Beszámoló Mátraszentistvánról Hír

Az első benyomás: kultúrált parkoló, amelyért nem kérnek külön parkolási díjat, a szokványos lélekromboló bódé helyett pedig hangulatos kis rönkházban üzemel a jegypénztár. A pályára igyekszünk miközben látjuk, hogy a frissen esett havat azonnal ratrakkal kezelik. Ez sem általános nálunk, és ennek a kivételnek is nagyon örülünk. Persze a pályák hossza nem maratoni, azonban aki tanulni szeretne, vagy csak egy kicsit csuszizni, annak tökéletes. A pálya jelölések sem nemzetközi mércével értendők, a fekete pálya pl. Ausztriában maximum egy közepes piros szint, de ezzel sincs igazán semmi probléma. Az első felvonózás során a csákányos lift még nem működik, vele párhuzamosan viszont fut egy tányéros verzió. Akkor csússzunk át oda! Nos, aki a tányéros felvonót választja, az szorítsa össze a fogait. A rugók nem sokat tompítnak, és igen csak megrántják az embert induláskor. Időközben elindítják a csákányos felvonót is, ezért legközelebb ezt választjuk. Amikor a felvonóból kiszállunk, értetlenül állunk a lezárt fekete pálya előtt. Van rajta hó, talán ezen a pályán lehetne egy kicsit gyorsabban is suhanni, azonban a pálya zárva. Nem értjük miért, pl. a lavina veszély kicsit durva lenne. Sebaj, próbáljuk ki a másik két pályát! Hangulatos helyen, jól kezelt pályán csúszunk és tényleg jól érezzük magunkat. Aztán persze nem bírom ki és több értetlen kolléga után én is betévedek a lezárt pálya szélére, ahol szűz hóban suhanok egy kört. Azután, mivel nagyon tetszik, még egyet. A felvonónál a kezelő azonban gyorsan jelzi, hogy nem kéne a lezárt pályára tévedni senkinek, többek között nekem sem. Kb. 5 percembe kerül, mire udvariasan kihúzom belőle miért nem: olvad a hó, és takarékoskodnak. Holnaptól hidegebb levegő érkezik és megpróbálják megmenteni a havat. Nos, ez valamennyire érthető, bár nekem nem okoz nagy örömet, mivel én csak ma vagyok itt. Természetesen elfogadom a dolgot, és megyek a másik két pályán, illetve a felvonó másik oldalán húzódó keskeny erdősáv melletti kezeletlen pályán. A kezeletlen pályára tartóknak szólnak ismét a felvonósok: mindenki csak saját felelősségére használhatja a pályát. Ezt sem értjük néhányan, de mit lehet tenni? Lehet használni a pályát - igen - akkor tűz! Hirtelen nem hiszek a szememnek! A felvonó mellett a lezárt fekete pályán két japán küzdi magát sílécen lefelé a viszonylag mély hóban. Valószínűleg hagyományos értékrenden nevelkedtek és igazi japán harcosok módjára (igen kötött stílusban, lépésről lépésre, pattogóan feszülő izmokkal) hóekéznek lefelé. Hát ez itt a Mátrában azért elég misztikus látvány. Később többször is találkozunk velük (a stílusuk nem változik, de kicsit gyorsabbak). Dél tájban megéhezünk és eszünk egy kicsit. Én legurítok egy sört is a büfé teraszán, ami igazán hangulatos. A teraszról jól látni a pályát is, ahol egy nagyon színvonalas kis snowboard parkot alakítottak ki. Néhányan elkezdenek ugrálni az épített ugratón. Mint később kiderül helyi srácok, akik ha tehetik és idejük engedi jönnek a pályára. Meg is látszik! Lehetnek kb. 14 évesek, és nagyon ügyesen ugranak. Egy idősebb srác folyamatosan videózza őket. Szeretnének egy 3-4 perces zenés összeállítást készíteni, amiből nekünk is ígértek ízelítőt. Ezt kíváncsian várjuk, addig azonban én is felveszek egy-két ugrást a gépemmel. Letöltése itt . (Ha valamilyen probléma merülne fel letöltés közben, az egérrel jobb kattintás az IDE feliratra, és valassza ki a cél mentés más néven lehetőséget! Délután már sajnos nagyon olvad a hó. Megyünk még egy pár kört, én iszom még egy forralt bort, majd záráskor teljes elégedettséggel szállunk be a kocsiba. Nagyon jól éreztük magunkat (őszintén szólva rosszabbat vártunk). Kellemes, családias környezetben, jó színvonalú szolgáltatást kap minden idelátogató sportbarát.
- Mozgásvilág -