Single speed UK - avagy a váltó a gyengék fegyvere

Single Speed VB

Ha egy szokásos versenybeszámolóra vársz, akkor kiábrándítalak, ez nem az lesz! Itt sörrel frissítettek, a szerevezők eldugták a bringád a rajt előtt és nem használhattak váltót - mert nem is volt! Nagy "Kimura" Zsolt bizony bevállalta ezeket a nehézségeket, és teljesítette ezt az embertpróbáló megmérettetést! Íme a beszámolója: "Hát igen, több hónapnyi várakozás után végre ez a dátum is elérkezett. Még valamikor nyár közepén határoztam el, hogy ki szeretnék jutni egy ilyen versenyre. A single speed vb-t néztem ki Írországban, de az egybeesett a Mátra maratonnal, úgyhogy az kimarad, de kerestem mást, és végül megakadt a szemem a szeptember közepei időponton. Mivel nem is esik messze Londontól a helyszín, így gyakorlatilag még aznap neveztem, és foglaltam a repülőjegyet. Nagy izgulás nem volt, egy nappal az utazás előtt még az sem volt biztos, hogy hol fogok tudni aludni. Pakolás, mérlegelés, a biciklis doboz, amiben viszem a masinát. 25 kilo. Remek, minden jó, az utolsó pillanatban a szállásom is megoldódott. Londontól 50 km vonat plusz 10 km tekerésnyire található a helyszín, Pippinford park. A hely gyakorlatilag egy nemzeti park féle vidéken van, remek környezetben, és hogy izgalmasabb legyen, még XCO világkupafutamot is rendeztek itt. Az eljutás csont nélkül ment, gyakorlatilag óramű szerűen, 3 napi cuccal mentem a hátamon egy táskában, meg egy sátorral, kajában meg csak reménykedtem, hogy lesz a környéken, mert az már nem nagyon fért be.

Első momentumnak lefelé gurulás közben egy őz futott velem párhuzamosan az út mellett, ez egy olyan pillanat volt amit nehezen felejt az ember, egy kis élet eszencia. Az út végén ott várt a táborozóhely, egy hatalmas mező. Itt-ott elszórva rajta emberekkel. Lesátoroztam egy brigád mellé, akikkel csakhamar sikerült is összebarátkozni, nagyon kedvesek voltak, a honnan érkeztél kérdés után felcsillant a szemük, és már nyomtak is egy sört a kezembe üdvözlésképpen.

Péntek délután a jó időben elindultunk, hogy megyünk egy próbakört. Ketten mentünk elől, és vittük a nyolc fős bolyt. Én a saját tempómban nyomtam, hogy lássam mi a helyzet, és időről időre megáltunk pihenni, és bevárni a többieket. A világkupafutamok egyre nehezebbek, mint azt közvetítésekből vagy képekből láthatjuk, hát itt sem volt ez másképp. A pálya harmada felé volt három dropp (meredek leugró), amit vagy bevállal az ember, vagy kikerüli kicsit hosszabb úton és veszít pár másodpercet. Én még így száraz időben bepróbáltam az összeset, bár volt olyan lefelé, amibe fentről belenézve nekem is komoly aggályaim voltak, lévén majdnem függőlegesnek hatott. Gyakorlatilag a pálya minden része igen élvezetes volt, sok technika, sok csiki-csuki, közben két horgásztó mellett is el kellett mennünk ami kilátás szempontjábül sem volt utolsó. Reggel esőre keltünk, ami majdnem a 11 órás rajtig meg sem állt. Ennek köszönhetően az egész pálya teljesen sáros lett. Sebaj. A bicikliket fél órával a kezdés előtt be kellett vinni a rajtterületre, amit a rendezők szépen eldugdostak, átrendeztek, hogy ne legyen olyan egyszerű az ember élete. Sokan egyből a fára akasztották fel őket. A rajt után egy pár száz méteres futás következett, majd ha meglett a bicikli, mehettünk. Az enyém ott volt a susnyában ahol hagytam.

Kezdetét vette a háromszor hat kilométeres sárdagasztás. Eléggé előlről sikerült elrajtolnom, hála a jó futásnak és a gyors kerékpár felvételnek. Az előző napi droppokat meg se mertem próbálni, így is folyamatosan csúszkáltam. Az első körben háromszor sikerült esni, ami elég durva ahhoz képest, hogy itthon még versenyen nem estem, de még a saras Szilvásvárad alatt sem. Közben mentek el mellettem az emberek szép lassan, én meg próbáltam kapkodni a levegőt. A kör közepén volt egy beer stop, de első körben még kihagytam. A célban valaki ordította, hogy 31, onnan tudtam, hogy hányadik helyen vagyok. Második körben még mindig a levegővétellel voltam elfoglalva, illetve hogy a sörmegállónál 2 másodperc alatt ittam a pohár sört, persze jófajta alig szénsavas édeskés nedű volt, úgyhogy csúszott. Mondjuk egy Arany Ászoktól lehet nem mentem volna tovább. Megint estem kétszer, sebaj, elmentek megint hatan, mire nekiálltam az utolsó körnek. Ez után értem be tegnapi kísérőimet, akik az első kör végénél tartottak még csak. A pályát együtt fejeztük be, nekem már a végkimerülés jelei mutatkoztak. Végül olyan 38-40. lettem, a pontos eredményt sosem tudjuk meg, csak az első három számít itt úgyis. Sajna a létesítményben se fürdő, se bringamosó, így átöltözés után még egy napig némileg sárosan kellett elviselnem magam.

Délutánra megint jó idő lett és napsütés, az eredményhírdetés is igen jó hangulatban folyt. A gyűztesek szép fa kupát kaptak, a dobogósok meg egész este ingyen sörözhettek, így megy ez arrafelé. Közben még millió egy dolog miatt osztogattak ajándékokat. Volt jelmezekért, így Superman, Zebraman, a golfosok, és a pankrátor is kapott valamit, nem beszélve Adamről a bírkáról. Jah és ha már az Adameknél tartunk, 11 Adam és 10 Simon nevezett, így a szponzori felajánlás, Singular vázat közülük nyerhette valaki. Kicsoda? Na ezt sörivó versennyen döntötték el végül. Volt még tojásvivés kanálban versenyszám, meg este Goldsprint, meg mindenféle móka, amivel az embereket egy mezőn fel lehet dobni.

Reggel kicsit vacogva ébredtem, és mikor kinyitottam a sátrat, láttam, hogy köd mindenütt, és a dér ráfagyva a fűre. Nahát ez remek, gondoltam, szépen összeszedtem magam, majd segítséggel magam mögött hagytam ezt a kedves társaságot, akikkel jövőre remélem megint találkozhatok, és remélem, hogy más is kedvet kap majd hozzá."