Menü

2018.09.18.     Hozzászólás 0

Létszámkorlátot vezetnek be a Mont Blanc-on

2019-től a Mont Blanc legnépszerűbb francia normál útján csak engedéllyel lehet majd mászni, a mászók számát pedig napi 200 fő körül limitálják.


Saint Gervais polgármestere 15 éve vívja szélmalomharcát a Mont Blanc-on tapasztalható, egyre nyugtalanítóbb állapotok miatt.  Jean-Marc Peillex szinte minden évben bekerül a hírekbe egy-egy helyi rendelettel vagy javaslattal, amelyek általában a mászás valamilyen mértékű korlátozására irányulnak. Most egy nagyon régi ötletét vette elő, ezúttal viszont sikerült meg is szavaztatnia a helyi közgyűléssel: 2019-től korlátozzák a mászók számát a Mont Blanc legnépszerűbb normál útján, a Voie Royale-on. A gyakorlatban ezt úgy oldanák meg, hogy engedélyhez kötnék a mászást. Az Európában példátlan lépés nem alaptalan, ugyanakkor kétséges, hogy az elérni kívánt célra valóban ez-e a legalkalmasabb eszköz.

 

Jean-Marc Peillex Forrás: Facebook/Jean-Marc Peillex

Jean-Marc Peillex (Fotó: www.facebook.com/jeanmarc.peillex)

 

Az intézkedés helyi és nemzetközi szinten is komoly felzúdulást okozott a hegymászó közösségben, és még a szakmai szervezeteknél sem aratott osztatlan sikert. A leghangosabban a világhírű szomszéd település, Chamonix polgármestere tiltakozik. Talán érthetően, hiszen az egyeztetésre még csak meg sem hívták.

Peillex már 2006-ban javasolta az engedélykötelesség bevezetését, de akkor még túl nagy ellenállásba ütközött.

Az első konkrét intézkedésre tavaly nyáron került sor, miután rövid idő alatt 14-en vesztették életüket az Alpok legmagasabb csúcsának francia normál útján. Az erről szóló cikkünkből részletesen megismerhetitek a döntés hátterét és előzményeit.

Idén júliusban azonban még radikálisabb lépésre szánta el magát: elérte, hogy Haute Savoie megye prefektusa rendeletben korlátozza a Gouter-útvonalon mászók létszámát. Valójában csak a szabályt próbálták betartatni, azaz, hogy a Gouter menedékház 120 fős kapacitása felett ne fogadjon vendégeket. Jean-Marc Peillex már bezárással fenyegette a házat, mivel az rendszeresen túl van telítve. A rendelet életbe lépését követően a hegyet ezen az úton (elvileg) csak azok mászhatták, akiknek volt a Gouter-házba szóló szállásfoglalásuk. A prefektus rendelete szerint a ház gondnokának minden nap jelentenie kellett a prefektus és a polgármester felé a szállásfoglalásokat. A kapacitáson felül csak indokolt vészhelyzetben fogadhattak mászókat. Nem könnyű feladat, hiszen a hegyet napi átlagban 3-500, hétvégente akár 1000 mászó is célozza.

 

A Gouter-menedékház Forrás: Wikipédia

A Gouter-ház (fotó: Wikipédia)

 

Az intézkedésnek azonban nem igazán volt érezhető hatása, így Saint Gervais polgármestere még messzebb ment.

A prefektus által szeptember első hétvégéjére összehívatott testületi ülésen elérte, hogy a többség megszavazza a mászók napi létszámának korlátozására vonatkozó javaslatot. Az ülésen jelen voltak a magashegyi csendőrség (PGHM) és a francia hegymászóklub képviselői, valamint több hegyivezető. A Mont Blanc turizmusában legjobban érintett Chamonix részéről azonban senki sem kapott meghívást az ülésre. Ahogyan a félig Olaszország területén fekvő hegy itáliai oldaláról sem kérdezték senki véleményét.

Tény, hogy az útvonal népszerűsége miatt a helyzet tarthatatlan, és méltatlan a hegyek világához. Ilyen körülmények között nem hiszem, hogy igazi élmény megmászni az Alpok legmagasabb hegycsúcsát. A létszámkorlát azonban aligha szűri ki a felkészületlen magashegyi túrázókat vagy az illegális hegyivezetőket. A csúcsra vágyókat pedig legfeljebb más, nehezebb utakra tereli át, növelve ezzel a magasabb nehézségi fokból eredő balesetveszélyt, és a szóban forgó utak környezeti terhelését. Ez pedig csak az elsődleges várható következmény, a tervezett korlátozás további több tucat kérdést vet fel.

 

Egy csendes nap a Mont Blanc-on Forrás: Facebook/La Chamoniarde

Egy csendes nap a Mont Blanc-on (Fotó: Facebook/La Chamoniarde)

 

Megkérdeztük a hegymászásban érintett hazai szervezeteket és az egyik túraszervező cég tulajdonosát is, mi a véleményük a döntésről, és látnak-e esetleg más megoldást a probléma kezelésére.

Rényi Zsolt, az iKaland túraszervező cég tulajdonosa egy részletes cikkben is kifejtette véleményét, de előtte néhány gondolatot velünk is megosztott.

„Túl sokan vannak a hegyen, amit véleményünk szerint korlátozni kell, akár a mászók szabadságának rovásra is. Hiszen a hegy és a környék fenntarthatósága egy magasabb szempont annál, mint hogy szabad legyen a mászás. Ha nem lehet a környezet szempontjából fenntartható, normális megoldást találni, akkor az a mászás szépségét és szabadságát is veszélyezteti. Ez tehát egy fontos alapelv, és szerintem ebben nincs is vita. A vita a javasolt megoldásról folyik.

A javaslat első kritériuma, hogy az engedélyt a Gouter-menedékházba szóló szállásfoglaláshoz kötik, így viszont igazságtalan előnyhöz jutnak a nemzetközi licenccel rendelkező hegyivezetők. Ez viszont már olyan dolog, amelyet nem érzünk korrektnek, mert beletipor a mászás szabadságába, pontosabban igazságtalanul juttatja hátrányos helyzetbe azokat, akik nem vezetővel másznak fel a hegyre. A fair megoldás az lenne, ha jóval korlátozottabb számban tudnának a helyi vezetők foglalni, több helyet kapna a nagyközönség, így a laikus halandó is nagyobb eséllyel futna neki a menedékházi szállásfoglalásnak.

Az iKaland szemszögéből rövid távon egyébként kifejezetten kedvező lenne, ha csak a legális hegyivezetők foglalhatnának szállást és kapnának engedélyt, mivel Magyarországon a mi cégünk az egyetlen, amely ezt a tevékenységet legálisan végzi. Hosszabb távon viszont biztosan visszahat ránk is, ha hoznak egy olyan döntést, amely korlátozza a mászás szabadságát. Éppen ezért nekünk a jelenlegi elképzelés nem tetszik, mert hiába kedvez nekünk rövid távon, hosszú távon mindenki rosszul jár.”

Ez a hegymászás történetének legszomorúbb napja

Ennél sokkal keményebben fogalmazott Hervé Barmasse, a kiváló olasz alpinista, Matterhorn-specialista, az Arany Jégcsákány díjat odaítélő bizottság korábbi tagja:

„Megtiltani a hegyekhez való hozzáférést az egyet jelent a szabadság elvételével. St Gervais polgármestere ’történelmi napot’ emleget. Valójában ez a hegymászás történetének legszomorúbb napja” - írta közösségi oldalán Barmasse.

Ez már nem az én alpinizmusom - Reinhold Messner

Korunk legismertebb és legeredményesebb hegymászója, Reinhold Messner viszont egyetért a korlátozással. Az olasz sajtónak az alábbiakat nyilatkozta a tervezet kapcsán:

"Túl sokan vannak a Mont Blanc-on, az útvonalnak pedig van egy kiemelten veszélyes szakasza. Ekkora tömegeket nehéz kontrollálni szervezeti korlátok nélkül. Sajnos, a Mont Blanc megmászása mára ösvénytúrává silányult, ezrek akarnak feljutni. Ez már nem az én alpinizmusom.”

Megkerestük Kandrács Ildikót, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség elnökét, aki a konkrét törvényi szabályozás hiányában érthetően hivatalos szövetségi állásfoglalást nem adhatott, de magánvéleményét megosztotta velünk:

„Magánemberként díjazom a lépést. Saját tapasztalatom, hogy már a régi Gouter-házban is áldatlan állapotok uralkodtak. Az emberek a lépcsőn vagy az asztalokra borulva aludtak, képtelenség volt pihenni. Egy ilyen éjszaka után mindenki hulla fáradtan ment a csúcsra. Kiábrándító volt. Óriási a tömeg, így ez élvezhetetlen, kulturáltabb körülményekre lenne szükség.

Gondolni kellene továbbá a hegy védelmére is. Kész őrület ez a kereskedelemcentrikus mászás. Itt lenne az ideje, hogy a hegyek iránti több tiszteletre tanítsák az embereket.

Magyar szempontból is lehet előnye a korlátozásnak. Szigorúbb ellenőrzés várható, amivel ki lehetne szűrni az illegális hegyivezetőket. Csak azokat a vezetőket engedik majd oda, akik tényleg oda valók. (Van tudomásunk olyan hazai túraszervezőről, aki baráti túrának álcázva, felelőtlenül és résztvevők életét kockáztatva végez hegyivezető tevékenységet, a hiányos jogszabályi környezet miatt azonban nem szankcionálható – PL).
Végül pedig egy ilyen intézkedés szakmailag is előremutató. Én nemcsak a Mont Blanc-on vezetném be, hanem a Matterhornon is, illetve mindenhol, ahol tömeg van, és várakozó sorok alakulhatnak ki a veszélyes helyeken.”

A probléma rettentően összetett, és az elképzelés számtalan kérdést vet fel. Ezeket a Magyar Hegyivezetők Egyesülete nevében Gyeszat Zoltán elnökségi tag véleméyem szerint remekül összefoglalta:

„Az intézkedés kommunikált célja alapvetően a tömeg csökkentése, a felkészületlen hegymászók kiszűrése és a szemét, valamint egyéb környezeti terhelés csökkentése.

Kérdés: Valóban ez-e a jó módszer minderre? Ha nem, van-e jobb?

Számos további kérdést lehetne még feltenni a hírekbe került, tervezett korlátozás kapcsán. Mivel eddig csak egyoldalú és nem hivatalos közlést olvashattunk egy többoldalú és még csak elvi megállapodásról, ezért korai lenne most ítéletet, vagy akár csak véleményt mondani arról, hogy mi lesz a hatása ennek az elvi döntésnek. Megvárjuk, amíg a francia hatóságok, intézmények kidolgozzák a jogi kereteket, a hatályos rendelkezéseket, a gyakorlati részleteket. Előtte csak spekulációink lehetnek arról, hogy vajon hogyan valósítják meg a beharangozott korlátozást, és ebből csak elhamarkodott véleményeket alkothatnánk. Addig maradnak a kérdések.

Vajon megmarad-e a sátortábor a Tete Rousse mellett? Kell-e engedély azoknak, akik a Payot-gerincet másznák, vagy a Bionnassay északi falát, amelyeket szintén a Tete Rousse ház felől szoktak megközelíteni? Mi lesz az olasz oldal felől vagy más útvonalakon a csúcsot elérő, majd a Gouter-útvonalon leereszkedő mászók elbírálása? És azok, akiknek elegendő felkészültsége van ahhoz, hogy egy nap alatt megjárják a hegyet fel és le, így szállás se kell nekik? Hogyan különböztetik meg őket a többi, szállás igénybevételére kötelezett mászótól? A menedékházakban ellenőrizni fogják a szállást igénybevevők személyazonosságát? Ott lesz mindhárom házban egy rendőr erre a feladatra? Vagy a menedékházak gondnokai, üzemeltetői kapnak karhatalmi feladatokat? Ha eddig egy óra alatt elfogytak az online foglalható szálláshelyek a szezonra, akkor a most tervezett szabályozással még élesebbé tett versenynek milyen hátulütői lesznek? Lesz-e feketepiaca a mászóengedély alapjául szolgáló szállásfoglalásoknak? Miért nem volt teljesebb körben koordinált ez a döntés? Lehet-e a Mont Blancra ilyen erős szabályozást alkotni úgy, hogy sem a chamonix-i, sem az Aosta-völgyi érdekek nem voltak képviselve a tárgyalóasztalnál? A Gouter-útvonalról kiszoruló mászók közül hányan fognak kényszerűségből más, nehezebb és/vagy veszélyesebb útvonalon próbálkozni? Ki fogja viselni a terhelés más útvonalakra áthelyeződéséből származó károkat, költségeket? Hogyan fér össze a hegyek szabad elérhetőségének évszázadok óta csillogó eszméjével a mászóengedélyek bevezetése az európai alpinizmus bölcsője mellett?

Sok kérdés, kevés bizonyosság - egyelőre.

Ami biztos: Az alap probléma az, hogy a Mont Blanc egy nagyon népszerű célpont, és évek óta egyre többen szeretnék próbára tenni magukat az Alpok legmagasabb hegyén. A hegy túlterhelése évek óta ismert tény és problémaforrás, aminek a kezelésére már eddig is számos próbálkozás volt. Pl. az új Gouter menedékház megépítéséhez is hozzáfűzték azt a reményt is, hogy a régi házban tapasztalt zsúfoltságtól megszabaduljanak (az új ház azzal a feltétellel kapott építési engedélyt, hogy a régit lebontják, ez viszont a mai napig nem történt meg - PL). A bivakolás tiltása az egész Mont Blanc-masszívum területén, a kötelező minimális felszerelés előírása, és az idei nyáron a szállásfoglalás kötelezővé tétele is ennek a hosszú évek óta tartó folyamatnak egy-egy lépése volt. Ez a folyamat történelmi léptékben nézve nem egyedi. Ahhoz hasonlítanám, amit a határtalan erdőirtások, az elefántcsont vagy orrszarvú-tülök iránti kielégíthetetlen éhség miatti orvvadászat, a tengerek túlhalászása, vagy a rétegvizek mértéktelen kicsapolása során láthattunk. Az egykoron bőségesnek, kifogyhatatlannak tűnő természeti erőforrás a túl nagyra nőtt emberi igények mellett elveszti önfenntartó képességét. Ha az emberi közösség egyéni szinten nem tud önkorlátozást mutatni, akkor vagy közösségi (állami, jogi) eszközökkel szabályozzák az erőforráshoz való hozzáférést, vagy végzetesen kimerítik a természeti erőforrást.

 

Jean-Marc Peillex maga is többször járt a Mont Blanc csúcsán Forrás: Facebook/Jean-Marc Peillex

Jean-Marc Peillex maga is többször megmászta a Mont Blanc-t (Fotó: www.facebook.com/jeanmarc.peillex)

 

Nem lehet elvitatni a helybeliektől azt a jogot, hogy csalódottak legyenek amiatt, hogy az eddigi intézkedések nem hozták meg a várt eredményeket. Az idei nyáron többször is előfordult, hogy az új Gouter menedékházban is a kapacitáson felüli létszámban töltötték az éjszakájukat a mászók. Közel teljes kapacitása ki volt használva akkor is, amikor a PGHM kifejezetten nem ajánlotta a Gouter-útvonalat az életveszélyes kőomlások extrém módon megnövekedett objektív veszélye miatt. A Tete Rousse ház mellett kijelölt táborhely is túlcsordult a kijelölt határán és kapacitásán. A mászók tömegében "megbújtak" képesítés nélküli, fekete vezetők is. A Vallot-bivakot egyre többen tervezett szálláshelyként használták, alkalmanként kisajátították maguknak. Ezek összeadódva az utóbbi pár év kirívó eseményeivel (10 év alatti gyerekekkel mászni kívánó felelőtlen apa, ellopott bakancsa miatt helikopteres mentésre szoruló mászó, tízméteres zászlórudat a csúcson felállítani kívánó mászók, hegyivezető tettleges bántalmazása, stb.) és a kevésbé kirívó szabálysértések nagy számával - a helyiek számára evidenssé teszi, hogy erőteljesebb intézkedéssel korlátozzák a tömeget.

Hogy ez meghozza-e nekik a vágyott megnyugvást, a hegynek a terhelés alóli felszabadulást, vagy csak egy újabb csalódást okozó lépés marad az előzőek utáni sorban? Ez leghamarabb csak jövőre fog kiderülni.”

Ti mit gondoltok?

 

Olvass többet a témáról: mont blanc, engedély

Ajánló