Januárban cél a Mount Vinson Hír

10-én, bő 35 órás repülőút után megérkeztek a világ legdélebbi városába, a chilei Punta Arenasba. A tervek szerint pár órás várakozás után indultak is volna tovább a Déli Sarkkörre, azonban az ottani időjárási viszonyok nem tették lehetővé. A következő napok a várakozás jegyében teltek el, hiszen Patriot Hills-ből, mindig rossz hírek érkeztek. Hol nem volt elég hideg a leszálláshoz, hol a szél volt túl nagy... Aztán 18-án csörgött a telefon és végre örömteli híreket mondtak. A hőmérséklet ideállis, szélcsend van, a kifutópálya teljesen tiszta. Minden bizonnyal még aznap meg is érkeztek Patriot Hills-be, és ha szerencséjük volt akkor még a Vinson alaptáborba is át tudtak repülni.
- Mozgásvilág - A PROGRAM FőBB ESEMÉNYEI
Utazás repülővel az Antarktisz területére és az Ellsworth hegység lábánál elterülő Antarctic Logistics bázisára, amely 600 mérföldre van a Déli-sarktól. Utazás sítalpas repülőgéppel a Mt Vinson alaptáborba, az expedíció kiindulási helyére. A táborlánc kiépítése és a csúcsmászási kísérlet A mászási időszakot követően visszatérés a Patriot hills-i bázisra, majd onnan Punta Arenas-ba   ÚTITERV Megérkezés Punta Arenas-ba Az út szervezői azt kérik az utazóktól, hogy a várható antarktiszi indulás előtt két-három nappal érkezzenek meg Punta Arenas-ba, Chile legdélebbi kikötőjébe. Innen indul majd a társaság tovább az Antarktisz-ra. A néhány napos itt tartózkodás alatt ellenőrzik a felszerelést, ruházatot és megnézik a bizonyára különleges látnivalókban gazdag déli kikötőt és környékét. A felkészítés az antarktiszi utazásra sajátos módon zajlik. Mindenkivel tudatják azt, hogy az odatartó repülőjáratok indulási időpontja az adott pillanat időjárási és területi feltételeitől függ, vagyis teljes készültségben kell várakozni a szállodában arra a telefonhívásra, amelyben a szervezők értesítik az utazókat az indulás időpontjáról. Innentől kezdve egy óra áll rendelkezésre az utolsó előkészületek megtételére, majd megjelenik a szállodánál a repülőtérre induló autóbusz. Az ugyancsak gyorsan lezajló repülőtéri vám- és bevándorlási ellenőrzés után van mód arra, hogy néhány - még valóban szárazföldi - fényképfelvétel készüljön, majd irány az Antarktisz! Ám a késés, az indulás időpontjának gyakori változtatása nem ismeretlen fogalom Punta Arenas-ban.   MI LESZ VELÜNK? Repülés délre A repülési idő Punta Arenas-ból Patriot Hills-hez megközelítőleg négy és fél óra lesz a széltől függően. Az út elején elhaladunk a Tierra del Fuego felett, ami Chile legdélebbi területe. A portugál Fernao de Magalhaes (Ferdinand Magellán) vezette az első földkörüli hajózást 1519 és 1522 között, és ő fedezte fel és nevezte el ezt a területet Tierra del Fuego-nak, vagyis Tűzföldnek a yahganok tábortüzei után, amelyek megvilágították a partokat. A Tierra Del Fuego déli része, a Drake átjáró a modern történelemben is közismert vad viharjairól, erős szeleiről és háborgó tengeréről. A megközelítőleg 60-dik szélességi foknál eljutunk a befagyott tenger déli határához. Az óceánnak ezt a területét Antarktiszi Konvergenciának nevezik, amely planktonokban és egyéb apró élőlényekben gazdag, amelyek az Antarktisz gazdag madár- és vadonélő állatvilágát ellátó tápláléklánc alapját alkotják. Itt lépünk be arra a területre, amely az Antarktiszi Egyezmény fennhatósága alá tartozik. A 66-dik szélességi foknál lépjük át a Déli-sarkkört. A sarkkör mentén a nap soha nem nyugszik le az ausztrál nyári napforduló alatt és soha nem kel fel az ausztrál téli napforduló alatt. Tovább haladva dél felé az antarktiszi napok egyre hosszabbak, amíg a déli sarknál a nap évente csak egyszer kel fel és nyugszik le. Tovább repülve dél felé, - ha az időjárási körülmények lehetővé teszik - megláthatjuk alattunk a jégszirteket és a róluk leváló táblás jéghegyeket. Némelyik jéghegy országnyi nagyságú is lehet, amely a pingvinek, valamint fókák mozgó otthonává válhatnak. A jeges kontinensből először a Charcot szigetet pillantjuk meg az Alexander sziget közelében található 71-dik szélességi foknál. Az Alexander sziget a Bellinghausen tengerben fekszik és a IV. György tengerszoros választja el a szárazföldtől. Von Bellinghausen fedezte fel ezt a területet 1821. január 28-án. A jégtakaró tovább nyúlik a szárazföld felé, amíg a távolban feltűnik az Ellsworths hegység vonulata, amely a legmagasabb hegylánc az Antarktiszon. Az Ellsworths hegyvonulata mentén repülünk tovább délfelé a legdélibb kiterjedéshez, a Patriot hegyhez, ahol meglátjuk a leszállópályát. Repülőgépünk jégpáncélra fog leszállni a tengerszint felett 1000 méteren. Ezután érkezünk az Antarctic Logistics táborában a Patriot hegynél, ahol a táborban barátságos személyzet és a vállalkozás vezetője várja az érkezőket. Expedíciós napok A bázison ezután egy-két nap akklimatizálódás és felkészülés következik, majd a felszerelés összecsomagolása után a csapat megfelelő időjárási viszonyok mellett a Mt. Vinson alaptáborba, ami a Branscomb gleccser alsó szakaszán fekszik 2170 méteres tengerszint feletti magasságban. Miután szétválogatjuk a felszerelésünket elindulunk felfelé a Branscomb gleccseren a kb. 10 kilométerre lévő 1-es táborba. Az 1-es tábor 2821 méteren található. Innen az út 300 métert emelkedve visz fel a 2-es táborba. Itt (3130 m) hagyjuk egy biztonsági depóban a szánokat és a síket valamint némi élelmet. Aztán 700 métert kell majd másznunk felfelé egy kissé meredekebb hólejtőn a Mount Vinson és a Mount Shinn közötti nyeregbe. Itt -  kb. 3800 méteren – alakítjuk majd ki a 3-as táborunkat. A csúcstámadás előtti napon mindenképpen tartunk majd itt egy pihenőnapot. A csúcsmászás napján hozzávetőleg 12 órás mászás vár ránk (oda-vissza), miközben majd ezer métert kell majd emelkednünk, hogy elérjük innen a 4897 méteres csúcsot. A csúcsmászást követően a táborokat lebontva visszatérünk az alaptáborba. Visszautazás a Patriot hegyhez A visszautazás sítalpas repülőgéppel, mintegy 40percen át tart majd. Ugyancsak az időjárástól függően a tervezett napon megérkezik Punta Arenas-ból a repülőgép, amely a társaságot visszaviszi a chilei kikötőbe.