalpas ösvényt néztük ki magunknak.

Az ösvény a sípálya mellett lévő fenyőerdős területen kanyargott felfelé a (1495 m) csúcshoz, kicsit meredekebben mint az előző napon. Felérve természetesen nem csalódtunk, hiszen a mindennapos havazás itt is megtette hatását, varázslatos havas birodalommá változtatva a tájat, amelynek hatását még fokozta a szürke hófelhők és a furcsa fényekben játszó hegyoldalak látképe.

Mivel a felvonók ekkor még nem üzemeltek, számtalan természetfotót tudtunk készíteni anélkül, hogy akár egy síelő is becsúszott volna a képbe. Nagyon nagy élmény olyan helyekre menni így a síszezon kezdetén, ahol máskor több ezren tolonganak nap mint nap, annyira más hangulatú minden, sokkal közelebb érzi magát az ember a természethez! Nekem olyan érzésem volt, mintha titkos pillanatokat lestem volna el a tél "konyhájából" és belopóztam volna Holle anyó szentélyébe.

Kb. 1 órán át tartó lelkendezés után folyattuk utunkat a túloldalon lévő völgy és Auland falu felé. A lefele út közben feltűnt a szemünk előtt a 2374 m magas Reither Spitze és a szemközt lévő Hochleithenkopf (1276 m) csúcs látképe is.

Aulandból a 14-es túraútvonalon jutottunk vissza Seefeldbe. Ez a túránk kicsit rövidebbre sikerült, mert délután már sífutó oktatás volt tervbe véve, úgyhogy egy gyors pihenő után máris folytattuk élményeink gyűjtögetését, immár már klasszik sífutólécekkel a lábunkon.

Totális kezdők lévén a szintén kezdőknek javasoljuk, hogy az első pár alkalommal kérjék oktató (pl. Martin Tauber sífutó iskolájából) segítségét, mert ennél a sportnál nagyon fontos már a kezdetektől az összehangolt mozgás helyes elsajátítása. A gyakorlás közben egyikünk rájött, hogy a bal lába elrugaszkodáskor kicsit ügyetlenebb, mint a jobb, ami a ritmus megtartásának rovására ment, így beletellt egy kis időbe, amíg évezhetőbb lett a csúszás.

Továbbá nem véletlenül öltenek a sífutók kicsit testhezállóbb öltözetet magukra, mivel kifejezetten intenzív mozgás lévén, sínadrágba, kötött pulcsiba vagy síkabátba jól belesülne az ember. A megfelelő öltözet megtalálásában szívesen segítenek a NORZ sportboltban, ahol a legtutibb felszerelések és a legújabb divat szerinti ruhák is megtalálhatóak.

Nem mellékesen a kikölcsönzött felszerelések is szinte teljesen újak voltak. A gyakorló sífutópálya egy kb. 3-4 km-es kör, amit tudásszinttől függően 15-30 perc alatt lehet megtenni. Amennyiben már valaki profi, akkor klasszik léccel akár 150 km, skate léccel pedig 110 km-t tud csak (!) Seefeld környékén sífutni, ami bizony nem kevés!! A sífutó ösvények mindenhol pontosan ki vannak táblázva, amelyekről áttekintő interaktív térképet itt lehet látni: !

Amennyiben még mindig marad fölös energiánk, Seefeld központjában kölcsönözhetünk korcsolyákat és a sífutópálya, a szemközti hegyek és a Seefeld védjegyéül szolgáló kistemplom látképe társaságában csúszkálhatunk kedvünkre a jégen, ám ha éppen jégtekézni támad kedvünk, ehhez is találunk megfelelő eszközöket, sőt egy külön jégpálya is áll ehhez rendelkezésre. Ám ha csak sétálgatunk, akkor is akad látnivaló, pl. a svéd jégtánckorcsolya lánycsapatának gyakorló edzései.

December 3-án, hétfőn, szálláshelyet váltottunk, átköltöztünk a . Pedig már épp kezdtünk hozzászokni az éjféli sétákhoz, amikor is visszatértünk a városon kívül eső téli kemping szálláshelyünkre. A Wetterstein Hotel a központban van, így egy kicsit azért egyszerűbbé vált az életünk. A hotel komfortos és egyszerű berendezéséhez passzoltak fiatalabb korú vendégei, ezáltal szinte minden napszakban nyüzsgő élet volt a lobbiban és az étteremrészben egyaránt. Napunkat a környező falvak és további téli kempingek megismerésével kezdtük, elsőként a Leutasch melletti -et látogattuk meg, amely mellett egyből egy sípályát is találunk.

Utunkat folytatva Leutaschon áthaladva a Grosse Ahrnspitze (2196 m) tövében megtaláljuk a Holiday Camping-et, amelynek gyönyörű völgybeli fekvését bármely szálloda megirigyelhetné. A kempingnek hatalmas alapterülete van, amely 28 000 m2 és 137 lakókocsit tud befogadni. Mini bolttól és étteremtől elkezdve a medencés wellness komplexumig, kutya fürdetőig, fűtött gyermekjátszóig és az általános alaplétesítményekig, mint mosó-mosogató részleg, szárító szoba...egyszerűen minden megtalálható. Télen, amikor nagyon sok vendég összegyűlik, saját partikat és zenés esteket is szerveznek. Igazából ez egy olyan kemping, amitől olyannak is kedve támad téli kempingezni, aki eddig nem próbálta még soha!

(fotó: Rutger van den Hoofdakker)

A kempinget elhagyva visszatértünk Seefeldbe és meglátogattuk az 1979-ben alapított helyi lovardát a -et, ahol télen tereplovaglásra is elindulhatunk, amennyiben a többi sporttevékenységet már kipipáltuk. Nagyszerűen tartott, jólnevelt és iskolázott lovakkal találkozhatunk itt, valamint egy hatalmas fedett karámmal is, amennyiben a kinti időjárás nem engedi meg a tereplovaglást. Much, a tulajdonos büszkén mutatta végig lovardáját, ahol nyáron különböző versenyeket is tartanak.

Napunkat a minden igényt kielégítő hatalmas Olympia Sport & Kongresszentrum központban zártuk, ahol egy masszázst követően átadtuk magunkat a szauna és melegvizes medence által nyújtott élményeknek.

December 4-én, kedden gyors reggelinket követően máris indultunk a helyi síískola hegyi vezetőjével a hótalpas túránkra, amelynek célpontja egy különleges hegyi szurdokvölgy volt a Karwendel hegységben, mellett. Utunkat az S7-es hótalpas ösvényen kezdtük el, meredek kaptatós részeken áthaladva a szurdok felé.

Vezetőnk segítségével lehótalpaztunk a téli turistatérképről, mert egy olyan szakaszt mutatott nekünk, amely télen nem járható, viszont ekkor még nem esett annyi hó, hogy veszélyes legyen. Természetesen vezető nélkül ilyenkor se vágjunk neki nem jelölt utaknak! Túránkon hol kitettebb, látványos meredek sziklafalak mellett, hol pedig a sűrű erdőben haladtunk. A sziklafalak alatt impozáns folyó, az Isar és vízesése tűnt fel, amely még vadregényesebbé tette a tájat.

Ráadásul még zergék is feltűntek, akik csendesen nézelődtek a biztos távolból a meredek sziklafalakon ácsorogva, ahol valóban nem kellett tőlünk tartaniuk.

Kb. 2 órás hótalpazás után egy kisebb fahídon átkelve visszafordultunk Scharnitz felé, az út ismét kiszélesedett és a fenyőfák mögül újra kikandikáltak a Karwendel hegység hófedte és napsütötte csúcsai. A csillogó friss porhó látványa már biztosan sok mindenkit rabul ejtett, itt mindez most különösen szép volt és arra gondoltam, bárcsak örökké tartana ez a pillanat! Ám ha nem is tarthat örökké, sűrűn meg kell ismételni!

December 5-én, szerdán egy kis szabad program ígérkezett, így tehát ismét nekirugaszkodtunk egy hosszabb sífutásnak a gyakorló pályán, ahol immár oktató nélkül róttuk a köröket, igyekezve, hogy ne feltétlenül minket kelljen kerülgetni a nyomban. A délután folyamán ismét meglátogattuk kedvenc lovardánkat és az igen érdekes nevű, Opia hátára pattanva egyikünk részt vett egy osztálylovagláson. Végül a napot ismét egy kellemes wellness programmal zártuk.

Nagyon nehezünkre esett másnap elhagyni a szálláshelyünket, Seefeld-ben 5 nap is elég, hogy örökre a szívünkbe zárjuk, illetve még azt is hozzá kell tennünk, hogy ekkor indult be a hóesés igazán, így reménykedtünk abban, hogy esetleg egy hótorlasz miatt a városban rekedünk... Később kiderült, hogy a kívánságokkal vigyázni kell, mert akár még valóra is válhatnak. A repülő valóban nem indult el akkor épp Budapestre, de ez már egy másik történet...

A meghívást ezúton is köszönjük a Seefeldi Idegenforgalmi Hivatalnak és különösen Bernadett Staudernek, aki végig segítségünkre volt és támogatott bennünket a programok megszervezésében.

3D-s interaktív téli túratérképért kattints IDE: