Menü

2015.10.07.     Hozzászólás 0

Interjú a Spartathlon győztes Nagy Katával

Hegyi futás a szánkózódombon – így edz a Spartathlon-győztes

 


Pályacsúcs a Spartathlonon

245,3 km. Nagy Kata (akit nem más, mint Lőrincz Olivér lát el edzői jótanácsokkal) már tavaly is indult a Spartathlonon, és „zöldfülűként”, 28:55:03-as idővel második helyen futott be a nők között. Idén újra elindult, mert hát miért is ne, így 2015-ben 25:07:13-as új női pályacsúcsot felállítva, abszolút negyedikként, a nők között magasan elsőként ismét célba ért. Kata mellesleg állt már a dobogó legmagasabb fokán Ultrabalatonon, de amerikai 200 km-es bajnokságon is. Ennek ellenére itthon sajnos nem látni sok versenyen, hiszen Floridában él.

Most muszáj volt kifaggatnunk arról, hogyan lehet ennyit javulni, és mégis hogy érezte magát.

Tavaly óta elképesztően sokat (majdnem 4 órát!) javítottál az idődön. Mi változott benned/veled ahhoz, hogy ez lehetővé váljon? Most már futsz esetleg szintes futásokat is?

N. K.: Igen, futok szintes futásokat, de tavaly óta többet és célirányosabban is edzettem. Sokat fejlődtem fizikálisan és mentálisan is. Mivel Florida teljesen sík, azért, hogy kicsit szintes terepen tudjak futni, hétköznap a helyi szemétdombra jártam edzeni. Szépen befüvesítették, barátságos környezetet alakítottak ki rajta. Ez a dombocska körbefutva 1,5 km, és a legmeredekebb pontján másfél perc alatt fent lehet lenni a tetején. Minden hét végén pedig 3 órát vezettem, hogy a 3-4 órás edzéseket enyhe emelkedőn tudjam végezni. Tavaly ezek az edzések kimaradtak, csak sík terepen futottam. Idén nyáron nagyon meleg volt: 45-48 C˚, és mellé 90%-os páratartalom. Ilyen körülmények között nem volt kényelmes futni, de szerencsémre a szervezetem jól reagált a terhelésre, így tudtam fejlődni.
A nyáron futottam egy 100 mérföldes versenyen Ohióban. Direkt neveztem erre a versenyre, hiszen jó felkészülés volt a Spartathlon előtt. 

tenger2.jpg Forrás: Sparta Photography Club

Mennyit/miben segített az, hogy már ismerted az útvonalat?

N. K.: Sokat segített, hogy ismertem az útvonalat, tudtam, mire számíthatok. Emlékeztem minden frissitőpontra, ahol tavaly még leültem megpihenni. Az idén ezekről a pontokról viszonylag gyorsan továbbfutottam. :-)

Hogy érezted magad futás közben, volt-e nehezebb szakaszod, esetleg holtpontod?

N. K.: Komolyabb holtpontom nem volt. Hajnali kettő körül kezdődtek a gyomorproblémáim, hányingerem volt. Nálam ez nem jellemző, ezért hirtelen nem tudtam, mit csináljak. Próbáltam mindent, nem segített. Végül sétálnom kellett. Akkor meg nagyon fáztam. Az egyik frissítőponton a segítőim energiaitallal kínáltak. Soha nem szoktam energiaitalt inni, még az illatát sem bírom. De arra gondoltam, rosszabbul mar nem lehetnék. Nagy szerencsémre működött. 3 km séta után újra futottam. 

Milyen cipő(k)ben futottál, hogy érezte és érzi most magát a lábad?

N. K.: Hoka Cliftonban futottam végig, már egy ideje csak ezt a cipőt használom. A lábam teljesen rendben van, nem fáj sehol.

Hogyan frissítettél?

N. K.: Nálam a verseny közbeni étkezés inkább ösztönös, mint tudatos. Persze próbálom a megfelelő mennyiséget betartani, és nagyon figyelek arra, hogy ne éhezzek el. Az első 8-10 órában Sponser izót, gélt, sótablettát és magnéziumot ettem. Aztán amit megkívántam. Banánt, mogyoróvajas kenyeret, kis krumplit, kólát. Természetesen vizet ittam. Napközben többet, aztán ahogy lehűlt a levegő, csökkentettem a mennyiséget. 

Mennyi idő alatt regenerálódsz és hogyan, és mikor tervezel újra futni (vagy már esetleg futsz is)?

N. K.: Észrevettem, hogy az évek során egyre gyorsabban regenerálódom. Régen, hosszabb versenyek után két hét pihenőt tartottam, most már egy hét is sok. Pár nap alatt helyre szoktam jönni. 

Volt-e veled kint valaki, és be tudtál-e kapcsolódni a magyar és/vagy az amerikai csapatba? 

N. K.: Idén nővérem, az ő sógornője és Rudolf Tamás ultrafutó volt velem. Jó a kapcsolatom a magyar és az amerikai csapattal is, sikerült mindkét oldallal időt töltenem. 

Milyen a kapcsolatod Lubics Szilvivel?

N. K.: Baráti. Nemcsak mint sporttárs, hanem mint ember is érdeklődünk egymás felől. 

Otthon melyik napszakban futsz, és milyen távokat, heti hányszor?

N. K.: Hétköznap délutánonként futok, munka után. Hétvégén próbálok reggel kimenni. Heti 6 alkalommal futok, minden hétfő pihenőnap.  Átlagban hetente 160 km-t edzek, de volt már 200 km-es hetem is. 

Még mindig jógázol? Ha igen, szerinted hogyan hat ez a futásodra?

N. K.: Igen, még mindig. Szerintem tökéletes kiegészítés a futás mellé. Segít még jobban fókuszálni, megtalálni a belső egyensúlyt, mindamellett nagyon jó nyújtás is, ami a futáshoz elengedhetetlen.

Mi motivál, mitől mész előre?

N. K.: Imádok futni! Keresem az újabb kihívásokat, kíváncsi vagyok, hol a határ. Van egy mondás, ami egy ideje a kedvencem: „Önmagunkkal vívni a legszörnyűbb viadal, önmagunkon győzni a legnagyobb diadal!" 

Tervezel-e jövőre is indulni a Spartathlonon, vagy esetleg más, még nagyobbra törő terveid vannak?

N. K.: Most még nem tudom, hogy jövőre indulok-e újra. 2016-os nagy álmom bekerülni a Western States versenyre (ez az USA leghíresebb 100 mérföldes terepfutó versenye-  nagyon nehéz bekerülni, mert csak pár száz versenyzőt engednek indulni). 

Mi/mi lenne a legjobb maratoni időd szerinted?

N. K.: A legjobb maratoni időm? Szerintem 3 óra körül. Nem hiszem, hogy 3 óra alá tudnék menni. :-)
(Lőrincz Olivér: Edzői véleményem, hogy simán tudna 3ó belül futni maratont, ha erre készülnénk célirányosan. 2.45-2.50 körül menne neki szerintem. Viszont mivel nem erre készülünk, így a pillanatnyi fizikuma tényleg 3ó környékére tehető).

 

este.jpg Forrás: Sparta Photography Club

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.