Olasz Módi

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2010/04/27
Hirdetés

francia
Még múlt héten történt, de sajnos eddig nem volt időm róla írni pár sort. Szóval viszontagságos évek után nagyon úgy tűnik, hogy sikerült megfogni Isten lábát, de legalább is Gianfranco Mione-ét. Az úriember régebben válogatott triatlonos volt, emlékszem olyan rafkós volt, hogy közepes, de inkább gyengusz úszóként is képes volt első bolyba keveredni. Persze ezt sokszor úgy sikerült elérnie, hogy a fordító bólyát csak hírből tudta, merre van. Tette ezt például egyszer Viareggioban, amikor is például Docherty és Ágoston Szabi is csak a második sorba kapott jegyet. Szóval megtalálta mindig a kiskaput… :)

Aztán egyszer csak elkezdett csapatban is gondolkodni, és ő követte el az első nagy profi klubot még 10évvel ezelőtt. Akkor „The big one team” néven futottak olyan nevek, mint Gluschenko és Polikarpenko. Utóbbinak annyira bejön azóta Olaszország, hogy kvázi tiszteletbeli olasz lett, félisteni kategóriában van már manapság. Az a klub szépen lassan kimúlt, Mione azonban egy még nagyobbat álmodott, és létrehozta a Peperoncino Team-et. Hogy miért ez a neve, az rejtély, mert ez azt jelenti paprikácska. No, mindegy is, a lényeg, hogy a csapat új alapokra helyezte magát. Itt az eredmények mellett az image is lényeg. Fontos, hogy a csapat mindig együtt jelenik meg, egyen cuccban, ami az elegáns sportolót helyezi előtérbe. Jellemző, hogy egyen farmer és egyen póló, rajta egyen kasmír pulóver a szokásos megjelenés. Mindenhol két-három fotós, akik a csapat minden rezdülését rögzítik. Mione létrehozott egy triathlonshop.it nevű vállalkozást is a csapat mögé, ahol a klub támogatóinak termékeit forgalmazza. A modell működik, majd húsz támogató van a csapat körül, köztük napelem gyártó cégtől egy hotel láncig mindenféle. Nem sok mindenre kell költeniük… A top versenyzőkön kívül, akiktől az olasz versenyeken a dobogó a minimális elvárás, jelen vannak a versenyzők között olyanok is, akik egyéniségükkel kerültek be. Csak remélni tudom, hogy azért jelenleg, tökéletes olaszom és makulátlan külsőm ellenére én az eredményeim miatt vagyok itt…  :)

 Szóval, vannak, akik hosszútávosok, vannak, akik csak Olaszország szerte ismert és elismert „arcok”, és vannak „kőamatőrök”! Utóbbiak például a szponzorok cégeiben triatlonozó komák. Jellemző, hogy a váltó duatlon OB-n, miután második váltótagként hányásig toltam A csapatunk versenyzőjét, utána leváltottam az olasz Look 50éves képviselőjét. Természetesen az egész csapat Look kerón ül…

És ha már az volt a kérdés, hogy az A csapat mögött, amely dobogó esélyes volt, a B-sek legyenek, mondjuk tízedikek, vagy 15ikek, akkor a vezetés úgy döntött, élvezze a szponzor embere azt, hogy pár percig az élmezőnyben futkorászik. A klub meg majd iszonyúan élvezi azt a plusz 4-5 Look topkerót, amit a hangulat fokozása érdekében pluszban még kap 2010-re…  :)

 Így működik ez. Az egész csapat pedig együtt lakott a versenyt megelőzően a szponzori hotelben, pedig némelyiknek közelebb lett volna otthonról menni Rivergaroba. Sőt, még olyan versenyző is jelen volt, aki másnap nem is versenyzett. Eljött szurkolni… A rivergaroi verseny előtt tartott sajtótájékoztatót is olyan komolyan vették, hogy sokan, köztük a francia Becker csak ezért autózott ide. Én még ilyenen korábban nem voltam, de verte az összes, részvételemmel tartott magyar verseny sajtótájékoztatóját. Rövidfilm vetítés, rövid lelkes beszédek, sportolói bemutatások, szponzorfalak, szuper kaja, fotósok, és egyencuccban pózolások. Esküszöm, szinte sztárnak éreztem magam. Lehet, hogy ez a lényeg?