Menü

2017.05.25.     Hozzászólás 0

Videó - Az Everest durva realitása

Az egyik ismert nepáli hegyivezető, Mingma serpa publikálta az alábbi videót egy néhány nappal ezelőtti mentésről a Mount Everesten. Kendőzetlen felvétel a nyolcezresek kíméletlen világából!


A nyolcezresek egyik ökölszabálya, hogy mindenki csak magára számíthat, ott nincs hegyimentő szolgálat. A többi mászó meg azzal van elfoglalva, hogy saját magát életben tartsa. Néha azonban történnek csodák, az alábbi ennek egy ritka, de tanulságos példája.
A képeken látható, ahogy a serpák egy magatehetetlen mászót vonszolnak a hóban, valahol a Déli-nyeregben, 8000 méteres magasságban.

Mentés az Everesten Forrás: Mingma Gyalje Serpa Facebook

A mászó azóta már Katmanduban van, túlélte a kalandot. Sőt, el is mesélte, mi történt. A sztori a videó után:



A videó egy hosszabb változatát az ismert amerikai-brit kalandornő, Vanessa O’Brien publikálta:

 


Csúcsláz – feljutni mindenáron

A videóhoz tartozó történetet annak megjelenése után nem sokkal később Da Sange Serpa osztotta meg a közösségi oldalán, melyet a személyes hozzájárulásával közlünk.

Rendkívül szerencsésnek és áldottnak érzem magam, hogy megoszthatom veletek, amit átéltem a Mount Everesten.

A 2016-os Everest-expedíció után 2017-ben egy újabb Everest-mászásra indultam, ezúttal egy pakisztáni kliensemmel. Mindketten jól éreztük magunkat, ahogyan haladtunk felfelé a csúcstámadáskor. Amikor elértük a Balcony-t, kicseréltük az üres oxigénpalackjainkat telire. Minden rendben volt. Ahogy közeledtünk a csúcshoz, a környező csúcsok és a távoliak is mind alattunk voltak. Mivel teljesen jól éreztem magam pótlólagos oxigén belégzése nélkül, ezért úgy terveztem, hogy csak tartaléknak viszem magammal az ereszkedéshez.

Hirtelen drasztikusan elkezdett romlani az idő. Sajnos az oxigénmaszkom és a szemüvegem is teljesen befagyott. Nagyon erős és hideg szél fújt, ami a régi és a friss havat is az arcomba vágta, úgyhogy alig láttam valamit a lejegesedett szemüveg lencséin keresztül. Ekkor arra gondoltam, hogy fontosabb élve visszatérni, mint feljutni a Mount Everest csúcsára, mivel tudtam, mekkora kockázattal jár, ha folytatjuk a mászást. Ezért arra kértem a kliensemet, hogy a biztonságunk érdekében azonnal forduljunk vissza. Ő azonban megtagadta a kérésemet, mondván, a csúcs már nagyon közel van, és ő rengeteg pénzt fizetett azért, hogy feljusson az Everestre. Ezért nem akart sikeres csúcsmászás nélkül visszatérni.

A hegyen ezer és egy okból kifolyólag meg lehet halni.

Ekkor választhattam volna azt a megoldást, hogy magára hagyom, másszon fel egyedül, én pedig egyedül visszatérek a 4-es táborba. De nem ezt választottam. Az ő élete ugyanolyan fontos volt számomra, mint a sajátom. Ezért továbbmentem vele a csúcsra, hogy vezetőként támogathassam, a rossz idő ellenére is, továbbá annak tudatában, hogy egy pillanat alatt meghalhatunk odafent. A hegyen ezer és egy okból kifolyólag meg lehet halni.

Alpine Sange Serpa mentése Forrás: Alpine Sange Serpa Facebook


A fenti képen a Seven Summits Treks két jószívű serpája engem ment. Ők mélyen hisznek benne, hogy másokon segíteni kell, és mások életét a maguké elé helyezik még akkor is, ha ezzel a sajátjuk kerül veszélybe.

Végül komoly küzdelem, és lassú mászás után elértük az Everest csúcsát. Ez egyszerre volt jutalom, de kockázat is számunkra. Nagyon örültünk. Gyorsan kattintottam néhány fényképet a kliensemről a csúcson, remélve, hogy jól sikerülnek, mert kicsit szédültem, és nem láttam rendesen. Nagyjából öt percet töltöttünk a csúcson. Kezdtem magam úgy érezni, mintha be lennék rúgva, majd' lefordultam a csúcsról. Nem tölthettünk több időt fent, az oxigénkészletünk is korlátozott volt. Ezért gyorsan kicseréltük a kliensem palackját egy újra, és elindultunk lefelé.

A kliensem nagyon lassan mozgott lefelé, én viszont jól haladtam, annak ellenére, hogy nem használtam oxigént. Ránk sötétedett, és egy hosszú ereszkedést követően meg kellett állnunk pihenni. A kliensem néhány méterre tőlem, a gerincen ült. Szólongattam, de nem reagált.  

Ekkor már eszméletlen volt, nemhogy menni, beszélni sem tudott. Ekkor már én is oxigént lélegeztem. Annyira fáradt voltam, hogy azt sem vettem észre, hogy elaludtam. Szerencsére az arra járó mászók zaja felébresztett. Ha nem mozdulok, simán elmennek mellettem és otthagynak, gondolván, hogy meghaltam.  

Amikor legközelebb magamhoz tértem, csak vakító fehér havat és jeget láttam magam körül. Égette a szemem. Rengetegen tartottak a csúcs felé. Nagyon éhes és szomjas voltam. A vizespalackom befagyott, és bármennyire is igyekeztem, nem tudtam mozgatni sem a kezem, sem a testem többi részét. A kezeimet egyáltalán nem éreztem. Nemsokára rájöttem, hogy teljesen elfagytak az ujjaim. Annyira reménytelen és fáradt voltam, hogy könnyű lett volna csak lecsukni a szemem és eggyé válni a heggyel. Sokkal békésebb lett volna, mint tovább szenvedni.

A halált vártam

 

A halált vártam. A testem hideg volt, mint a jég, a légzésem és a pulzusom lelassult. A csúcs felé tartó mászók oda se jöttek hozzám, mivel úgy néztem ki, mint egy halott. Nem tudtam mozogni és beszélni. Segítségre volt szükségem. Megadtam magam Istennek.

Imádkoztam, és csoda történt. Isten a Seven Summit Treksnél dolgozó barátaim formájában jött el értem. Szerencsémre észrevettek. Először azt hitték, már halott vagyok. Finom csokoládéitalt töltöttek a számba, hogy csillapítsák a szomjamat. A későbbiekben a segítségükkel én és a kliensem is szerencsésen lejutottunk a 2-es táborig, ahonnan helikopterrel szállítottak minket a katmandui kórházba.

Alpine Sange Serpa a katmandui kórházban Forrás: Alpine Sange Serpa Facebook

A fagysérült Alpine Sange Serpa a katmandui kórházban (Van még fotó, katt a képre!)

Abdul Jabbar Bhatti, a pakisztáni kliens a megmentőivel: Ang Tshering Lama, Nima Gyalzen Sherpa, Jangbu Ang, Mingma Chhiri Sherpa, Pema Chirring Sherpa Forrás: Temba Tsheri Sherpa Facebook

Abdul Jabbar Bhatti, a pakisztáni kliens a megmentőivel: Ang Tshering Lama, Nima Gyalzen Sherpa, Jangbu Ang, Mingma Chhiri Sherpa, Pema Chirring Sherpa (Fotó: Temba Tsheri Sherpa Facebook)

Ezúton tisztelettel kérem a külföldi mászókat, akik a hegyekre készülnek: "Kérem, hallgassatok a serpa vezetőkre, bízzatok a döntéseikben a mászás során! Ne sodorjátok magatokat és vezetőtöket veszélybe azzal, hogy felülbíráljátok a döntést egy ilyen helyzetben! A serpa hegyivezetők tapasztaltabbak és jól ismerik a szélsőséges hegyi viszonyokat.  

Az életetek és a családotok fontosabb és értékesebb, mint a csúcs. A Mount Everest mindig ott lesz, nem megy sehová. Ha nem tudsz feljutni, majd próbálkozol legközelebb, de ha egyszer elveszted az életed, akkor nem marad több lehetőséged. Az élet értékes...”

Nagyon hálás vagyok a Seven Summit Treks-családnak és a barátoknak, akik lementettek engem és a kliensemet a halálzónából, miközben a saját életüket tették kockára. A kezem ugyan lefagyott, de nagyon örülök, hogy én és a kliensem új életet kaptunk, és élve visszatértünk az Everest csúcsáról, a szélsőséges körülmények ellenére, köszönhetően a serpák segítségének.

A két mászót 8600 méteres magasságból hozták le. Életüket az alábbi serpáknak köszönhetik: Ang Tshering Lama, Nima Gyalzen Sherpa, Jangbu Ang, Mingma Chhiri Sherpa és Pema Chirring Sherpa.

Az idei tavaszi szezonban a jelenleg rendelkezésre álló, megerősített információk alapján a Mount Everest hat halálos áldozatot követelt. Ennyien halnak meg átlagosan a világ legmagasabb hegyén. Hosszú idő óta ez az első év, hogy egyetlen serpa sem vesztette életét a hegyen.

Végül Da Sange Serpa figyelmünkbe ajánlja az alábbi filmet, amely egy teljesen hasonló sztorit dolgoz fel. Nézzétek meg ezt is, érdemes!

 




Olvass többet a témáról: everest, nyolcezresek, himalája