Menü

2019.04.02.     Hozzászólás 0

Példátlan szóló a patagóniai Fitz Royon

A 25 éves amerikai mászó, Jim Reynolds első patagóniai kiruccanása alkalmával mérföldkőnek számító mászással rukkolt elő. Az egyik legnagyobb vadat, a hegység legmagasabb csúcsát, a 3405 méteres Fitz Royt mászta meg teljesen egyedül, mindenféle segéd- és biztosítóeszköz használata nélkül. A hegy északnyugati gerincén vezető, 1600 m magas Afanassieff-úton mászott fel, majd le, összesen 15,5 óra alatt. Az útnak nem a nehézségi foka kiemelkedő (5.10c a Yosemite-skálán, UIAA VI+, francia skála 6a), hanem hogy mindezt egy világ végén lévő, nagyon nehezen megközelíthető hegyen, egy havas-jeges szakaszokat is tartalmazó, nagyon meredek úton vállalta be, és pusztán etikai okokból mondott le a köteles ereszkedésről.


A kötél nélküli szabad szólómászás, vagy ahogyan hazai szakmai berkekben egyszerűen nevezik, a „szólózás” reflektorfénybe került az elmúlt hónapokban, miután az Alex Honnold történelmi El Capitan-szólójáról készült dokumentumfilm Oscar-díjat nyert, és alig akad olyan médium, amely ne számolt volna be róla.

Hátborzongató, hogy egy mászó fel mer mászni egy kilométer magas függőleges sziklán, ahol tudja, hogy a legkisebb hiba is a biztos halált jelenti, ha nincs rajta biztosítókötél, ami megállíthatja a zuhanását. Még a legjobb sziklamászók közül is csak nagyon kevesen merik vállalni ezt a kockázatot. Ők olyan szinten uralják az utat, hogy teljesen biztosak benne, hogy nem fognak lezuhanni.

Középen a Fitz Roy-csoport, balra hátul a Cerro Torre Forrás: Patagonia Vertical - Rolando Garibotti

Középen a Fitz Roy tömbje, balra hátul a Cerro Torre (Fotó: Rolando Garibotti/Patagonia Vertical)

Egy mászóutat szólóban teljesíteni felfelé is elég nehéz teljesítmény, így lefelé általában már a hegy könnyebb oldalán szokás lejönni. Ha a hegynek nincs könnyebb oldala, akkor a mászók általában az út kimászása vagy a csúcs elérése után a magukkal vitt kötéllel és felszereléssel leereszkednek.

Jim Reynolds nem ereszkedett. Visszamászott.

Úgy tűnik, hogy amikor Yosemite legjobb mászói Patagóniába zarándokolnak, abból korszakos mászás születik. Alex Honnold első patagóniai túrája során Tommy Caldwellel a világon elsőként mászta végig a Fitz Roy-traverzt, amiért Arany Jégcsákány-díjat kaptak. Most pedig itt van Jim Reynolds, akit onnan ismerhetünk, hogy egy rövid ideig Brad Gobrighttal ők tartották az El Capitan Nose útjának gyorsasági rekordját. Hans Florine öt éve fennálló rekordjából faragtak négy percet, és lett nyolc hónapig az új etalon 2 óra 19 perc. Aztán jött Honnold és Caldwell, akik két hét leforgása alatt háromszor egymás után döntötték meg a rekordot, és végül 1 óra 58 percnél mondták azt, hogy elég. Ilyen tempót egy ekkora falon csak a biztosítás rovására kötött súlyos kompromisszum árán lehet elérni.

Reynolds nem a Fitz Royra tartogatta a szóló fel- és lemászás kihívását. Mintegy bemelegítésként megmászta a szintén ugyanebben a hegycsoportban emelkedő Rafael Juarez nyugati falát (2450 m, 5.10c/6b, alighanem az első szabad szólómászása ennek az útnak), valamint a Chiara di Luna-utat (5.11a/6c) a 2558 m magas Saint-Exupéryn.  Ezeknél más lemeneti utakat használt, de kötelet sehol sem.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Even soloing is not done alone. Huge appreciation to all the people who have been a part of my journey recently and over the years. Much love for the communities of El Chaltén, Yosemite, Bishop and Trinity. Check out the link in my bio to read Nat Geo’s excellent article. ****************** My suggestion is to strive for two things in this world: The creation and propagation of the highest level of art, beauty and love that you can imagine, and to support others in their pursuit of those things. ******************* My art (as for many climbers) is the combining of our humanity with the splendor of raw nature. It is to dance through a painting. I don’t think climbing has to be selfish. It is a way to fill my cup of joy til it overflows into the rest of the world. It is gathering as much positivity as we can from the mountains and bringing it back to share amongst the people. So whatever your thing, go out there and do it!!!!!!!!!!!! **************** Photos are mine or Tad McCrea, who has been a hugely impactful teacher and great friend in my time down south #beingtowardslife #climbing #patagonia #Fitzroy #rockclimbing # Alpinism #alpineclimbing #freesolo #love #sincuerda #Argentina

Jim Reynolds (@chimney_jim) által megosztott bejegyzés, Márc 30., 2019, időpont: 5:53 (PDT időzóna szerint)

A Fitz Royról első nekifutásra visszafordult, mert hirtelen azt érezte, hogy a pillanat nem megfelelő. Ezt a rövid szakaszt leszámítva az „éles” kísérlet során szinte végig számára teljesen ismeretlen terepen mászott.

Egy esetleges gyors patagóniai viharra felkészülve vitt ugyan magával egy harminc méteres kötelet, de használni nem tudta volna, mert a beülő hevederét és a biztosítóeszközt lent felejtette. Persze, ha minden kötél szakad (elnézést), akkor dülferezhetett volna (ez egy kötélen ereszkedési módszer, amihez nincs szükség a kötélen kívül más eszközre, a testen egy speciális módszerrel átvetett kötél a súrlódás segítségével lassít), már ha ismeri egyáltalán ezt a technikát. De egyébként sem volt szándékában ereszkedni, mert előre eldöntötte, hogy lefelé is mászni fog. Ez az apró malőr is csak a visszatérése után derült ki számára.

A Fitz Roy tömbje Forrás: Wikipédia

A Fitz Roy tömbje (Forrás: Wikipédia)

A legnehezebb kihívást az objektív veszélyeken túl (az egyik kuloárban a délutáni olvadás miatt jégtömbök hullottak alá, nála pedig még sisak sem volt, ezért egy meredekebb sziklán kerülte ezt a szakaszt) az út alsó szakaszán lévő sima táblák jelentették. Nem voltak rajta repedések, amiket fogásnak használhatott volna, és a parányi peremeket lefelé mászáskor szinte lehetetlen észrevenni. Jim ezért magnéziával jelölte meg ezeket a fogásokat, hogy lefelé is megtalálja őket. Több helyen kőbabákat épített, szintén a lefelé tájékozódást segítendő. Hiába tanulmányozta ugyanis előtte hetekig a mászókalauzt, azt sikerült otthon felejtenie. A kevésbé meredek részeken a mászócipőt jó tapadású sportcipőre cserélte, de a felsőbb hólejtőkön a jégcsákány és a hágóvas is előkerült.

A csúcsot 6 óra 38 perc alatt, délután 15:13-kor érte el. Szürreálisnak írta le az élményt, hogy milyen egyedül állni a Fitz Roy csúcsán. Sokat azonban nem időzhetett, mert még le is kellett jönnie.

Én ezt nagyon, de nagyon túl akarom élni

Lefelé többször eltévesztette az utat. Ilyenkor inkább visszamászott, minthogy próbáljon rövidítve visszatalálni az útra, kockáztatva, hogy bajba kerül. A sima táblákat már sötétben érte el. Ekkorra azok vizesek lettek, a víz pedig több helyen lemosta a magnéziás jelöléseket, így nem találta meg a fogásokat a fejlámpája fényénél.

“Itt éreztem először valódi félelmet és bizonytalanságot” – nyilatkozta a National Geographicnak, amely exkluzív cikkben számolt be az úttörő mászásról. „Egyszer sem éreztem, hogy meg fogok halni, de eluralkodott rajtam egy mindent felülmúló érzés, hogy én ezt nagyon, de nagyon túl akarom élni. Vissza akarok térni a szeretteimhez és a közösségemhez. Nagyon élni akarok."


Három fogást látott be egyszerre, ezeken óvakodott lefelé, lassan, de biztosan. Amikor már csak egy nehéz, 5.10b szakasz volt hátra, nagyon fáradtnak érezte magát, és itt óriási volt a kísértés számára, hogy megpróbáljon leereszkedni (mint említettem, nem tudta, hogy nincs nála sem beülő, sem ereszkedőeszköz). De úgy volt vele, hogy ha már eddig sikerült kötél nélkül eljutnia, a végén nem adhatja fel. Úgyhogy hatalmasakat üvöltve az éjszakában igyekezett minden koncentrációját összeszedni, és túljutott ezen a szakaszon is. A fal lábánál hangosan megdicsérte magát.

A Fitz Roy-csoport különböző mászóútjai Forrás: Patagonia Vertical - Rolando Garibotti

A Fitz Roy-csoport különböző mászóútjai (Fotó: Rolando Garibotti/Patagonia Vertical)

Nem ez volt a Fitz Roy első szóló megmászása. Néhányan már feljutottak rá egyedül mászva, különböző utakon, de valamennyi biztosítóeszközt mindenki használt. Egyetlen ismert szabad szólómászása van a hegynek, ez a néhai Dean Potter nevéhez fűződik. Ő az ikonikus Supercanaleta nevű utat mászta meg 2012-ben mindenféle biztosítóeszköz nélkül, azonban lefelé ő is kötéllel ereszkedett.

Reynolds úgy fogalmaz, hogy ezzel a mászóstílussal fejezi ki a művészetét a természetben, amely mintegy ötvözi az emberi szépséget a természet szépségével. Szerinte az ilyen teljesítménynek van értelme az egyébként céltalan projektektől hemzsegő, modern korunkban.

Bár nem tartja magát adrenalinvadásznak, a mászás iránti szeretetét nem hajlandó feláldozni a félelem oltárán. Egy biztos, a veszélyekkel tisztában van, hiszen aktív tagja a Yosemite-völgy hegyimentő csapatának, a YOSAR-nak:

“Ezek a dolgok megkövetelik a hegyek maximális tiszteletét. A hegyek csodálatosak, de brutálisak is egyben. Láttam, milyen következményekkel jár, ha valaki háromszáz méterről a földig zuhan. A halál ezen képei a részemmé váltak.”

Amit Reynolds csinált, annál nincs puritánabb mászóstílus. Ugyanakkor nem veszélytelen, ha a mászása precedenst teremt (amire minden esély megvan). Reméljük, hogy csak sikeres követői lesznek.


Olvass többet a témáról: szóló, Fitz Roy, Patagónia, Jim Reynolds

Ajánló