Mitas 4 Islands - No blood, no fun Hír

Farkas Zsolt
2017/05/08
Ide ne merev bringával gyere
Hirdetés

Idén harmadik alkalommal került megrendezésre a 4 népszerű horvát szigetet (Krk, Rab, Cres, Losinj) érintő többnapos 4 Islands verseny. A korábbi tapasztalatokra építve csiszoltak a szervezők a gyerekbetegségeken, ami remekül látszott a felmerülő problémákra való gyors reagálásukon, ennek köszönhetően szépen, szervezetten folyt minden. Idénre sok komoly csapat érkezett, így a színvonal igen magas volt, emellett a verseny kezd népszerű lenni más országokban is, emiatt sokan jöttek az északibb régiókból is (pl. csehek, belgák, dánok). Ennek köszönhetően a résztvevők száma megközelítette a lehetséges maximális határt (közel 300 duó), amit a transzport, ill. a trailek áteresztőképessége miatt határoztak meg. Így is százasával háromfelé van szedve a rajt, de mivel nettó időt mérnek, a hátsó boxból indulóknak sincs semmilyen hátrányuk.

 

sportograf-94138894.jpg
sportograf-94138894.jpg

 

Ide ne merev bringával gyere

A rendezvény igazán különleges a maga nemében, köszönhetően a csodás tengerparti helyszíneknek, illetve a máshol megszokott transzferek mellett ott van a hajózás és a kompozás extraként. A kis távolságok ellenére nemhogy minden sziget más típusú traileket rejt, még egy-egy szigetek önmagában is változatos. Többnyire igazi vad köves csapásokon lehet tekerni, és mivel ezeken könnyű hibázni, felütni a kereket, nem csoda, hogy sokan szereltek defektet. Arra kitűnően ráéreztek a szervezők, hogy bizony van igény az élvezetes szakaszokra, vagyis a trailekre. Ahol lehetett/kaptak engedélyt, ott bizony nem dózeren és aszfalton csapattuk. Ennek viszont megvolt az a hátránya, hogy egy-egy gyengébb képességű versenytársnak köszönhetően kialakultak dugók, vonatozások, az első beszűkülésekkor némi séta is előfordult. A szakaszok második felére azért már széthúzódott a mezőny. Lényegében mindenki számára élvezetes volt a terep, mivel nincsenek kifejezetten meredek, nyereg mögött lógós, féktépős lejtők, a gyakorlottabbaknak pedig, amennyiben üres volt előttük a terep, egy fullyval igazi örömbringázást jelentett az út; itt mindenkit hamar elkapott a flow érzés. A kőrengetegeken kívül helyenként leléptetésekkel tűzdelt szakaszokat egy fullyval jól meg lehetett küldeni, sőt, a köveket kihasználva a picit nyitottabb helyeken sokféle nyomot is választhattunk. Akinek van választási lehetősége, ide ne merev bringával jöjjön!

 

sportograf-94142197.jpg
sportograf-94142197.jpg

 

Extra faktor párban tekerni

Az egyes szakaszok rejtenek ugyan magukban kihívást, de komolyabb küzdelmek nélkül mindenkinek teljesíthetőek: összesen 240 km-t és 5300 m szintet kell leküzdeni a 4 nap alatt. Ami megfűszerezi a kihívást, az az, hogy itt csak párban lehet indulni. Előzetesen úgy gondoltam, sokkal több energiát elvisz a másikra figyelés, hogy extra teher a technikai problémák/esések elkerülése, mert nem csak magunkkal tolunk ki. Azonban a légkörnek és a csodás helyszíneknek köszönhetően, illetve, ha elég laza a partnered is, hamar el lehet engedni a negatív sugallatokat, és itt jön be az igazi extra faktor. Ketten, egymásra odafigyelve, hamar feltérképezve, hogy ki miben jobb, segíthetjük a másikat, és ez egy hatalmas pluszt ad az egésznek!

 

A verseny körítése is igen színvonalas

Két versenyközpont van, az első három éjszakát Krk-ön, a maradék kettőt Losinj-on töltik az indulók. A nevezési díj, ami a négy napért a hajókázásokkal, bringaszállításokkal együtt az első lépcsőben 250 euró, összehasonlítva más többnaposok árával, teljesen rendben van, a 3. nap startja a kompról pedig kifejezetten különleges élmény.

 

 

A nevezési díjban nincs benne a transzfer a harmadik szakaszra, az további 50 euró. Ha csak annyian utazunk oda, ahányan versenyzünk, akkor érdemes élni vele, mert mire a harmadik szakasz célterületéről visszavisznek a kocsihoz (50km), és onnan visszavezetünk a szállásra (70km), meg is halunk. Ez a legnehezebb nap, utána egy szakasz még hátra van, és a távolságok ugyan kicsinek tűnnek, de az utak is azok, elvégre szigeteken vagyunk. Viszont, ha van kísérőnk, aki a starttól átkocsikázik a célba, akkor érdemesebb külön utazgatni, mert így legalább minden cuccunk velünk marad. Nekünk szerencsére jó időnk volt, és nem kellett tartalék alkatrész sem, különben bajban lettünk volna. Ha mégis kellett volna valami a kocsiból, az két szigettel arrébb pihent az első hotel parkolójában...

Aki igazán különleges élményre vágyik, az pofás fahajókon is aludhat, és amennyiben a második szakasz megfelelő időjárási körülmények között Rabon kerül megrendezésre, akkor őket „házastul” viszik át, így minden cuccukkal együtt, lezuhanyozva üthetik el az időt a szárazföldön alvókkal, akik 2-3 órát várnak a visszatranszportra. Csomagmegőrző persze van, így valójában a többieknek sem kell órákat a sós, izzadt ruciban eltölteni. A frissítők felhozatala is teljesen rendben van, de az igazi meglepetés a 3. és 4. szakasz után kipakolt meglepően magas színvonalú svédasztal volt.

 

Ami a saját élményeket, eredményeket illeti

Más balszerencséjének (egészségügyi probléma) „köszönhetően” az utolsó pillanatban ugrottam be, Wouter Cleppe oldalán az Alpinbike „égisze” alatt. Neki regeneráló, vakáció jellegű 5 napra volt szüksége, az én versenytempóm neki pont ez a zóna. :) Az első két napot lazára vettük, az első box végéről rajtoltunk, így is a 40. hely környékén lyukadtunk ki. Jó erőben voltak a versenytársak, de a bringakezeléssel voltak gondok, itt a tömeg kellős közepén a traileken többnyire vonatoztunk. Ezért a harmadik napra beálltunk előre, gondolván, legrosszabb esetben megelőznek sokan, de legalább adunk egy esélyt a szakasz eleji vonatozás elkerülésének. Ez bejött, mindkét nap a 20. hely környékén jöttünk be, végül 25.-ek lettünk összetettben, ami nem rossz, de az igazi örömöt a trailek kiélvezése adta. A trailek mellet a táj pedig igazán gyönyörű volt, és meglepően változatos. A városkák pedig nagyon hangulatosak, és így, hogy szezonon kívül voltunk, csendesek is, jókat lehetett sétálgatni, és mindenhol volt hely beülni egy-egy sörre. Külön bónuszként pedig az utolsó nap belefutottunk a helyi DH kupába, ami jövőre VK futam lesz! Ha összekötik a szervezők a két eseményt, az igazán különleges lenne. Jó buli lehet együtt sörözni a nagymenőkkel! :)

 

sportograf-94151333.jpg
sportograf-94151333.jpg

 

Végül csak pár szó a szervezőkről

Két éve a nulláról, bringás múlt nélkül indultak, harmad ennyi résztvevővel. Nem semmi. És hogy minek köszönhették a villámgyors növekedést? A szokásos marketingen és máshonnan átemelt alap szervezési gyakorlaton túl egy „apró” figyelmességnek: megkérdezik a résztvevőket, mi tetszett, mi nem, min lehet változtatni, milyen ötletünk van rá. Már a verseny közben is érdeklődtek szóban, majd egy komplett kérdőív is érkezett pár nappal később. Ez sem rossz, páran csinálták ezt, de ami igazán fontos: hallgatnak is ránk, és amit tudnak, meg is csinálják. Például eddig a második napra nem volt B-terv rossz idő esetére, a tanácsoknak köszönhetően idénre már volt, és ki is kellett használni. A rajtcsomag is hasznosan volt összeállítva: az információs könyvecskén túl kis flaska láncvax és hámosító popsikrém. Végül is egy többnaposra mi más kéne? Nem a megszokott „ezt kaptuk a szponzortól, jó lesz ez”, hanem igenis hasznos apróságok, amik jól is jöttek! Nem is kell több! Szóval a szervezők szépen fejlesztenek, és oda is figyelnek a résztvevőikre. A szpíker is jó arc, többek között tőle származik a „no blood no fun”; amolyan útravalónak szánta a rajt előtti másodpercekben, „egy nagy kalappal” jeligére. Páran komolyan vették :)

 

 

A szubjektív élménybeszámolót pedig itt találod...

Hirdetés