A Bükk-fennsík felfedezése

A Bükk-fennsík felfedezése

Benecz Ferenc
Benecz Ferenc
Az A Bükk-fennsík felfedezése hossza 19 Km. Az útvonal szintemelkedése 250 m, szintideje 5 Óra, nehézsége Könnyű. Az útvonal Magyarország területén található.
Hirdetés

Útvonal: Bánkút – Olasz-kapu – Nagymező – Háromkő – Nagymező – Bánkút

 

 

Hazánk egyik síközpontjából, Bánkútról indulunk felfedezni a Bükk-fennsíkot. Autóval könnyen megközelíthető (bár az utak rossz állapotban vannak), és ingyenes parkolási lehetőség is adott. A téli szezonon kívül egyelőre nem túlságosan jó a turisták kiszolgálására.

Bánkút
A Bükk második legmagasabb pontja, a Bálvány (956 tszf.) alatt található síközpont. Nem alkot zárt települést, állandó lakosa nincs. Nevét a Bán-patak forrásáról kapta. Az 2000-es évek elejéig a terület a magyar télisport fellegvárának számított, de utána a fejlesztések elmaradása és a nemzeti park szigorú rendeletei miatt nem tudta tovább ezt a szerepkört betölteni.

Két kerékre váltva indulunk el a régi betonúton, a műúttól elfele. Nagyjából egy kilométert sem kell ezen haladnunk, mikor jobb kézre dózer leágazással ráfordulunk a piros kerékpárosjelzésre, amit egészen Olasz-kapuig követni fogunk. A kavicsos, néhol terméskővel megerősített úton haladva magunkba szippanthatjuk a hegység csodálatos légkörét és hangulatát anélkül, hogy vért izzadnánk egy-egy mászás közben.

 

PICT0045_m8_resize.JPG

Néhány, utunkba kerülő kisebb emelkedők legyűrésével érünk a fennsíkon keresztül haladó régi betonúthoz, néhány száz méterre Olasz-kaputól, így ennek megtekintéséhez pici kitérővel jobbra kell gurulnunk. A nem túl nagy sziklafalak között a nyári forróságban is érezhetően hűvösebb van, így érdemes itt tartani egy rövid szünetet, és energiával feltölteni magunk.

Olasz-kapu
Thurzó Gáspár irányításával 18 olasz hadifogoly vágta át a sziklagerincet 1918-ban, hogy utat nyissanak egy kisvasútvonal építéséhez. A sziklafalban emléktábla örökíti meg a verejtékes munkát. A vasútvonal 1940 környékén szűnt meg, jelenleg egy erdőgazdasági műút köti össze Szilvásváradot a Bükk-fennsíkkal.

Ezt követően visszatérünk a dózerút és betonút kereszteződéséhez. A betonutat követve indulunk tovább, egyre közeledve a Bükk egyik jelképe, Nagymező felé. A táj egyre jobban kiszélesedik, rétek, mezők és víznyelők tarkítják. Az út minősége ma már kifejezetten a mountain bike használatot részesíti előnyben, mert az idő vasfoga, és a karbantartás hiánya erősen meglátszik rajta.

Jó pár kanyar után érjük el a romos BNP Őrházat, melyet most suhanva hagyunk magunk mögött, és haladunk tovább. A háztól nagyjából 2 km-re jobb kézre indul el egy földút, a kereszteződésben még zöld háromszögjelzéssel, de ez röviddel a kereszteződés után letér az útról. A jelzetlen úton komótosan tudunk egyre magasabbra tekerni, ahonnan csodálatos rálátás nyílik Nagymezőre, csak a fák lombozata nagy részben eltakarja azt.

Kisebb földutakat érintve, mindig balra tartva haladva, a betonúttól nagyjából 3 km-re érjük el a zöld háromszögjelzést (mely eddig a hegyoldalban kúszott szinte párhuzamosan velünk). Ezen balra tartva pár száz méter megtételével jutunk ki a hegység egyik legmagasabb pontjára, Háromkőre. A hatalmas sziklafal tetejéről jó idő esetében az Alföldig látni. (Fokozott óvatossággal legyünk ezen a helyen, hisz kiemelt természetvédelmi helynek számít, így ha például tavasszal szalagokkal lezárt területeket találunk itt, ne másszunk át!)

 

Pihenő Háromkő tetején
Pihenő Háromkő tetején

 

Ennél alkalmasabb helyet nem is találhatunk egy hosszabb pihenésre. A fűben heverészve, a lábunk előtt elterülő fantasztikus tájat nézve minden falat, minden korty és minden perc negédes.

Azért figyeljük az órát is. Újra nyeregbe pattanva guruljunk vissza a zöld háromszögjelzésen, majd lefele indulva a kék sávjelzésbe csatlakozva tekerjünk míg nem érünk ki az Olasz-kapu felöl érkező betonútra. Itt jobbra fordulunk és a BNP Őrházig ismét megtekerjük az aznap már bejárt utat, de most a háznál balra fordulva folytatjuk utunk.

Innen két perc alatt tekerünk el Nagymező széléig, mely ámulatba ejtő látványával lassításra késztet minden idelátogatót. A hatalmas, magányosan ácsorgó boróka bokrokkal és bükkökkel színes mezőn elszórtan víznyelőktől hullámos a táj.

Nagymező
Hazai viszonylatban egyedülállóan, 900 méter feletti magasságban terül el, a hegyek övezte Bükk-fennsík központi része. Régen fás terület volt, azonban a XVIII. század második felében kezdődő erdőirtások miatt mára már csak egy-egy magányosan álló idős faóriás emlékezik az egykori bükkösről. Figyelemreméltóak a geológiai formái is: felszínét víznyelők szabdalják, melyeket a helyiek töbröknek (tebreknek) neveznek. A töbrökben összegyűlt víz a hegység belsejében földalatti járatokban utat törve magának az alacsonyabban fekvő forrásokból tör felszínre. A helyi mikroklíma a geológiai viszonyoknak megfelelően elég hűvös, a víznyelők alján nyáron sem ritka a 0 fok körüli hőmérséklet. A felszín nyitottsága miatt szinte állandó légáramlás tapasztalható.

Egy hármas elágazásba érve az útjelző táblákat követve Bánkútnak, balra fordulunk, és lassan elbúcsúzunk eme csodálatos tájtól. A következő kereszteződésben ismét balra tartunk, mely út már a kiindulási pontunkhoz vezet vissza minket.

Hirdetés