Mátrabérc Trail – az időjárás markában Hír

Pintér László

2017/05/10

A halasztás okairól és a várható terepkörülményekről...

Hirdetés

Szombaton rajtol az ország egyik legkedveltebb terepfutó versenye, amelyet havazás miatt kellett eredeti időpontjáról elhalasztani. Az időjárás borzasztó nehéz helyzetbe hozta a szervezőket és a nevezőket egyaránt. Mit lehet ilyenkor tenni? Erről is beszélgettünk a szervezőkkel, na meg arról, hogy milyen terepre számíthatnak a versenyzők szombaton.

A nevezők oldaláról...

Vérbeli terepfutó vagy. Már az előző évben eldöntötted, hogy indulni fogsz. Az első félév eseménynaptárát úgy lőtted be, hogy a legjobb formádat tudd nyújtani április harmadik szombatján. Bejártad az útvonalat. Több száz kilométert futottál télen, hóban, jégben, fagyban, esőben. Utazás, szállás leszervezve. Már csak arra vársz, hogy felvirradjon a verseny napja.

A szervezők oldaláról...

Fél éve szervezed a versenyt. Intézed az engedélyeket, a promóciót. Koordinálod a nevezéseket, szponzorokkal, polgármesterekkel tárgyalsz. Segítőket szervezel, akik majd ott lesznek az ellenőrző pontokon. A versenyzőkkel együtt leszel egyre izgatottabb, ahogy közeledik az időpont. Rossz időt jeleznek előre. Nem baj, majd kicsit kalandosabb lesz - gondolod. Két nappal a verseny előtt bepakoltok mindent, még a kupákat is. irány a Mátra! Mennétek szalagozni, ott álltok a hegy lábánál. Szakad az eső. Az út pedig lezárva.

Az esőről kiderül, hogy 400 méter felett hó. Két napig esik, olyan mennyiség, amit évek óta még télen sem láttunk a hegyeinkben. 50-70 cm hullik a Magas-Mátrában, a frissen lombosodó fák tucatjával dőlnek ki, gallyak ezrei törnek le a nehéz, vizes hó súlya alatt. Mindezt csak a tévés és online híradásokban látod, vagy a hegyen lévő ismerőseid jelentik, akik fent rekedtek. Te magad már nem tudod megnézni, mennyire súlyos a helyzet, mivel az autóúton sem engednek fel a hegyre. Persze tudod, hogy ennek oka van. De két nap múlva itt több száz természetszerető ember szeretne futni. Nagyon. Választ várnak.

Döntened kell.

Ennek a döntésnek a hátteréről beszélgettünk a verseny egyik szervezőjével, Stramszky Judittal. Judit a Magyar Természetjáró Szövetség szakmai igazgatója, egy szűk baráti társasággal, hobbiból szervezi a Mátrabérc útvonalát követő terepfutó versenyt.

Kommentár nélkül Forrás: MB Trail/Stramszky Judit — Kommentár nélkül

Van még fotó, katt a képre!

Mozgásvilág: Judit, először is mesélj egy kicsit a Mátrabérc Trail történetéről. Mióta csináljátok?

Stramszky Judit: Nyolc éve. Igazából örököltük a szervezést. Anno még Németh Csabiék kezdték csinálni. A Mátrabérc teljesítménytúrán egyre többen futottak, és az ő ötletük volt, hogy váljanak le a túráról, és a futás legyen külön időpontban. Eleinte még nagyon kevesen voltak a futáson, de néhány év elteltével elkezdett nőni a létszám. Sokszor segítettünk Csabiéknak, a fiúk amúgy is barátok, együtt futnak, mind miskolciak vagyunk. Így keveredtünk bele.

Az eredeti időpont kiválasztásában mennyire volt szempont az évszak, az időjárás, a versenynaptár?

Igazából semennyire. A Mátrabérc teljesítménytúrát mindig április második szombatján rendezik. Ebből indultunk ki. Először egyszerre volt a futás a túrával, de aztán külön időpontot szerettünk volna. Ennél korábban nem akartuk, így először egy héttel toltuk el a Bérchez képest. Idén ez a húsvéti hosszú hétvége kellős közepére esett volna, így még egy héttel későbbi időpontot választottunk.

A havazás aztán végül mindent felborított.

Az erdészek sem mertek bemenni az erdőbe. Folyamatosan dőltek a fák.

Van még fotó, katt a képre!

Igen, pedig már ugrásra készen álltunk. Az engedélyek, a rajt- és célcsomagok, díjak, és a frissítőpontok teljes felszerelése, ételei , italai, minden be volt pakolva a kocsiba, és a fiúk elindultak a Mátrába. Sirokon kipakoltak, és mentek volna fel a hegyre, előkészíteni az utat, szalagozni. Meg persze legfőképp megnézni, milyen a helyzet, mert azt azért tudtuk, hogy havazik. Akkor viszont már nem engedtek fel senkit. Tanakodtunk, mitévők legyünk. Az utak járhatatlanok voltak, nem tudtuk, mi van az erdőben, a katasztrófavédelem egy jó darabig biztos nem nyitja meg az utat. Azonnal kapcsolatba léptünk az erdőket kezelő Egererdő Zrt-vel, hogy mi az álláspontjuk, de akkor még az erdészek sem mertek bemenni az erdőbe. Folyamatosan dőltek a fák, és akkor még mindig esett a hó. Végül annyit mondtak, hogy nem fognak letiltani egy rendezvényt, amire egyszer már engedélyt adtak, erre jogkörük sincs, de alapvetően azt tanácsolják, hogy ne erőltessük.

A Terepfutás Facebook-csoportban is pezsgett az élet a verseny előtt, rengeteg vélemény jött pro és kontra. Követtétek azt a beszélgetést?

Persze. Berta Gábor „Biga”, az egyik szervezőtársunk a csoport adminja. Jött elég sok infó, de abban azért megegyeztünk, hogy szóbeszédre nem hagyatkozunk, amennyire tudjuk, személyesen járunk utána. Meghozhattuk volna a döntést már szerdán, de volt még két nap, és bíztunk benne, hátha eláll a havazás és nem lesz olyan súlyos a helyzet. Továbbá meg akartuk kérdezni azokat, akik a terepen küzdöttek. Beszéltünk például egy barátunkkal a Galyatetői turistaházban. Ő akkor még azt tervezte, hogy délután lejön. Aztán két napra fent ragadt. Többen mondták, hogy ilyen havazást télen se nagyon látni odafent.

Kékestető. Ilyen állapotok voltak a verseny lefújásakor Forrás: Egererdő Zrt. — Kékestető. Ilyen állapotok voltak a verseny lefújásakor

Kékestető a havazás után (Van még fotó, katt a képre!)

Ez már nem az a kategória, hogy saját felelősségre kimegyek futogatni.

Végül mindent mérlegelve, és a versenyzők biztonságát szem előtt tartva nem maradt más választásunk, mint lefújni a versenyt. Önmagában a hó nem lett volna baj, legfeljebb nehezítő tényező, növeli a kalandfaktort. Néhány fa kidőlése is belefér, maximum akadálypályává válik a verseny. Ez egy szabadtéri sport. Viszont a helyek gyakorlatilag megközelíthetetlenek voltak, és ha bárkinek bármi sérülése történik, nem tudod menteni. Ez már nem az a kategória, hogy saját felelősségre kimegyek futogatni. Mi is kint voltunk már akkor, amikor még elvileg nem lehetett, hogy megnézzük az ösvények állapotát. De amikor több száz ember biztonságáért tartozol felelősséggel, ez már nem fér bele.

Amint megszületett a döntés, elkezdtük ezt gőzerővel kommunikálni. Igyekeztünk mindenkit korrektül, a hátteret is megindokolva tájékoztatni. Közben pedig próbáltuk minél hamarabb megtalálni az alternatív időpontot. Ami szintén nem volt egyszerű, mivel egyrészt akkor még fogalmunk sem volt a terep állapotáról, másrészt az új engedélyek átfutásához is idő kell.

Szerencsére mindenki pozitívan állt hozzá, és ott segített, ahol tudott. Mielőtt kijelöltük volna az új időpontot, felmentünk bejárni az utat, megnéztük, mekkora a kár. Ez alapján nagyjából meg tudtuk állapítani, mennyi időre van szükség a helyreállításhoz. Mivel az erdészet érthető módon első körben a stratégiailag fontos útvonalakat tette járhatóvá, mi vállaltuk, hogy ahol szükséges, magunk tisztítjuk meg az ösvényt. Ebben családi, baráti körből bükki szakemberek segítettek. A Muzsla és Oroszlánvár közötti teljes szakaszon összesen talán 5-6 nagyobb dőlésnél kellett szakembernek beavatkozni.

Egyébként mindenki maximális megértéssel fogadta a döntést, és a hatóságok is nagyon rugalmasak voltak az új időponttal kapcsolatban.

Dudás Béla, az Egererdő Zrt. Mátrafüredi Erdészetének vezetője elmondta, hogy a szokatlanul későn jött, nagy mennyiségű havazás többféle kárt okozott a Mátra erdeiben, leginkább az 500 méter tengerszint feletti területeken. A különböző kárformák között megtalálhatók a fák dőlése, illetve törése, koronarészek törése, hónyomás és fagyás. Az utakat sikerült felszabadítaniuk, a Mátrabérc nyomvonala szinte végig járható.

Azért csak szinte, mert a hétvégi bejárás alkalmával újabb szakaszról derült ki, hogy járhatatlan. A területen komoly vihar pusztított a múlt héten, ezért az Oroszlánvár-Sirok közötti szakaszon tömeges fakidőlések tették járhatatlanná az ösvényt. Az erdészet a szervezők külön kérésére haladéktalanul nekilát a tisztításnak, de ha kell, a szervezők a pálya szalagozásakor maguk is besegítenek. Hogy mekkora akadályt jelentenek jelenleg ezen a szakaszon a kidőlt fák, Stramszky Judit csak annyit mondott, hogy egyik társuknak három órájába telt 10 km-t megtenni. Csak hogy legyen mihez mérni, az 55 km-es, 2800 m szintemelkedésű távon a pályacsúcsot 5 óra 10 perc 35 másodperces idővel Kiss Miklós tartja.

A versenyig azonban van még idő a maradék akadályok elhárítására.