Menü

sportág: TÚRA    táv: 23 km    szintemelkedés: 1400 m    szintidő: 10-11 óra     nehézség: Nehéz

Vadorzók nyomában a Vadorzó-hágóban

A Magas-Tátra főgerincén található, egykor a hegység mindkét oldaláról elérhető Vadorzó-hágóba (Mengusovské sedlo, Mięguszowiecka Przełęcz pod Chłopkiem, 2307 m) napjainkban csak a lengyel oldalról juthatunk fel jelzett turistaúton. A túra egyike a Lengyel-Tátra legszebb túráinak, de a Tengerszemtől a hágóba vezető útvonal nehézségei alapján a legnehezebb jelzett utak közé is sorolható, ezért ennek a túrának a megtétele csak tapasztalt túrázóknak ajánlott.

Azok a turisták, akik még éppen csak ismerkednek a tátrai tereppel, viszonyokkal, saját érdekükben jobban teszik, ha nem ezzel a túrával kezdik tátrai pályafutásukat.

Vadorzó-hágó Forrás: Nagy ÁrpádGalériáért katt a képre!


Itiner

1. A Bialkai-szénégetőtől a Tengerszemig

A Vadorzó-hágóba a Halastóhoz (Morskie Oko, 1395 m) vezető út elején található Bialkai-szénégető (Palenica Białczańska, 984 m) nevű parkolóból érdemes elindulni. A túra nehézségeit nézve ajánlott kora reggel nekivágni az útnak, ezzel egyrészt elkerüljük a későbbi tömegeket, másrészt a nehezebb részeken kényelmesebben, az idő szorítása nélkül haladhatunk majd.

Ez a 2016-ban teljesen felújított parkoló amellett, hogy nyáron rendszeresen kicsinek bizonyul az innen induló turistatömegek fogadására, arról is ismert, hogy fekvésének köszönhetően a reggeli órákban kellemetlenül hűvös tud lenni. Az innen indulók döntő többsége a Tátra legnagyobb tavához, a Halastóhoz igyekszik a szinte végig – az erdőben vezető négy rövidítésen kívül – aszfaltozott úton, melyet a magasabb régiók meghódítására induló turisták a tömeggel együtt igyekeznek a lehető leggyorsabban maguk mögött hagyni. Kora reggel azért még nem sokan vagyunk, érdemes sietősre venni a tempót. Ilyenkor még fotózni való sem nagyon akad, talán csak a lovas kocsik végállomását is jelentő Hajfű-tisztáson (Włosienica, 1310 m) érdemes először pár percre megállni, amíg lefotózzuk a Menguszfalvi-csúcsokat és magát a hágót. A tempótól függően másfél-két óra alatt megérkezhetünk a Tátra legnagyobb, egykor részben magyar földön elterülő tavának partján álló Halastavi menedékházhoz (Schronisko przy Morskim Oku, 1406 m). 

A menedékháznál véget ér a kényelmesnek gondolható, de a tapasztalt túrázók által nem igazán kedvelt aszfaltozott út, innen már a jól ismert tátrai gránitsziklákon mehetünk tovább.

A tavat a tó mentén vezető, piros jelzésű turistaúton keletről érdemes megkerülni, az ezen az oldalon vezető út kicsit talán rövidebb, mint a nyugati oldalon vezető útvonal. Itt még jó tempóban haladhatunk a tó partján hullámzó, jól kiépített turistaúton, majd a Tengerszemhez (Czarny Staw pod Rysami, 1581 m) vezető, egyre meredekebbé váló emelkedőn a meredekség emelkedésével párhuzamosan csökkenthetjük a tempót. A reggeli órákban erre járók többségének általában a Tengerszem-csúcs (Rysy, 2499 m), a Lengyel-Tátra és Lengyelország legmagasabb csúcsa a célpontja. A csúcsra indulók útvonala a Tengerszem partjáig a Vadorzó-hágóba vezető úttal együtt halad, és ha itt még sokan is vagyunk, a Tátra egyik legszebb fekvésű tavának északi partján található útelágazástól felfelé már jóval kevesebb turistával fogunk találkozni.

A Halastótól a Tengerszemig átlagosan egy óra alatt juthatunk fel, és itt az előttünk álló út nehézségeire tekintettel érdemes rövid pihenőt tartani.

Vadorzó-hágó Forrás: Nagy ÁrpádGalériáért katt a képre!


2. A Tengerszemtől a Vadorzó-hágóig.

A Tengerszemtől aztán a tó partján jobbra elágazó zöld jelzésen a korábbinál megfontoltabb tempóban emelkedhetünk egyre magasabbra. Innen egy nem túl hosszú, de annál meredekebb út vezet felfelé, amely egy-két – mindössze néhány méteres – pihentető szakasztól eltekintve a hágóig folyamatosan emelkedik, legtöbbször viszonylag meredeken. Ennek ellenére jól lehet haladni, az út végig jól látható és megfelelően jelzett. Az emelkedő az alsó részén nagy ívben kanyarodik be a Menguszfalvi-csúcsok által közrefogott, Bendő (Bańdzioch) nevű katlanba, melyben elsőként egy egymás melletti két ágból álló kis vízesés vonja magára a figyelmet. A Bendőben néhány meredek sziklavályú megmászása következik, ezekben helyenként a sziklafalba erősített hágcsók segítik a kapaszkodást. 

Északi oldalról lévén szó az egy-két igazán meleg nyári hónapot kivéve a reggeli, kora délelőtti órákban a magasabban fekvő részeken megfagyhat a sziklákon folydogáló víz, emiatt ezek a jeges szakaszok fokozott óvatosságot igényelnek. A legfelső sziklavályúból egy kis kilátópontra érkezik az út, ahol lehet egyet szusszanni, és gyönyörködni, elsősorban a Halastóra nyíló kilátásban. Még néhány forduló, kisebb vályúk, sok sziklalépcső, és az út megérkezik a hágóba vezető út egyik legszebb részére, a Vadorzó-kilátóba (Kazalnica, 2159 m). Itt aztán valóban érdemes időzni egy kicsit, egyrészt az innen nyíló kilátás megörökítése, másrészt az út utolsó szakasza előtti rápihenés céljából.

Már a felfelé vezető úton is sokszor érdemes megállni, és körbenézni, hiszen a Bendőben vezető út során végig szép kilátás nyílik a Halastóra, valamint többször a Tengerszem egy kis részére. Ahogy egyre magasabbra jutunk, a távolban feltűnik, a Miedziane-hágó, aztán kicsivel később a Liptói-határhegy, majd ezek mögött a Svinica, a Sas út gerince és csúcsai. Kelet felé a Békás-gerinc, a Kis- és Nagy-Békás-csúcs, majd a Dénes-csúcs, végül kellő magasságból a Tengerszem-csúcsra vezető út legfelső része is jól látható. Miután a Vadorzó-kilátóban magunkba szívtuk a környező csúcsok, gerincek, a lábunk alatt elterülő tavak látványát, már csak egy hosszú rámpa van előttünk, melynek végén úticélunk, a legendákkal övezett Vadorzó-hágó vár ránk.

Vadorzó-hágó Forrás: Nagy Árpád
Galériáért katt a képre!

3. A Vadorzó-hágó

A Tengerszemtől kényelmes tempóban, sokat fotózva erős másfél óra alatt juthatunk el a Vadorzó-kilátóba, ahonnan újabb fél órás út áll még előttünk a Vadorzó-hágóig. A hágó sejtelmes nevét azokról a vadorzókról kapta, akik Galíciából gyakran ezen a hágón keresztül jártak át Szentiványi gróf vadban gazdag területeire. A lelőtt vadakat itt nyúzták meg és zsigerelték ki, s a bőrükbe kötött hússal itt osontak vissza. Gyakran került sor véres csatákra a vadorzók és a vadőrök között ezeken a szirteken, és bizony nem egyszer holtak is maradtak az összecsapások helyszínén. Ma már nyoma sincs ezeknek a véres eseményeknek, a hágóba napjainkban már csak a lengyel oldalról érkező turisták, valamint a közeli csúcsokra induló hegymászók járnak, a szlovák oldalról ide vezető, egykor jelzett turistautat ugyanis a Tátrai Nemzeti Park az 1970-es évek végén lezárta.

A nemzeti park előírásai sem tudják viszont korlátozni a hágóból nyíló meseszép kilátást. A hágóban hirtelen kitágul a tér, dél felé a lábunk alatt terül el a Hincó-tavi-katlan, benne a Magas-Tátra szlovák oldalának legnagyobb tavával, a Nagy-Hincó-tóval. Ez az a hágó tehát, ahonnan a bakancsos turisták egy helyről láthatják a Tátra szlovák és lengyel oldalának legnagyobb tavait. A hatalmas tó hátterében ismerősként köszönt vissza a többször megmászott Kapor-csúcs, a csúcsok sorát felvonultató Bástya-gerinc, a Csorbai-csúcs és a Triumetal. Hátrafordulva a Lomnici-csúcs, a Jég-völgyi-csúcs, a Vörös-tavi-csúcs és a Fehér-tavi-csúcs uralja a látóhatárt, háttérben a Bélai-Tátrával.

Nem feledkezhetünk meg a hágó lengyel nevének névadójáról sem. A hágó lengyel neve (Mięguszowiecką Przełęcz pod Chłopkiem) ugyanis magyarra fordítva annyit tesz, hogy „Menguszfalvi-hágó a Parasztocska alatt”. Ez a bizonyos Parasztocska pedig nem más, mint a hágó keleti szélén magasodó, mintegy 15 méter magas, már a Halastótól is jól látható sziklatorony. Természetesen ezt is, a tavakat is, a közeli és távoli csúcsokat is érdemes lefotózni, majd a jól megérdemelt pihenő után a felfelé megtett úton elindulhatunk lefelé.

Vadorzó-hágó Forrás: Nagy ÁrpádGalériáért katt a képre!


4. Visszaút pihenővel a menedékházban

Egy jól megtervezett magashegyi túra során mindig tudni kell, mennyi időre van szükségünk ahhoz, hogy az általunk kitűzött időpontig biztonságban visszaérkezzünk túránk kiindulópontjára. Ezt figyelembe véve dönthetjük el azt, hogy az aktuális körülményekre is tekintettel mennyit időzhetünk egy-egy csúcson, hágóban, mennyi időt tölthetünk itt pihenéssel, fotózással, felfrissüléssel.

A mai modern túrakalauzok pontos adatokkal szolgálnak egy túra megtervezéséhez, és a kalauzokban olvasottakat a saját, felfelé megtett szintidőnkkel összevetve egyszerűen kikövetkeztethetjük, hogy a lefelé vezető úthoz mennyi időre lesz szükségünk. Átlagosan felkészült magashegyi turisták esetében a lefele vezető út megtételéhez a felfelé eltelt időtől kb. egyharmaddal kevesebb időre van szükség. 

Jó tempóban tehát kb. másfél óra múlva ismét a Tengerszemnél lehetünk, ahol ilyenkor már a reggel látottnál jóval nagyobb tömeget találunk. Ez azonban meg sem közelíti azt a tömeget, amely a napnak e szakaszában a Halastónál várható. Hacsak nem egy zsúfolt nyári hétvégén járunk erre, akkor rövid időre azért ajánlott betérni a Halastavi menedékházba, ahol hétköznapokon, valamint elő- és utószezonban a délutáni órákban viszonylag gyorsan sorra kerülhetünk, és a lengyel menedékházakból jól ismert finom meleg étellel, majd utána egy finom almás süteménnyel (Szarlotka), na és természetesen ízlésünktől függően egy jófajta málnás sörrel, egy üdítővel, esetleg egy forró kávéval pótolhatjuk az elégetett energiát.

Erre azért is szükségünk lehet, mert ezt követően előttünk van még egy hosszú gyaloglás a parkolóig, melynek megtételéhez fáradtságtól függően másfél-két órára van szükség. Ha valaki azonban nagyon elfárad, a Hajfű-tisztástól akár lovas kocsival is visszajuthat a parkolóba. Egy szép szeptemberi napon ezt a túrát reggel 7:15 és délután 17:00 óra között sikerült teljesíteni, a fent leírt részidőkkel, a hágóban eltöltött egy órányi pihenővel együtt. 

A Tengerszemtől a Vadorzó-hágóba vezető 1,8 km távon 720 méter szintemelkedés, gyakorlatilag szintcsökkenés nélkül.

Nehéz, de nagyon szép túra, melyet kellően korai indulással, az aszfaltúton a szokásosnál kicsit erősebb, majd a meredek részeken normál tempóban teljesíthetnek azok, akik rendelkezik némi tátrai tapasztalattal.
 


A túra során készült további fotók >> ITT << tekinthetők meg. 

További túrák: www.magas-tatra.info

A túra leírását ezúton is köszönjük Nagy Árpádnak!

Összesítés

A Vadorzók nyomában a Vadorzó-hágóban hossza 23 km, az útvonal szintemelkedése 1400 méter, szintideje 10-11 óra, nehézsége nehéz. Az útvonal Lengyelország területén található.

GPS track letöltés: klikk ide!

Olvass többet: szlovákia, túra, Magas-Tátra