Menü

2013.09.03.     Hozzászólás 0

Magyar nő tör 8000 fölé

Van-e bárki is, aki a tavaszi tragédia után még a Himalája csúcsaira vágyik?


Van-e bárki, aki a "Magyarok a világ nyolcezresein" immár befejezett expedíciósorozatán kívül készül a halálzónába? Szerencsére van. Élnek még köztünk olyanok, akik saját határaikat feszegetik. Akik számára fontos, hogy magyar nő álljon a világ egyik legmagasabb pontján. Joggal kérdezheti bárki is, hogy minek? Hiszen ettől nem lesz az országnak nagyobb a GDP-je, nem oldódik meg semmilyen politikai vita és a válság sem ér véget, én mégis úgy gondolom, hogy szükség van erre. Szükség van azokra, akikért izgulhatunk egy kicsit, akiknek szurkolhatunk egy kicsit, akiken keresztül egy kicsit mi is hegymászók leszünk és innen az Alföldről úgy érezhetjük, hogy a Himalája vad csúcsi közé utazunk. Akik olyat tesznek, ami inspirál minket, akik 10 percre feledtetik a mindennapok szürkeségét. Ilyen Lesták Erzsébet is, aki útban van a Himalájába. Vele beszélgettünk.

 

Kérlek, néhány szóban mutasd be magad, illetve a társaidat, akikkel mész.
Magyarországról egyedül megyek, s egy nemzetközi, kereskedelmi expedícióhoz fogok csatlakozni. 1996-ban kezdtem el túrázni, s a hegymászással ismerkedni. Eddig több alkalommal jártam 5000-6000 méteren, négyszer 7000 méteren, s egy alkalommal nyolcezren. Most szeretnék először 8000 méter fölé menni.

 

Hova is mész pontosan, és miért pont erre a hegyre esett a választásod?
A Shishapangma a Föld 14. olyan hegycsúcsa, amely 8000 méter fölé magasodik. A Himalája hegységben található, a nepáli határtól néhány kilométerre. Tibeti nevének jelentése: „Tető a füves síkságok fölött”.

Az első magyar 8000-es Himalája expedíció célja is ez a csúcs volt. Ekkor 1987-ben 6 magyar hegymászónak sikerült elérnie a központi csúcsot a „Central peak”-et (8013m). A főcsúcs „Main peak” / „True summit” 8027 méteres csúcsán, viszont még nem állt magyar hegymászó. Választásom fő oka az volt, hogy magyar női megmászója még nem volt ennek a hegynek, sem a központi, sem a főcsúcsnak.

 

A tavaszi tragédia mennyire nyomta rá a bélyegét a szervezésre, nem volt e sok ellenzője a tervednek?
Azt, hiszem most sem volt több ellenzője az expedíciónak, mint amennyi általában lenni szokott.

 

Mennyi időt fogsz a hegyen tölteni?
Katmanduból az alaptáborba való eljutás, akklimatizálódással együtt egy hetet vesz igénybe. Ezt követi a Shishapangmán töltött mászóperiódus, mely előre láthatólag szeptember 13-tól október 6-ig tart majd. Összesen egy hónap lesz a hegyen töltött idő.

 

Hogy lehet felkészülni egy ilyen mászásra mind fizikailag, mind szellemileg, mind technikailag?
A magyarországi felkészülés többnyire az alapállóképesség megszerzését, megtartását foglalja magában, melyet általában rendszeres futással, túrázással igyekszünk megszerezni. A technikai felkészültséget pedig falmászással, sziklamászással lehet biztosítani.

A magyarországi edzéseken túl természetesen rendszeresen túráznunk, másznunk kell az Alpok különböző nehézségű és magasságú hegyein is. Azonban a pszichikai felkészülés szerintem a legfontosabb. A hegymászás talán az a sport, ami leginkább fejben dől el.

 

Lesták Erzsébet

(Forrás: Trekking Tours)

 

Vegyük azt, hogy én edzett vagyok, hiszen versenyszerűen sportolok. Jártam már a Tátrában és több via ferratán is, nekem mi kellene ahhoz, hogy részt vegyek egy nyolcezres expedícióban?
Én a hegymászást leginkább a házépítéshez hasonlítanám. Lehet, hogy nem a legtökéletesebb hasonlat, de nekem mindig ez jut róla az eszembe. Ennek fázisai az alapozás, falak felhúzása és a tető feltevése. Ha te már jártál a Magas Tátra kétezres csúcsain, abban az esetben az alapozásod elején tartasz. Azt javasolnám neked, hogy következő lépésként próbáld meg az Alpok 3-4000 méteres csúcsainak elérését, ahol már kaphatsz ízelítőt a havas, jeges terepen való mozgásból, jégcsákány, hágóvas használatából, és megtapasztalhatod az akklimatizáció folyamatát. Ezt kellene követnie az 5-6000 méteres csúcsoknak, majd legalább egy 7000 méter körüli hegy megmászásának. Ha mindezen sikeresen túl vagy, és nem riasztottak el az addig átélt, megtapasztalt kihívások, akkor következhet a Himalája, vagyis a tető feltevése. Azt gondolom, mint az építkezésnél, itt sem lehet, vagy szabad kihagyni egyik lépést, fázist sem. Mindenképpen szükséges átélni, hogy ilyen körülmények között, hogy viselkedik a szervezet. Te személy szerint akár fizikálisan, akár pszichésen miként reagálsz az átéltekre. Értem ezalatt a hetekig tartó, nehéz körülmények közötti létezést, sátorban alvást, hideget, oxigénhiányos körülmények közötti fizikai terhelést, hiányos étkezést, a megszokott életkörülményeinkből, komfortzónánkból való teljes kiszakadást. Mielőtt nekivágsz a Himalája 8000 méteres hegyeinek, mindenképpen szerezd meg ezeket a tapasztalatokat.

 

Mi az expedíció menetrendje? Mikorra tervezed a csúcstámadást?
A csúcstámadás reális időpontja október 3. körül várható. A legideálisabb a szeptember 26. lenne, ami a telihold időpontja. De ahhoz, hogy ebben az időpontban csúcsot lehessen támadni, tökéletes időjárásra és akklimatizációra lenne szükség.

 

Ilyen magasságokban már érezhető az oxigénhiány, hogyan lehet erre felkészülni?
Az 5000 méteres magasság fölötti oxigénhiányos állapotra sajnos Európában nincs lehetőségünk felkészülni. Azt hiszem talán ezért szükségesek a korábbi magashegyi tapasztalatok, hogy tisztában legyünk ezzel az állapottal, és az ekkor jelentkező tünetekkel.

 

Hogy kell azt elképzelni, hogy az embernek kevés a levegője, milyen tüneteket produkál az oxigénhiány?
Minden percét úgy éled át, hogy minden egyes légvétel „kevés”. Eleinte próbálkozol mindenfélével. Nagy sóhajtásokat iktatsz be a légvételek közé, már csak a szádon át veszed, az orrodon keresztül végképp nem jön elég, szaporábban lélegzel, lassabban mész. Folyamatosan abban reménykedsz, hogy a következő lélegzetvétel majd talán több eredményre vezet, de ahogy haladsz egyre feljebb, egyre csak rosszabb lesz a helyzet. Egy idő után már beletörődsz. Bekövetkezik egy lassú, kissé fásult állapot. Már nem is reménykedsz, hogy könnyebb lesz. Elfogadod a körülményeket, s ehhez igazítod a tempódat, a ritmusodat. Így minden sokkal tovább tart, sokkal nehezebb. Az alapvető dolgok is, mint az öltözködés, pakolás, főzés, járás, mászás, minden egy-egy apró kihívás, amivel meg kell küzdeni. A hányinger, émelygés, fejfájás, szédülés szinte állandósul, csak az erősségük változik. Összességében leszögezhetjük, hogy 7-8000 méteres magasságban már nem könnyű az oxigénhiányos állapot elviselése.

 

Milyen helyi segítségeket veszel igénybe?
Én mindenképpen szeretném használni a helyi hegymászószövetség sherpái által a hegyen elhelyezett köteleket. Valószínű, hogy a fentebbi szakaszok megmászásához szükségem lesz egy mászópárra is. Mivel előzetes információim szerint az expedíció többi tagja oxigént fog használni, így velük nem tudok majd azonos tempóban haladni helyette az irodától kell majd bérelnem valakit.

 

Akkor nem lesz egyszerű dolgod, és maradjunk annyiban, hogy nem a könnyebbik végéről közelíted meg a feladatot. Mesélj egy kicsit, hogy zajlik egy átlagos nap egy ilyen magashegyi expedíción a hegyen? Mikor keltek, mit esztek, ki határozza meg a napi programot?
A felkelés időpontja mindig attól függ, mi az aznapi feladat. Ha felsőbb tábor elérése, felszerelés transzport vagy akklimatizációs túra a napi program akkor legkésőbb 5-6 óra magasságában fel kell kelnünk, és el kell indulnunk. Ha felsőbb táborból érkeztünk vissza, akkor többnyire pihenéssel töltjük az időnket, és ilyenkor lehet tovább aludni.

Az alaptáborban biztosított számunkra a napi háromszori étkezés. Itt még általában található nepáli konyhai személyzet és étkezősátor. A felsőbb táborokban vagy az itthonról magunkkal vitt vagy a Katmanduban vásárolt ételeket fogyasztjuk.

 

Mit csináltok akkor, amikor rossz az idő és nem lehet elhagyni a sátrakat?
Az alaptáborban ezeket a napokat használjuk pihenésre, feltöltődésre. Többnyire eszünk, iszunk, alszunk, ilyenkor olyanok vagyunk, mint a csecsemők. Próbálunk energiát gyűjteni a későbbi mászásokhoz. Sajnos a nagyobb magasságok erre már nem alkalmasak. Ott már nincs lehetőség regenerálódásra, pihenésre, sejtmegújulásra. Ott már minden egyes fent töltött nap gyengíti a szervezetünket. Ha esetleg a magasabban fekvő egyes, kettes, hármas táborban kényszerülünk várakozásra, mindenképp az alaptáborba való leggyorsabb lejövetelre, visszajutásra kell törekedni. A fentebbi táborok csak a legszükségesebb akklimatizációs idő eltöltésére alkalmasak, de regenerálódásra már nem.

 

Ezúton is kívánunk Neked és az expedíció valamennyi résztvevőjének sikeres mászást, de ami ennél is fontosabb, ép, egészséges hazatérést!

Az expedíció alakulásáról folyamatosan igyekszünk hírt adni!

Olvass többet a témáról: Lesták Erzsébet, himalája

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.