Menü

2018.11.22.     Hozzászólás 0

Türelemjáték az Antarktiszon

Rakonczay Gábor és társai vihar miatt egyelőre nem repülhetnek a Magyar Déli-sark Expdíció starthelyére. Tennivaló persze mindig akad, Gáborék sem tétlenkednek.


Minden expedíció legnehezebb része a várakozás. Gábor és három társa a Union-gleccser alaptáborában az újabb felszállási engedélyre vár. Egy kisgép fogja majd őket elvinni a Messner-Fuchs starthelyig, amint a körülmények erre alkalmasak.

Az Antarktisz térképe, rajta a Union-gleccseri bázis és a Messner-Fuchs starthely Forrás: Magyar Déli-sark Expedíció

Az Antarktisz térképe, rajta a Union-gleccseri bázis és a Messner-Fuchs starthely

A felszerelés és az élelem utolsó szortírozásával végeztek. Ezerszer is végiggondolták, hogy megvan-e minden, amire szükségük lehet az ötven nap során. Most kezdik igazán érezni, hol is vannak, a feszültség és az izgatottság szinte tapintható. Ilyenkor már mindenki csak egyet akar: végre elindulni.

Gábor első naplóbejegyzéséből megtudhatjuk, mivel töltik az időt az ALE bázisán:

„A nap erősen tűzött, amikor tegnap éjfél körül lefeküdtem aludni. Hajnalra viszont befelhősödött
az ég és havazni kezdett. A hőmérséklet nem ment –14 Celsius-fok alá, és a szél is lecsendesedett. A második nap, a csapat közös felszerelésének rendszerezésével,  sátorállítással és megbeszélésekkel telt. Amit ma intéztünk, azt megoldhattuk volna rövidebb idő alatt is, de itt mindenki kezd lelassulni. A hely hatása ez, de lehet jobb is, ha az ember belassul, mert akkor kevésbé lesz sokkoló, hogy odakint – a normális életben megszokotthoz képest –, csak minimális történések lesznek. Csak megyünk és megyünk, másfél hónapon át...

Persze, az RTL Klub munkatársaival, Hubai Antival és Molnár Gézával ma is minden szabadidőt
kihasználtunk fotózásra és forgatásra. Tegnap is éjfélig dolgoztunk, és ma is elmúlt éjjel tizenegy, mire a sátorba jöttem és a ma történeteket most leírom. A hó közben szitál a sátor oldalán és idebent relatíve meleg van, vagyis éppen 0 fok. No meg világos. Az állandó nappali  fény viszont itt valahogy teljesen természetesnek tűnik, miközben most gondolok csak bele igazán, hogy a következő két hónapban végig nappali fény lesz. Innen nézve, igen kivételes a nappal és az éjszaka váltakozása otthon... Ezzel ellentétben itt egy évben hónapokig tart a nappal, majd hosszú hónapokra teljesen besötétedik.”

 

Itt ez a menő

Gáborék az előzetes tervek szerint szerda reggel indultak volna a Messner-Fuchs starthelyre, de ez a Chiléből való későbbi indulás miatt helyből tolódott. Csak hétfőn érkeztek meg a Union-gleccseren lévő logisztikai bázisra. Jelenleg az erős havazás miatt a továbbindulás időpontja bizonytalan. Gábor és a Déli-sark expedíció másik három résztvevője addig is vár, pakol, és jókat eszik. Utóbbira azért is van égetően nagy szükség, mert az előttük álló ötven napban, mialatt a szárazföld széléről indulva remélhetőleg elérik a Déli-sarkot, rengeteg energiát égetnek el. Amit még úgy sem feltétlenül tudnak majd pótolni, hogy napi 7000 kalóriát visznek be.

„Délelőtt a tábor biztonsági embere előadást tartott a tervezett útvonalról – mesélte Rakonczay
Gábor. – Elmondta, hogy a legfrissebb műholdképek alapján hol számíthatunk veszélyesebb területre a hasadékok miatt, és azokat milyen irányból és távolságra kerüljük el.”

Természetesen a Union-gleccseri bázisról folyamatosan követik majd a mozgásukat (hiszen az
expedíció résztvevői közül mindenkinél lesz jeladó), és persze nekik is jelenteni kell, ha bármi miatt
drasztikusan eltérnének az előre tervezett útvonaltól.

Grönlandi átkelés Forrás: Magyar Déli-sark Expedíció

Grönlandi átkelés. Ehhez hasonló viszonyokra lehet számítani az Antarktiszon is.

Orvosi ellátásra az út során értelemszerűen semmilyen lehetőség sem lesz, így igyekeznek minden rizikófaktort minimálisra csökkenteni. A sark elérését akár egy csúnyán begyulladt köröm is meghiúsíthatja.

„Az orvos ma megelőzés céljából leszedett egy darabot az angol fiú egyik lábkörméből, mert eléggé be volt gyulladva – tette hozzá Gábor. – Most rendben van, de megszenvedte a dolgot, majd büszkén mutogatta a dokinál készült fotókat. Ezt persze nem hagyhattam annyiban, így a
telefonomról megmutattam pár képet a Grönlandon saját kezűleg leszedett körmeimről… Én
nyertem. Aztán, hogy végképp sokkoljam az egybegyűlteket, megmutattam még a grönlandi fagyási sérüléseimről is néhány fotót. Itt ez a menő.”

Most tehát várnak. Hogy meddig, azt senki sem tudja, és éppen ez a bizonytalanság a legnehezebb.

Rakonczay Gábor a repülőtéren indulás előtt Forrás: Magyar Déli-sark Expedíció

Olvass többet a témáról: Rakonczay Gábor, antarktisz, Déli-sark, Magyar Déli-sark Expedíció

Ajánló