Mi ez itt? - Bringázás a Nagykörúton Hír

A változásokat nehezen viselik, s ha még fel is hívják rá a figyelmüket, ahelyett, hogy elfogadnák, inkább tudomást sem vesznek róla.

 

Kezdjük az elején: egyik este a Kinoban találkoztunk a barátnőmmel. Természetesen biciklivel mentem és azt tűnt a legegyszerűbbnek , ha a Nagykörút felől közelítek. Ez nem is volt gond egészen az Oktogonig, addig ugyanis teljesen magabiztosan kerekeztem. Aztán jött a fekete leves: a Nyugatiig még csak-csak zökkenőmentesen eljutottam, de a lámpánál már kezdődött a szokásos szenvedés.

Mikor beálltam abba a sávba, amelyik megy tovább a körúton, szokás szerint őrült módjára nyomták a dudát mögöttem . Piros volt, nem tudott elindulni, de vicc kedvéért dudált. Nem középen álltam, szélen, de sebaj .

Aztán elindultunk... az út pocsék, dobálja a biciklit... utálom!

 

A felüljáró után bementem a buszsávba, aznap este viszont a busz felfestés nagy sárga csikkal át volt húzva . Feltűnt egy-egy bicikli jel, így biztosan tudtam, abból nem lehet baj, ha én itt megyek. Probléma valóban nem volt, ám pár méter után láttam, hogy értelmetlen használnom az útnak ezt a részét, ugyanis az autók végig álltak a sávon. Nem egy-két kocsiról volt szó, amelyek gazdája esetleg beugrott valahova valamiért, így hát elkezdtem kacsázni: lassitás, hátranézés, beenged, oké-köszi, ki az útra, juhéjj van sáv, vissza oda. Három ilyen mozzanat után baromira meguntam és felmentem a járdára. Leszálltam a bicajról és sétáltam vissza, lestem az utat.

 



 

Jól láttam? Itt a bicikli jel de állnak rajta az autók... Ez nem baj? Másnap, világosban visszamentem a tett helyszínére ,most már fényképezőgéppel. A helyzet addigra sem válozott, talán majd ha befejezik a hídfelújítást...