Menü

2014.01.28.     Hozzászólás 10

Melyik bukósisak biztonságos?

Az EU-nak köszönhetően sajnos gyér a felhozatal.


Milyen jó lenne, ha azt mondhatnánk, hogy menj el szépen a boltba, vegyél egy kerékpáros vagy síbukót, és nincs többé miért aggódnod. Ja, amikor válogatsz, akkor a színen, a szellőzésen, a dizájnon, az áron és a kényelmen kívül esetleg szánj egy percet arra, hogy megbizonyosodj róla, az adott sisak megfelel valamelyik szabványnak. És bár utóbbit tényleg mindenképp tedd meg, a dolog egy kicsit bonyolultabb.

 

Mit bír a bringás bukó?

Az EU 1996-ban szakértők bevonásával (akik között sisakgyártók is előfordultak) léptette érvénybe a ma is aktuális sisakszabványát, az EN 1078-at, amiben meghatározza, hogy milyen behatásoknak milyen mértékben kell megfelelnie egy bukónak. A fő cél az, hogy a sisak elvezesse az agyra ható energiát a különböző rétegek segítségével. Ha túl kemény lenne, akkor az egyenes felülettől kapott ütést képtelen lenne a saját anyagával mérsékelni, és az agy egy az egyben kapná a fejet érő energia erejét. Ha az anyag túl puha, akkor az élesebb, kisebb felülettel érintkező dolgok esetében nem tudna ellenállni a külső behatásnak, beszakadna, és az összetömörült anyagtól a fej közvetlenül kapná a megrázkódtatást. Ezért áll különböző rétegekből a sisakunk.

Csakhogy, van egy kis probléma. Az európai szabvány előtt bizony léteztek már irányelvek. Az EU-s szabvány tehát ezeket gondolta tovább, és szigorította? Nem. Sajnos az előírások engedékenyebbek lettek a korábbiaknál.

Alapvetően három felületre tesztelik a bringás bukókat: egyenesre, félgömb alakúra és járdaszegélyszerűre. Ebből az EU-s szabvány mindössze kettőre ad meg határértékeket: az egyenesre és a járdaszegélyre, holott a legtöbbször egyenes vagy félgömb alakú felülettől keletkezik a fejsérülés.

 

EN 1078

 

Ezzel ellentétben a Snell B-95 szabályozás mindhárom felületen tesztel, a Snell B-90 pedig pont az éleset hagyja ki. Az EN 1078 az egyenes felszínnel való ütközésnél a sisaktól - mérettől függően - 46-90 joules energiaelnyelést vár, a Snell B-95 ezzel ellentétben 110 joules-t. A szegélyszerű felületnél az európai szabvány 35-64 joules-lal számol, a Snell B-95 viszont egységesen 72-t vár el. Összes energiaelnyelésre az EN 1078 min. 81, max. 154 joules-t ír elő, ezzel szemben a Snell min. 326, max. 364 joules energia elvezetését követeli meg. Ehhez nem árt tudni, hogy egy sima esésnél az energiabehatás könnyen elérheti a 75 joules-t, ami ellen egy európai szabványnak megfelelő bukósisaknak már nem kell védenie. És akkor nem volt szó a motoros járművekkel való ütközésről, ahol akár többszáz joules is érheti a fejünket ütés formájában. Ma nagyjából az utcai (tehát nem downhill) bukók arra vannak tervezve, hogy ha egy gyalogos megbotlik és elesik, akkor az ő fejét megvédi a sérüléstől. És hogy miért nem terveznek biztonságosabb felszerelést? Mert a biciklizés sport, ahol számít a nyakunkon vitt súly, a szellőzés, a hallás, és önmagunktól még a gyártók sem tudnak megvédeni. (Cyclehelmets.org)

 

Most akkor ne is hordjuk a bukót?

Azért ezen felbuzdulva ne hagyjuk otthon a sisakunkat. A gyerekeknek például maximálisan érdemes felvenni a fejvédőt, mivel gyakran kisebb sebességgel és alacsonyabbról esnek, az ő agyukat tehát jó eséllyel megvédi a sérüléstől. Ezenkívül nem csak száguldozva szoktunk potyogni, például egy fékezésnél esős vagy havas úton kis sebességnél is megcsúszhatunk, és ilyenkor a bukó segítségével megmenekülhetünk a komolyabb bajtól. Vagy ha átbucskázunk a biciklinken, és a kormány/pedál épp a fejünket vette célba landolás közben, akkor a sisak megkímélhet pár órányi kórházban üldögéléstől, és 10 négyzetcenti leborotvált felülettől a hajunk helyén.

Az is probléma, hogy az EU-ban azt kell feltüntetni, a fejvédő átment-e ez európai teszten. Szerencsére előfordul ugyanis, hogy a szigorúbb szabványnak is megfelel, csak épp ez nem szerepel rajta. A Specialized-nak például több terméke a Snell B-95-ös minősítést is megszerezte, tehát vásárlás előtt nagyon is érdemes utánamenni, milyen magas volt a léc a tervezésnél és gyártásnál, hátha nem csak a gyenge szabvány előírásait tartották be.
A bringás sisakok tehát jócskán nem nyújtanak 100%-os védelmet. De: ha van bármi, amitől megóvhatják a fejünket, az arcunkat vagy az agyunkat, akkor miért ne biztosítanánk a testünknek legalább ennyi védelmet? Csak ne ringassuk magunkat hamis biztonságérzetbe.

 

Kerékpáros Baleset

 

A fejsérülés nem katonadolog

De mi is történhet a fejünkkel? Ebcsont beforr, meg katonadolog, nem igaz?
Nem. Az agyat érő behatások sokkal súlyosabb következményekkel járnak, mint egy lábszártörés. Egyes becslések szerint kb. 3 agyrázkódást vagy enyhe fejsérülést lehet elszenvedni anélkül, hogy kialakulna egy összetett akut szindróma, ami aztán felelős lehet a depresszióért, öngyilkosságért, epilepsziáért, impotenciáért, Alzheimer- vagy Parkinson-kórért. Persze minden egyéntől függ, a statisztika csak az irányokat mutatja meg, nem teszi kötelezővé a következményeket. Ennek ellenére azért elég ijesztő, ha a számok szerint a durva fejsérülést elszenvedő egyének 70%-ánál jön ki később az epilepszia, és az öngyilkosságok száma is négyszer magasabb, mint az össztársadalmi mutató szerint. Ráadásul már egy sérüléstől is felléphetnek beszédzavarok, hallás- vagy látáscsökkenés, koncentrációs vagy memóriazavar, mozgásproblémák, vagy akár érzelmi változások, ami a személyiség átalakulását is okozza. A hozzátartozók számára gyakran utóbbi jelenti a legnagyobb terhelést.

 

A síbukó jobb?

És hogy mi a helyzet a havas sportokkal? Tippelhettek.
Az európai szabvány, az EN 1077 itt is gyengébb a legelismertebb amerikainál. Igaz, arról is erősen megoszlanak a vélemények, hogy mennyivel csökkenti a sisak a fejsérülés kockázatát. Számtalan tanulmány született, de mivel mindenhol különbözőek voltak a mintavételi körülmények, eltért a minta és a definiálás (pl. mi számít súlyos fejsérülésnek), egymásnak ellentmondó eredmények is születtek. Pl. arról, hogy csökkenti-e a hallást a bukó. Úgy tűnik, az emberi hangok áthatolnak a héjon, a súrlódó zajok viszont, pl. egy kanyarodás a deszkával nem. De a látásról sem született igazi konszenzus, volt, ahol a sisak miatti látáscsökkenés rovására írtak halálos balesetet, mások szerint azonban a síszemüveg akadályozza az észlelést, a bukó viszont nem.

Abban nagyjából megegyeztek a kutatások, hogy a nagyon durva becsapódásoknál a bukó sem segít, gyerekeknek viszont síelésnél is hasznos a sisak használata, mivel alacsonyabbról esnek, és mert az agyuk még érzékenyebb. Ha például fejsérülést szenvednek, a koponyaűri vérzésnek kevesebb helye van, ahol gyűlhet a vér, tehát hamarabb nő a nyomás, ami károsítja az agy területeit.

EN 1077 versus Snell RS-98

Talán nem túlzás leírni, hogy szégyen az európai szabvány: amíg az EN 1077 egyenes felületen 69 joules elnyelését írja elő, addig a Snell RS-98 100 joules-ét, a másik ismert amerikai minősítő rendszer, az ASTM pedig 96 joules-ét. Az EU-s szabvány a gömbölyű felületeknél (pl. fa, felvonóoszlop) nem támaszt semmilyen elvárást a bukóval szemben, míg a Snell 80 joules elvezetését írja elő, éles felületen pedig (pl. szikla!) szintén 80 joules-ét. Az EN 1077 éles felületekre sem tesztel. Ha tehát az európai szabványnak megfelelő bukósisakot veszünk, akkor jobb, ha a gyártók jóindulatában bízunk, mert az előírások szerint sziklával vagy fával ütközve a fejvédő legálisan nem véd semmitől.

 

A jó hír - biztonságos bukósisakok


Azért nincs minden veszve. A gyártóknak is érdekük, hogy biztonságos termékeket kínáljanak, és szerencsére sokan látják a rendszer jelenlegi hiányosságait. A fejlesztés folyamatos, kísérleteznek anyagokkal és mechanikus megoldásokkal, amiknek mind az a céljuk, hogy az agy minél kisebb rázkódást szenvedjen.

Az iparágban az eddigi gyakorlatban EPS-t (expandálható pilosztirolt) használtak az ütések felfogására. Ez a sisakokban egy kemény műanyag hab, amely viszonylag jól elnyeli az energia-behatást, viszont közben deformálódik, összenyomódik, és korábbi alakját nem nyeri vissza. Ez azt jelenti, hogy a következő ütésnél már sokkal kisebb az ellenállása, csökken a védőfunkciója, tehát az EPS-ből készült bukókat egy esés/ütközés után már lehet is cserélni még akkor is, ha nincsenek rajta feltűnő külsérelmi nyomok. Emiatt a tulajdonsága miatt kezdtek el azon gondolkodni a gyártók, hogy milyen más anyaggal lehetne kiváltani, ami elég kemény ahhoz, hogy kibírjon egy nagy ütést, viszont képes legyen utána újra felvenni az alakját. Így készült el a Pro-tec SXP nevű anyaga, vagy a POC fejvédőkben használt EPP (expandálható polipropilén), amelyek szintén ellenálló műanyagok, de a formájukat újra és újra visszanyerik, tehát nem kell minden ütődés után új bukót venni.

 

MIPS

 

A Smith is abba az irányba indult el, hogy szeretett volna olyan sí- és bringabukót fejleszteni, ami egyszerre véd meg a kis és nagy sebességű becsapódásoktól. Ennek érdekében olyan többrétegű anyagot gyártanak, amelyben a külső héj a szokásos kemény műanyag, belülre azonban egy Koroydnak elnevezett méhkaptár-puhaságú polymer került, ami a lassabb ütközések erejét nyeli el.

A Giro is olyan puhább habot kísérletezett ki, ami megfelel ugyan a durva ütközéseknél fellépő követelményeknek, viszont képes elviselni több kisebb találkozást is.

A svéd MIPS nevű cég a forgástól, pörgéstől szeretné megvédeni az agyat, pontosan úgy, hogy lemásolja a saját fejünk védőmechanizmusát. A külső héj és a belső hab között egy olyan réteget alakít ki, amin a héj elmozdulhat, tehát nem a saját sejtmembránunknak kell reagálnia az elfordulásra, hanem a szintetikus anyagnak. Itthon a RED Hifi modelljében találkozhatsz vele, egyes Scott sisakok is tartalmazzák, illetve POC bukókban keresheted, de a legjobb, ha vásárlás előtt ellenőrzöd, abban a modellben valóban megtalálható-e a MIPS rendszer. Ezt itt teheted meg...

 

Még egy cég, a HIP-Tec is innovatív technológiával lépett piacra. Nem tervez saját sisakokat gyártani, hanem csak olyan belső részt, ami mindenféle ütközés esetén védi a fejet. A külső réteg az eddig is használt EPS-hez hasonló hab, a belső réteget pedig az jellemzi, hogy képes deformálódni, majd visszaáll eredeti alakjára, így több kis sebességű becsapódást is elvisel. A kettő közé a HIP-Tec egy forgó mozgást lehetővé tevő réteget helyezett el (akárcsak a MIPS). Ők először 2014-ben rukkolnak elő a találmányukkal, egyelőre még nem hirdetnek olyan bukót, amiben lenne ilyen védelem.

 

Addig is
Szóval úgy néz ki, egyes gyártók igyekeznek betömni a piaci rést, és mind a sportolók, mind saját érdekükben újító megoldásokkal teszik biztonságosabbá a sportot. Amíg azonban arra várunk, hogy valaki halálbiztosan megvédje a fejünket, használjuk is kicsit a még (remélhetőleg) működő funkciókat. Tényleg olyan magasról kell ugratnom, különben nem bizonyítok magam vagy a haverok előtt? Tényleg olyan gyorsan kell mennem, hogy az előttem bénázó síelőt csak szerencsével tudom kikerülni? Uralom a deszkát, uralom a bringát, vagy az égiek kegyén múlik, hogy ma otthon vacsorázom-e? Meddig kell feszítenem a húrt, hogy jól érezzem magam a bőrömben? Megéri a kockázat?

A sisakot tartogassuk azokra az esetekre, amikor önhibánkon kívül csapódik valami a fejünknek.