Természetesen előfordulhat, hogy fényes nappal is belebotlunk a keresett disznóba, de azért jobbak az esélyeink a találkozásra szürkület tájékán, naplemente után és hajnalban.
Mint ahogy a szárazság is a találkozások malmára hajtja a vizet: ha kevesebb a táplálék erdőn-mezőn, akkor a könnyebb élelemszerzés reményében gyakrabban kószálnak az agyarasok a házaink tájékán. Ahogy azt is tudjuk, hogy ha sokáig borítja hó a talajt, a vadak akkor is alternatív élelemforrások után néznek, de mivel ez mostanában elég ritka jelenség nálunk, emiatt azért nagyon nem érdemes aggódni.
És hogy mit esznek a vaddisznók? Igaz a városi legenda, mert kedvencük a tölgy- és bükkmakk, de szeretik a gyökereket, gombákat, gyümölcsöket, a kukoricát, répát, bogarakat, gilisztákat, kisemlősöket, gyíkokat, békákat, illetve súlyos táplálékhiány esetén dögevővé és ragadozóvá is válhatnak (de mi nem lehetünk túl ínycsiklandók, mert hiába szinte mindenevők, minket sehogy sem akarnak elfogyasztani).
A röfögésüket egyébként elég ritkán hallani, a csörtetésükkel, esetleg túrásukkal gyakrabban találkozhatunk. Helyileg Magyarország területén minden megyében jelen vannak. Bár úgy nézhet ki, mintha egyre többen lennének, valójában a 2017-es számokhoz képest, amikor a létszámuk még meghaladta a 100 000-et, 2024 tavaszán már csak 48 ezer disznót tartottak számon, vagyis az állomány a felére csökkent* . Az Északi-középhegységben és a Tiszántúlon vadászat következtében a számuk jelentősen leapadt. De lehet, hogy csak felköltöztek Pestre?!
Elvileg utánanézhetünk az Országos Vadgazdálkodási Adattárban, hogy hol mennyien vannak, ha sikerül túljutnunk azon az apróságon, hogy az Adattár honlapja sajnos nem biztonságos, így a böngészőnk előszeretettel letiltja.
Mielőtt azonban rátérnénk, mi a helyes stratégia a nagy találkozás esetén, nézzük meg, mit gondolnak a szakértők!
Megkérdeztük Steckl Tamás pilisi természetfotóst, hogy lehet az, hogy a képeken-videókon néhány méterre fekszik a csordától, és még életben van.
„Azok a fotók, ahol nagyon közel vagyok a malacokhoz, egy vadásztársaság zárt területén készültek. Ez egy több, mint tíz Margit-szigetnyi körbekerített terület, ahol etetik az állatokat. Az itteni vadak nem félnek annyira az embertől, mert tudják, hogy tőlük kapják az élelmet. Itt is óvatosnak kell lenni, de ha az ember nem mozog, akkor képesek tíz méteren belülre is jönni.” – mesélte el Tamás, aki azt is hozzátette, hogy őt még soha nem támadták meg a vaddisznók. Ha a területen kívül fotóz vadakat, és észreveszik őt, akkor az állatok egyből elszaladnak.
Mint arról korábban sokat olvashattunk, a 12. kerület egyes, sűrűn lakott részein rendszeresen bele lehet botlani békésen túró vaddisznókba. Az önkormányzat a lakosok biztonsága és igénye miatt több intézkedést is hozott, részben csapdáztak, részben altattak vaddisznókat, kilőni őket a lakott terület miatt nem lehetett (és hát, nem tűnt túl fairnek sem). Most megkérdeztük az önkormányzatot, hogy mi a tapasztalatuk az eddig bevetett módszerekkel kapcsolatban, kevesebb lett-e a vad. Kérdéseinkre Bérczes Zsigmond, a kerület kommunikációs vezetője válaszolt.
Mozgásvilág: A túlaltatások következtében csökkent-e a lakosok vaddisznóval való találkozásainak száma, kevesebb bejelentés érkezik-e?
Hegyvidék: A túlaltatások bevezetését követően a lakossági bejelentések száma összességében kiegyenlítettebbé vált, azonban markáns és tartós csökkenés egyelőre nem állapítható meg. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vaddisznók megjelenése továbbra is elsősorban időszakos jellegű, és erősen függ a környezeti adottságoktól, különösen az élelem elérhetőségétől és az évszakos mozgásoktól.
Mozgásvilág: Le lehet-e szűrni valamilyen következtetést az eddigi tapasztalatok alapján arról, hogy mi a megfelelő vaddisznóhelyzet-kezelés?
Hegyvidék: Az eddigi tapasztalatok alapján egyre inkább körvonalazódik, hogy a vaddisznóhelyzet kezelése csak komplex, több elemből álló megközelítéssel lehet hosszútávon hatékony. Ennek része a szakmailag megalapozott állományszabályozás, az élőhelyi adottságok figyelembevétele, a hulladék- és zöldfelület-kezelés javítása, valamint a lakosság folyamatos tájékoztatása és együttműködésének erősítése. Az önkormányzat célja nem csupán a tünetek kezelése, hanem egy hosszú távon fenntartható, a lakosság biztonságát és a természetvédelmi szempontokat egyaránt szem előtt tartó megoldás kialakítása, szakértők bevonásával és a tapasztalatok folyamatos értékelésével.
Élelmet keresnek, élik az életüket, nem ránk vadásznak. Természetesen az anyakocák védik a malacokat, ahogy mi is nekimegyünk bárkinek, aki veszélyezteti (vagy úgy néz ki, mintha) a gyerekünket. De nagyon-nagyon-nagyon ritka az emberi sérülés, és annak mindig valamilyen szerencsétlen oka van.
Az „apukák” alapvetően különélnek a kondától, így velük általában négyszemközt rendezhetjük le a dolgot.
1. Őrizzük meg a nyugalmunkat, felesleges halálra rémíteni őket sikongatással, ordítással és pláne hadonászással!
2. A kutyánkat tartsuk láb mellett. A vaddisznók általában a kutyáknak okoznak súlyos sérüléseket, ha a kutya elkezdi üldözni őket.
3. Ne fussunk! A vaddisznó gyorsabb nálunk, meg amúgy is, ez felhívás keringőre. Szóval, ha nagyon aggódunk, akkor lassan, nyugodtan, lehetőleg oldalirányba, nem hátat fordítva lépegessünk el. Vagy csak sétáljunk tovább úgy, mintha észre se vettük volna őket.
4. Ne vegyük fel a szemkontaktust!
5. SOHA ne szorítsunk sarokba vaddisznót! Meg amúgy kutyát se. Ez az egyetlen, amire a legtöbb állat nagyon rosszul reagál, mármint jó eséllyel megpróbál kitörni. És hát, akkor útban leszünk.
1. Szürkület tájékán, főleg, ha láttunk dagonyát, feltúrt talajt, akkor énekeljünk, beszéljünk hangosan! A vadak elkerülnek minket, ha meghallanak. Meg a túratársak is, ha látják, hogy magunkban kiabálunk...
2. Maradjunk a járt úton. A fás-bokros területeken véletlenül meglephetjük az állatokat, és ha megijednek, félelmükben támadhatnak.
3. A komposztunkat ne a kerítésen kívülre szórjuk, bármennyire is csábító a lehetőség. Ha a kerítésünk nem túl vadbiztos, akkor használhatunk zárt komposzttárolót. Ha odaszoknak a vadak a könnyű élelemforráshoz, akkor készíthetjük a fényképezőgépünket, mert biztosan szívesen járnak majd hozzánk látogatóba.
4. Ha cuki csíkos vadmalacot [a szerkesztőnek és mindenkinek, akinek nem egyértelmű: ő a vaddisznó-házaspár egyenesági leszármazottja] látunk egyedül, villámgyorsan tűnjünk el a közeléből. A vadmalacon kívül a sérült vaddisznó (és bármilyen sérült vad) az igazán veszélyes, hiszen ő nem tudja, hogy segíteni akarunk, viszont kiszolgáltatott helyzetben az életéért küzd.
5. Ha a kutyánk póráz nélkül sétál, fut velünk, az jellemzően azért van, mert megtanítottuk a társadalmi együttélés szabályaira. De a vadaktól egyes kutyák magasabb ösztönállapotba kerülnek, és nem elég az addigi, működő behívásunk. Tehát, ha fel akarunk készülni erre a helyzetre, járjunk az ebbel ÖV-re vagy ösztönkontroll tréningre, a lényeg, hogy gyakoroljuk a „bekapcsolt”, azaz magas ösztönállapotú kutya fegyelmezését (A 2012. évi II. törvény (szabálysértésekről) 193. § alapján természeti vagy védett természeti területen, vagy vadászterületen póráz nélküli kutyasétáltatás szabálysértésnek is minősül, illetve a 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 17. § (1) alapján belterület közterületén - kivéve az ebek futtatására kijelölt területet - ebet csak pórázon lehet vezetni).
Vaddisznóktól mentes, békés kirándulást kívánunk!
