A gyógyulás útján

A gyógyulás útján

Benecz Ferenc
Benecz Ferenc
Az A gyógyulás útján hossza 35 Km. Az útvonal szintemelkedése 610 m, szintideje 6 Óra, nehézsége Közepes. Az útvonal Magyarország területén található.
Hirdetés

Útvonal: Lillafüred – Bükkszentkereszt – Jávorkút – Lillafüred

 

 

A túra Lillafüredről indul, ahol könnyedén találunk parkolóhelyet, vagy akár Miskolcig vonatozva fél óra-óra alatt ki tudunk tekerni. Számos büfé és kifőzde nyújt lehetőséget egy korai érkezés esetén reggelizésre illetve túránk végeztével energiapótlásra. Ha több napot tartózkodunk a környéken, feltétlen nézzük meg hazánk legnagyobb esésű vízesését a Palotaszálló függőkertjében, vagy a két kiépített és egyben két különböző jellegű (cseppkő és mésztufa) barlangot is.

Lillafüred
A Garadna-völgyben két patak összefolyásánál kialakult természetes tavat 1813-ban egy völgyzáró gáttal visszaduzzasztották, hogy biztosítsák a vashámorok – vízzel hajtott pörölyök – működéséhez szükséges vizet. Gróf Bethlen András az 1890-es évek elején elhatározta, hogy a Hámori-tó közelébe kormányüdülőt építtet. A település nevét Bethlen unokahúgáról, Vay Erzsébetről kapta, akinek a beceneve Lilla volt (Lilla Vay Elemérnek, Borsod vármegye akkori főispánjának testvére volt). Amikor 1920-ban Horthy Miklós kormányzó gróf Bethlen Istvánt kinevezte miniszterelnöknek, az új kormányfő a Népszövetség támogatásából építtette fel a Palota-szállót. A Szinva-patak eredetileg a Hámori-tóba torkollott, de a Palotaszálló építésekor áthelyezték folyását, többek között egy mesterséges vízesést is kialakítva, mely Magyarország legmagasabb vízesése. Egyéb látnivalói a kisvasút, a Hámori-tó, és két barlangja, melyek egyike cseppkő, míg másika mésztufa jellegű.

Ha menetkészek vagyunk, a felső büfé-sor nagy parkolóján keresztül találjuk meg a kiépített ösvényen haladó piros-zöld jelzést. Érdekességként jó tudni, hogy ezen a mára egyre rosszabb állapotú kőből kirakott alacsonykorlátos hegyoldalba vágott sétányon forgatták a Meseautó c. film egyes jeleneteit. A házak tetei felett kanyargó ösvény áthalad egy közel 10 méteres piciny alagúton, majd közvetlen utána elhaladunk a Szűz Mária szobor előtt.

 

Rövidke, de izgalmas alagút a felső sétányon
Rövidke, de izgalmas alagút a felső sétányon

 

Az ösvény a házak végeztével erőteljesebben emelkedni kezd, remélhetőleg eddigre melegedtünk. Itt, ha enyhén jobbra tartva teszünk egy kis kitérőt a sétány már kevésbé használt, így benőtt részén, akkor nagyjából 200 méterre megpillanthatjuk a Limpiászi-keresztet.

Limpiászi-kereszt
A Tábori oltár néven ismert kegyhely a Palotaszállóval egy időben, az 1920-as évek végén épült. A feszület a spanyolországi Limpias falucskában lévő eredetinek egy másolata. A Limpias-i kegyhelynek - a Lourdes-i Máriához hasonlóan - szintén csodálatos gyógyulásokat és eseményeket tulajdonítottak. Az 1930-as években, tavasztól őszig vasárnapi miséket tartottak itt, és hangversenyeket is rendeztek.

A zöld sávjelzést követve kacskaringózunk felfele, a néhol meredekebb, néhol lazábban tekerhető köves földúton. A családostól neki vágók az első szakaszon nagy valószínűleg tolni fogják, de emiatt ne riadjunk vissza a túrától! Tempótól függően fél óra – óra alatt kapaszkodunk fel a tetőn álló Fehérkőlápai fogadóhoz. Itt jobbra, a piros sáv- és sárga kerékpárosjelzésnek tartunk tovább az úton. Fennsík jellegű, lankásan hullámzó tájon tekerünk, ahol füves mezők váltják az erdős részeket, majd egy balos kanyarban a piros jelzés egyenesen halad tovább földúton, be a zöldellő erdő mélyébe, mi pedig követjük. Nagyon kellemes tekeréssel érünk el a bükkszentkereszti sípálya aljába, ahol balra fordul a keskeny ösvényre összeszűkült út, miközben emelkedni kezd.

Egy orgonabokrokba takaródzó kőkereszt áll a négyes útkereszteződés bal oldalán, melyhez felérünk a sípálya aljából, itt jobbra fordulunk, miközben balunkon a mélyben a település házai tűnnek fel (ebben a kereszteződésben ősszel egy rövid jobbos kitérőt téve pár száz méternyit tekerve mészégető boksákhoz juthatunk). Követjük az utat és egyben a sárga sávjelzést, enyhén balra tartva rajta, így bejutunk a házak közé. Első elágazásnál jobbra, másodikban átellenesen jobbra-egyenesen, majd a harmadikban balra tartva jutunk ki a fő utcára (továbbra is a sárga sávjelzésen haladunk). Itt egy 10%-os emelkedőnek, jobbra fordulunk. Ha felküzdöttük magunk a tetőre, balunkon kisbolt, büfé és fagyizó is található, ha szükség úgy hozná itt lehet energiát pótolni.

 

Bükkszentkereszt határa
Bükkszentkereszt határa

 

Bükkszentkereszt
Az ország egyik legmagasabban fekvő települése (tszf. 600 m). A tiszta, magaslati levegő kedvezően hat a pajzsmirigy működésére; a levegőkúrával enyhíthetők a bazedov-kór tünetei. Hasonlóképp előnyösen hat egyes légzőszervi megbetegedésekre (asztma), ezért a falut szubalpin gyógyhellyé minősítették. A vérszegénység gyógyításában előkúrának javasolják.

Haladjunk tovább az úton, mely innen alig 200 méterre jobbra kanyarodik, de mi balra letérünk róla egy kisebb utcába. Ezen egyenesen, koppanásig tekerünk, ahol ismét balos az irány, a zöld-kerékpárosjelzésen. A víkendházak között haladó utca viharos tengerhez hasonlóan hullámzik, nem hagyva lemerevedni izmaink. A település szélére érve, az út bal oldalán találjuk a Boldogasszony-köveket, melyeknek gyógyító hatást tulajdonítanak. Ide a helyieken kívül az ország számos szegletéből érkeznek.

Bükkszentkereszt azon misztikus helyek egyike, ahová az emberek százai jönne évről évre, hogy eljussanak a természet különleges energiáját sugárzó zarándok helyre. A Boldogasszony kövének a legendája úgy keletkezett, hogy azon a helyen gyülekeztek a hívők a kácsi búcsúra, és ott várta vissza a rokonság a búcsújárókat. A búcsújárók oda-vissza kb. 20 km-t tettek meg egy nap alatt. Hazatérve a Boldogasszony kő köré letelepedtek pihenni és meglepően gyorsan pihenték ki magukat. Az ezoterikusok szerint a Bükkben van egy energia háromszög, melynek csúcsain a legnagyobb az energia kisugárzása. Ennek a háromszögnek egyik csúcsa a Boldogasszony köve.

A kövektől 20 méterre újabb elágazásba érünk, ahol élesen balra tartunk, még mindig a zöld kerékpáros- és kék sávjelzésen. Az aszfaltozott keskeny úton kényelmes tempóban tudunk haladni, csak kevés felfagyás vonja el figyelmünk a jobbunkon keskeny, Lófő-tisztás színes virágainak gyönyörű látványáról. A kövektől nagyjából másfél kilométernyit gurulunk, amikor jobbra dózerútra fordulunk, a piros kerékpárosjelzésre. Sajnos ezen a részen a jel nem nagyon látható, de másik dózerút nincs, így eltéveszteni nehéz. Az út szinte vízszintesen halad mesébe illő zöldellő erdők, bokrok és mezők ölelésében, miközben újabb cirka másfél kilométernyi tekerés után ismét aszfalt csík kerül kerekeink alá.

Kellemes környezetben, és kényelmes úton repülnek a méterek… ez az idilli pillanat hamar tova’ száll, amikor a Hór-völgy köves földútjához érünk. Jobbra tartunk, felfele kapaszkodva. Hollóstetőig kicsit több mint egy kilométer vár ránk, ezen a részen hamar visszamelegszünk, amire szükségünk is lesz. Felérve az Eger-Miskolc főútra azok számára, akik elfáradtak, vagy valamilyen okból nem folytatnák útjuk, itt lehetőségük van az aszfalton jobbra gurulva visszatekerni Lillafüredre (cirka 4 - 4,5 km). Azok, akik folytatják a kört, az erdő aljnövényzetének méretétől függően vagy rögtön a főútról tekerhetnek felfele a kék négyzetjelzésen, vagy ha az alsó rész erősen be van nőve (amire sajnos májustól esély van), akkor jobbra haladva az aszfalton, a Hollóstető Fogadót megkerülve, majd annak parkolóján keresztül és a jobb hátsó kapuján kihajtva kijutunk a már járható részére.

Ezen a kék négyzetjelzésen, néhol földúton, néhol ösvényen haladunk egyre magasabbra. Az ösvényen rövid szakaszokban előfordulnak meredekebb szakaszok is, de nem vészesek. A sűrű erdő melegebb napon kellemes hűst nyújthat az izzasztó mászáshoz. Végül szinte éjsötét fenyvesben száguldással érünk ki a Lusta-völgyben komótosan a fennsíkra kapaszkodó régi aszfaltútra, egyben kék kerékpárosjelzésre.

Kevés mászás vár ránk innen még, az utolsó egybefüggő nagyobb az egész túránk során, ahogy balra fordulva elindulunk, de pár perc és a völgy kiszélesedik, balunkon víznyelők tarkítják a mezőket, miközben lankás hegyvonulatok karolják körbe a látóhatárunk. Csodálatos rész ez, ahol akaratlanul is lassítunk a tempón, hogy szemünk a tájon legeltessük. Az úton haladva majd 4 kilométert tekerünk az ösvény becsatlakozásától, amikor elérjük a Nagymező felé vezető elágazást és az aszfalt minősége jobb lesz. Most ezt a kitérőt kihagyjuk, haladunk tovább egyenesen, az enyhén lejtő úton, egészen Jávorkútig. Jávorkút előtt általában zárva van a sorompó, erre figyeljünk, nehogy a nagy száguldás közepette neki hajtsunk…

Jávorkút
685 méter magasan fekszik, a hely a juhar régies elnevezéséről, valamint az egész évben bővizű forrásról kapta nevét, amely a Bükk fennsík egyetlen karsztforrása, és egyben létesítményeink teljes ivóvízellátója.

Itt tudunk tölteni kulacsunkba friss, hideg forrásvizet, mely forró nyári napokon is elég stabil felvételi pontnak számít, illetve a büfében energiapótlásként ehetünk, ihatunk is valami cukros löttyöt. Miután szusszantunk egyet, kulacsunk és energiacelláink tele, guruljunk tovább az aszfalton, nagyjából 300 métert. Az út jobb oldalán indul kavicsos úton a Kühne Andor út, azaz a piros sávjelzés.

Kühne Andor
Az egyik alapítója, majd később titkára volt a MTE Borsodi Bükk Egyletnek, illetve a későbbi Miskolci Bükk osztály elnökeként tevékenykedett. Elévülhetetlen érdemeinek mementójaként róla nevezték el ezt az útszakaszt 1971-ben. Az út svéd fenyvesi szakaszán egy félreeső, csendes zugban emléktáblát is állítottak 1973-ban.

Előbb egy sorompó nehezíti meg a tovább haladásunk, majd egy erdészeti ház környékén tevékenykedő munkagépek nyomai, de próbáljunk meg balra, a jelzést követve az erdő fele tartani.

Miután beérünk a sűrű fenyves közé, kellemes, valaha földútként funkcionáló, ma inkább füves csapáson tudunk gurulni. A fenyvesekkel és vegyesen lombhullatókkal övezett tekerésünk alatt csak a levegő vételünk, a madarak csiripelését és a lágy szellőben susogó tűleveleket hallani. Ez az ösvény egy apró vadon, melyben kicsit „elveszve” érezhetjük magunk túlzsúfolt világunkban. Körülbelül 2,5 kilométerre a jávorkúti pihenőnktől az út enyhe balos kanyarulatában jobbra be, egy keskeny és meredekebb ösvényen folytatódik a jelölés, de mi maradjunk az úton és kövessük azt.

Egy négyes elágazásba érve enyhén balra-egyenesen tartsuk az irányt, majd hamarosan kiérünk a fennsíkot átszelő műútra. Itt legyünk kellő óvatossággal, mert ezen részén még nincs elzárva a forgalom elől, így könnyedén szembe találjuk magunk egy autóssal.

Az aszfalton jobbra fordulunk és tovább gurulunk lefele. Itt tekerés nélkül is könnyedén tartható a 30-as tempó, kicsit szusszanhatunk, miközben eldönthetjük, hogy folytatjuk utunk tovább. Aki kicsit fél a meredekebb (köves) tereptől, az csorogjon le teljesen az út aljáig a Savós-völgyön keresztül, majd a bánkúti műútra érve jobbos és végig tekerve a Hámori-tó mellett visszaérünk Lillafüredre. Azok, akik bevállalnak egy kis izgalmat a végére az aszfalt jobbján elterülő mezős rész végén, amikor az út balra befordul az erdőbe, forduljanak jobbra, a földútra, mely egyben a sárga sávjelzés is. Ezt követve pár perc enyhe mászással elérjük a Vesszős-völgy tetejét.

Innen a keskeny ösvény meredeken, vízmosásokkal és gyökerekkel tarkítva indul el. Legyünk ezen a részen kellő óvatossággal! Az ösvény végül leér az Eger-Miskolc főútra, de figyeljünk oda, mert közvetlen a vége egy meredek lépcsősor, rögtön az útra vezetve! Kiérve a forgalmas útra nincs más dolgunk már, mint balra lefele csorogni, és visszaérni a kiindulási pontunkhoz.

Hirdetés