Klein és Suhajda jövőre újra nekifut a Sisapangmának Hír

2018/08/21

Az Eseményhorizont csapata – Klein Dávid és Suhajda Szilárd – 2019 őszén újból a Sisapangmára készül. Több külföldi ismerősük és barátjuk „kívánságlistájának” elején szerepel ez a csúcs, ami a magyar expedíciós hegymászás számára is mérföldkő lenne, így kezd összeállni egy nemzetközi társaság. Mario Vielmo (és olasz társai), Luo Jing és pár független nepáli mászó neve merült fel eddig, ami azért is fontos, mivel a Sisapangmát „munkás” hegynek tartják: rengeteg nyomtaposást, útvonalkijelölést (karózást) igényel.

Hirdetés

Sisapangma expedíció

Klein Dávid és Suhajda Szilárd idén a Kalifa Himalája Expedíció keretében első célként a legkisebb nyolcezrest, a 8027 m magas Sisapangmát tűzte ki. Suhajda Szilárd apai örömök miatt a tavaszi idényt végül kihagyta, így Dávid egy nemzetközi csapattal vágott neki a hegynek. Társai az Annapurnáról már jól ismert Mario Vielmo, valamint Sebastiano Valentini voltak. Eredetileg a bolgár Boyan Petrov is az ő csapatukba „nevezett”, de a helyszínen végül a szóló mozgás mellett döntött: a tavaszi szezonra volt egy Everest engedélye is, ezért minél előbb csúcsot akart érni a Sisapangmán.

A Sisapangma Forrás: Kalifa Himalája Expedíció 2018 - Klein Dávid — A Sisapangma

A hegyen nagyon kevesen, kb. 15-en voltak. Többségük a normál úton mozgott, amelynek végpontja többnyire a 8013 m magas Központi-csúcs. A 8027 m magas főcsúcsot innen egy hosszú, hópárkányokkal tűzdelt, kitett és veszélyes gerincen lehet elérni, de ezt a kimerültség és a veszélyek miatt sokan nem vállalják. Kleinék inkább a néhai Inaki Ochoa által nyitott, direktebb utat választották a főcsúcs felé. Erre viszont csak kevesen vállalkoztak és a nyomtaposást és a kényes helyek fix kötéllel történő biztosítását maguknak kellett megoldaniuk.

Boyan egy rendkívül korai szóló csúcskísérlet során eltűnt: csapattársai május 3-án látták utoljára az alaptáborból, távcsövön keresztül, a csúcsra vezető kuloár kezdeténél. A keresésére tett erőfeszítések kudarcba fulladtak, a kínai hatóságok pedig már ekkor megpróbáltak nyomást gyakorolni a hegyen mozgó kevés külföldi hegymászóra: a legjobb lenne, ha mindenki hazamenne. Végül a mászók engedélyt kaptak egy végső csúcskísérletre, mely egyben a Boyan keresésére tett utolsó erőfeszítésük is volt.

A csúcstámadás során fenyegető időjárási viszonyok között a kínai csapat 7400 méteren a visszafordulás mellett döntött. Az olaszok és Klein a kínaiak után egy nappal szerettek volna csúcsra érni (az ő előrejelzésük ezt a napot jobbnak mutatta), de a kínaiak kudarca után Kleinéket felszólították a visszafordulásra. A tovább romló időjárási viszonyok mellett nem lett volna értelme ellenszegülni, így 7050 méterről ők is visszafordultak. (Az olaszok és Klein most idei csúcsengedélyük „konvertálásáról” leveleznek a kínai hegymászó szövetséggel, hisz a mászással a kínaiak utasítására hagytak fel.) A hegyet a tavaszi szezonban senkinek sem sikerült elérnie (még a Központi-csúcsot sem).

Főcsúcs vagy Központi-csúcs? A Sisapangma-dilemma

Néhány éve már úgy tudjuk, hogy a Sisapangma 8027 m magas főcsúcsának nincs még magyar (állampolgár által történt) megmászása, ám ez idén komoly vita tárgyává vált a hazai hegymászó közösségben. 1987-ben egy nagyszerű mászás eredményeképpen elsőként jutottak magyarok 8000 méter fölé ezen a hegyen. A csúcsot egy hét eltéréssel elérő tagok Vörös László „Cinó”, Balaton Zoltán, a néhai Ozsváth Attila és Várkonyi László, valamint dr. Nagy Sándor és Csíkos József voltak. Mászásukat a Kínai Hegymászó Szövetség oklevéllel ismerte el, bár a csúcsmászás bizonyítását nem ellenőrizték olyan alaposan, ahogyan azt például a Himalayan Database munkatársai teszik.

A magyarok talán nem is ismerték a főcsúcsra vezető pontos útvonalat, hanem a Központi-csúcsra vezető, korábban előttük járt nemzetközi expedíció tagjainak még jól kivehető nyomain mentek fel a csúcsra. Onnan nézve "a másik csúcs nem tűnt magasabbnak". Tovább bonyolítja a kérdést, hogy akkoriban az alacsonyabb Központi-csúcs elérése is általánosan elfogadott volt a hegy megmászásaként. Később azonban a nyolcezresek mászását nyilvántartó krónikások, mint az idén elhunyt Elizabeth Hawley asszony (Himalayan Database) és Eberhard Jurgalski (8000.com) egyértelműen csak a főcsúcs elérését tekintették a hegy megmászásának.

A magyar expedíció esetében a főcsúcs elérésével kapcsolatban 2010-ben merültek fel kétségek. A rendelkezésre álló fényképekből ugyanis feltételezhető, hogy azok az alacsonyabb Központi-csúcson készültek. A még ma élő expedíciós tagok ugyanakkor idén júniusban hivatalos közleményben álltak ki amellett, hogy ők bizony a főcsúcson jártak. A nyilatkozaton túl azonban nem szolgáltak a kétkedőket megnyugtató bizonyítékkal, így a mászás a Himalayan Database bevett kifejezésével élve „vitatott”. Az ügy hátteréről részletes elemzést a hazai mászások legátfogóbb statisztikai krónikájában, a találtok. Akárhogy is, az 1987-es expedíció a magyar himalájizmus és expedíciós hegymászás egyik legfontosabb mérföldköve, teljesítményükért pedig maximális elismerést érdemelnek.

Kisfia születését követően Suhajda Szilárd nyár elején a Karakorumba utazott, hogy Klein Dáviddal a Kalifa Himalája Expedíció 2018 folytatásaként a Gasherbrum-csoportban másszanak. Szilárd célja két nyolcezres, a Gasherbrum I (Hidden Peak, 8080 m) és Gasherbrum II (8035 m) egymást követő megmászása volt, ami sportértékét tekintve sem elhanyagolható, amennyiben sikerül. Dávid csak a Gasherbrum I-et célozta, mivel ő 2003-ban már sikeresen megmászta a GII-t.

A Hidden Peak, vagy másik nevén Gasherbrum I, 8080 m Forrás: Kalifa Himalája Expedíció 2018 - Gasherbrum I-II — A Hidden Peak, vagy másik nevén Gasherbrum I, 8080 m

Az előjelek itt sem voltak túl kedvezőek: alig néhány expedíció kb. 60 mászója gyülekezett a két hegy (és tágabb értelemben a Gasherbrum csoport) közös alaptáborában. Közülük csak öten (köztük a két magyar) készültek a Gasherbrum I-re. Ez a himalájizmus hőskorát idéző létszám egy nyolcezresen.

Az 1-es táborig vezető nyomvonal kiépítése a hasadékokkal szabdalt gleccseren (az Everest Khumbu-jégeséséhez hasonlatos, csak itt nincs serpa csapat, amely kiépítené) hosszan hátráltatta a csapatokat. Adam Bielecki és mászótársa, valamint a Klein – Suhajda páros érték el végül elsőként az egyes tábort: megkeresték (és „kikarózták”) az útvonalat, nyomot törtek, de rögzített köteleket szinte egyáltalán nem használtak. Ezután szűnni nem akaró havazás miatt rostokoltak közel két hetet az alaptáborban. Volt olyan expedíció, amely hazament anélkül, hogy az 1-es tábor fölé jutott volna. A K2-ről először lesíelő Andrzej Bargiel is otthagyta a hegyet, amelyet akklimatizációul választott. Kezdett kifutni az időből. Helyiek szerint húsz éve nem volt ilyen havas a nyár a régióban.

Küzdelem a hóval Forrás: Kalifa Himalája Expedíció 2018 - Gasherbrum I-II — Küzdelem a hóval

Klein és Suhajda az olasz Maria Vielmo, valamint Giampaolo Corona társaságában az első hószünetben feljutott a 2-es táborba, 6500 méterre, majd ellátta fix kötelekkel a Gasherbrum I normál útvonalának legnehezebb szakaszát, a Japán-kuloár alsó kétharmadát. 6800 méteres magasságot értek el.

A Japán-kuloár a Hidden Peaken Forrás: Kalifa Himalája Expedíció 2018 - Gasherbrum I-II — A Japán-kuloár a Hidden Peaken

Miután híre ment a Japán-kuloár bekötelezésének, többen „átpártoltak” a G1-re, de az előrejelzések egyik hegyen sem ígértek kellően hosszú időjárási ablakot egy csúcstámadáshoz, és az is elég közel volt az akklimatizációs rotációjuk végéhez. Némi pihenés után azonban közel tízen nekivágtak. Csatlakozott hozzájuk az ismert német himalájai hegyivezető és extrém síző Luis Stitzinger is, akinek egy közeli hétezres első megmászását hiúsította meg a havazás, de nem akart üres kézzel hazamenni. A Japán-kuloár felett gyakorlatilag alpin stílusra váltottak, hiszen a korábban a 2-es táborban hagyott sátrukat vitték magukkal a 3-asban töltendő éjszakához.

1-es tábor, Gasherbrum I Forrás: Kalifa Himalája Expedíció 2018 - Gasherbrum I-II — 1-es tábor, Gasherbrum I

A bezáruló időjárási ablak, valamint a kedvezőtlen előrejelzés ellenére a kettesből még felfelé indultak, de a Japán-kuloárban a viharosra forduló időjárás és a nehézségek miatt sorra fordultak vissza a mászók: egy szlovák mászót kő talált el és sisakja (valamint fejbőre) szétnyílt, a pakisztániak úgy ítélték meg, hogy az útvonal túl veszélyes. A hármas tábort már csak heten érték el. Az egyre fenyegetőbb időjárás miatt itt öten (Klein, Suhajda, Vielmo, Flower Wajta és Mortazar) visszafordultak. A 2-es táborban a hazai csapattal konzultálva, a legfrissebb előrejelzés ismeretében a levonulás és egy későbbi próbálkozás mellett döntöttek. A felfelé törő Luis Stitzinger és Giampaolo Corona viharos éjszakát töltöttek el a hármas táborban, elmondásuk szerint csak a reggelt szerették volna kivárni, hogy levonuljanak. Az éjszaka második felében azonban az időjárás szelídült valamit, így, ha nem is túl korán, de nekivágtak és másnap valamivel napszállta előtt elérték a csúcsot. Lefelé hóviharban jöttek, Stitzinger elvesztette az egyik hágóvasát, de mindketten visszatértek épségben. Több sikeres csúcsmászás a Hidden Peaken nem volt ebben a szezonban.

Klein és Suhajda (Vielmo és Wajta társaságában) még egyszer, a reménytelennek tűnő előrejelzés ellenére megpróbálkozott, de a 2-es táborból, 6500 méterről nem volt esélyük feljebb jutni: folyamatos, erős havazás fogadta őket.

Eközben az alaptábor és az 1-es közötti gleccserszakaszon való közlekedés az olvadás miatt már az orosz ruletthez kezdett hasonlítani. A szomszédos Gasherbrum II-ről minden expedíció levonult. Ott is mindössze két csúcssiker született: a lengyel Adam Bielecki és a német Felix Berg a csúcstömb nyugati falán, egy nagyon ritkán járt úton jutott fel (egy nappal azelőtt, hogy Kleinék visszafordultak), de ez volt a sikerük kulcsa: a normál úton a legnagyobb nevek is elakadtak a hóban. Nem jutott fel a lengyel Jacek Czech, az ukrán Borisz Dedesko és az idei Arany Jégcsákány-díjas francia Helias Millerioux, valamint Yannick Graziani sem.

Valószínű, hogy az expedíció egy-két „pályázati helyet” is kínál majd hazai mászóknak

Jövőre tehát ismét a Sisapangma a cél. Előtte elképzelhető, hogy mindketten egy-egy nepáli csúccsal próbálkoznak majd. Az Eseményhorizont csapata továbbra is az Inaki-traverzt (vagy valamelyik ehhez hasonló haránt útvonalat) tartja követendőnek, mivel céljuk egyértelműen a főcsúcs elérése palack és teherhordók nélkül. Tavaszi tapasztalataik alapján az őszi szezont részesítik előnyben, és valószínűnek tartják, hogy az expedíció egy-két „pályázati helyet” is kínál majd hazai mászóknak. Az expedíció a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség szakmai támogatásával jön majd létre.
Suhajda Szilárd és Klein Dávid