Menü

2019.06.07.     Hozzászólás 0

K2: Klein és Suhajda indulásra kész

Újabb magyar expedíció indul a K2-re. Három évvel a legutóbbi vállalkozásuk után ismét Klein Dávid és Suhajda Szilárd próbálkozik a hegy első magyar megmászásával. Ez lesz a negyedik magyar kísérlet a Hegyek Hegyén. Dáviddal és Szilárddal a felkészülésről és a tervezett mászási stratégiáról beszélgettünk.


Mozgásvilág: Miből állt a felkészülésetek?

Klein Dávid: Beszélhetünk stratégiai, mentális és fizikai felkészülésről. Gondolom, itt elsősorban a fizikaira vagy kíváncsi. Számomra a 2014-es formám az etalon (a Spar Everest Expedíció éve – PL). Ezt a szintet most nem sikerült elérnem, de alulról karcolom. Erős felkészülésen vagyunk túl Szilárddal. Sok mindent okosabban csináltunk az edzésmunka során és eközben javultunk stratégiában és mint mászópáros is erősödtünk – bár azt hiszem, mindig is jól tudtunk együttműködni.  Elégedett és bizakodó vagyok.

Klein Dávid és Suhajda Szilárd Forrás: Eseményhorizont

Szilárd lazább izomzatú és nagyon jó az állóképessége. Ő az utóbbi időben foglalkozik többet a funkcionális izomfejlesztéssel, illetve az intervall jellegű gyakorlatokkal, amik nálam már korábban is az edzésmunka részét képezték. Nálam további fontos változás volt, hogy újra nyitottam a futás felé. Az 1998-as térdsérülésem óta meggyőződésem volt, hogy én többé nem futhatok. Reni (Molnár Renáta edző – PL) és Szilárd azonban rábeszéltek, hogy mégiscsak vessük alá rehabnak azt a térdet. Ennek köszönhetően az alap állóképesség-fejlesztésben a spinning mellé bejött a futás is. Még mindig nem tudok annyit futni, ami keringésben vagy légzésben igazán értéket termelne, de legalább jön vissza ez a technika is.

Klein és Suhajda a Magas-Tátrában Forrás: Suhajda Szilárd archívum

Suhajda Szilárd: Én arányaiban változtattam az edzésmunkámon. Kevesebb futás mellett több lett az evezőpados és a funkcionális edzés. Ezáltal változatosabb lett az edzésmunkám és el tudom kerülni a monotóniát. Heti öt nap edzésnél fontos, hogy fent tudd tartani a motivációt.

Klein Dávid: A fizikai felkészülést tavaly szeptemberben kezdtük, és három nagy szakaszt különíthetünk el benne. Az első az alapozás, amiben idén nagy hangsúlyt kapott a mobilitás növelése, különösen nálam, hisz Szilárdnál sokkal kötöttebb vagyok, továbbá az alap állóképesség növelése. Ez az én esetemben azt jelentette, hogy minden edzésem után vagy előtt volt egy fix, egyórás mobility-blokkom. Torziós, gumiszalagos gyakorlatok, minimális core erősítés. A második időszak főleg a funkcionális erőfejlesztésről szólt. Ehhez crossfit-jellegű technikákat alkalmaztunk, azzal a különbséggel, hogy mi kevesebbet veszünk át az olimpiai súlyemelés elemei közül. Nem igazán célunk az izomtömeg növelése, hiszen az izom rengeteg oxigént eszik. A harmadik fázis pedig a hosszú távú erő-állóképesség fejlesztését célozta, melynek során olyan edzéseket végeztünk, ahol a szervezet nem tud beállni egy kényelmes ritmusra, hanem folyamatos, ismétlődő, de változatos és nagy terhelést kap. Az utolsó szakaszra volt jellemző az is, hogy amolyan „válsághelyzeteket” idéztünk elő: Például egy háromórás spinning edzés után még ráraksz egy crossfit edzést is, vagy Reni akkor, amikor már azt hisszük, az edzésnek vége, még egy hosszabb maximális erőbedobást igénylő blokkot kér tőlünk. Nyilván nem lehet és nem is érdemes lemodellezni az expedíciós hegymászás fizikai terhelését. Ebben is különbözik a legtöbb hagyományos sportágtól. Nekünk nem lenne értelme 24 vagy 36 órán keresztül terhelni magunkat, mert egész egyszerűen káros lenne. Majd éles helyzetben kiderül, hogy bírjuk-e. Ezek a válságedzések azonban segítenek, ezekhez az emlékekhez, mintákhoz vissza tudunk majd nyúlni.

Három közös, egyhetes edzőtáborban vettünk részt a Mátraházi Olimpiai Létesítményben. A hét két teljes nap edzéssel kezdődött (reggel, délben és este). Reggel hegyi futás, néha súlymellényben, majd cipelős feladatok, természetesen megint súlymellényben. Rövidebb pihenő után 11:30-kor kezdődött a második blokk, ami funkcionális erőfejlesztés, összetett mozgásokkal. Gépeket nem használtunk. Ez is kb. kétórás volt. Ilyen edzésterhelés mellett ebédelni nem szoktunk. Este pedig, vacsora előtt az utolsó blokk. Ez pörgősebb WOD-okból áll (workout of the day, crossfit szakszó - PL): ugrókötél, boxjump, burpee, húzódzkodás és persze még egy csomó minden. A két teljes nap után egy pihenőnap, kirándulással. Majd újabb három teljes nap, a fentiekhez hasonló programmal, és búcsúzóul még egy félnapos zárás. Így állt össze az egy hét.
Az egyéni edzésmunkánkat a három közös edzőtábor köré építettük fel. Szilárd rengeteg hegyi futással, majd mostanában egyre több evezőpados gyakorlattal és súlyzós edzésekkel kiegészítve készült. Én sok-sok spinninggel, crossfit edzésekel és mobilizációs blokkokkal, és az életembe fokozatosan „visszacsalogatott” futással.

 

Mászni volt alkalmatok, Tátra, esetleg Alpok?

Klein Dávid: Sajnos a sappadai jégmászó táboron kívül semmi igazán izgalmas nem jött össze. Voltunk a Tátrában, de az időjárás keresztülhúzta a terveinket. Nekem nagy élmény volt, hogy kétszer egy hetet töltöttem Marokkóban, kettesben a barátnőmmel, ahol kizárólag hosszú trad utakat másztunk az Anti-Atlasz-hegységben. Az utakat britek „építették ki”, ami azt jelenti, hogy se nitt, se szög, se semmi. Előfordult, hogy ötszáz méteres szakaszon összesen két zianyom utalt az ember jelenlétére. Szép vidék, mind természetileg, mind pedig kulturálisan: engem nagyon elvarázsölt Marokkó: szeretem a szép, magas etikájú, kaland jellegű alpin mászást és az, hogy ilyen közegben élhettük át ezeket a kalandokat, külön öröm volt.

Klein Dávid a Magas-Tátrában Forrás: Tóth Tamás - Klein Dávid archívum

Sosem szoktatok elmenni például egy alpesi négyezresre, akár előakklimatizációként?

Klein Dávid: Csak előakklimatizáció miatt nem. Nem mondom, hogy sosem fontoltuk meg. De mindig azt figyeltük meg, hogy előakklimatizációt, vagy hypoxiás sátrat azok használnak, akiknek nincs sok idejük. Ha viszont van elég időd, az akklimatizációt elérheted a saját hegyeden is. Mi biztosak vagyunk benne, hogy nem jövünk haza azért, mert lefőtt a kávé, vagy, mert elegünk van, vagy meguntuk, vagy lejárt a szabi. Mi addig fogunk maradni, ameddig kell. Így alapos akklimatizációra is lesz időnk. Ez korábban is így volt, ezért végül mindig elvetettük azt a gondolatot, hogy csak akklimatizációs céllal másszunk valamit.

Azt tudjátok már, hogy nagyjából hányan és kik lesznek a hegyen?

Klein Dávid: Nem, de engem nem is annyira érdekel a hegyen lévők pontos összetétele. Ami biztos, hogy lesz ott néhány erős mászó és csapat, de ezt Szilárd jobban tudja. Nem lesz tömeg, és ennek örülünk, mert az nagy veszély és hátrány. Lesz viszont elég erős, kompetens mászó, hogy össze tudjunk dolgozni.

Suhajda Szilárd: Ott lesz Mike Horn és csapata, akinek nagyon örülök. 2015-ben ugyanitt ismertem meg, nagyon megkedveltem. Elvileg jön Alex Txikón és Nirmal Purja is. Nagyjából 40-50 emberre számítunk az alaptáborban, bár pontos adataink nyilván nincsenek. Ha bejön egy népesesbb kereskedelmi expedíció, ez a szám akár meg is duplázódhat.

A K2 csúcsa észak felől Forrás: Wikipédia

Számítotok rá, hogy ti magatok is aktívan kiveszitek részeteket a fix kötelek telepítésében?

Klein Dávid: Igen. Mi is több száz méter kötelet viszünk magunkkal. Ez mindig úgy szokott működni, hogy összeül az alaptábori kupaktanács, és megbeszéljük, hogy ki mit tud beleadni a probléma megoldásába.
Ugyan nem is kérdeztem, de egyértelműnek gondoltam, hogy az Abruzzi-úton fogtok mászni.

Suhajda Szilárd: Felmerült a Cesen/Baszk-út is, engem már régóta foglalkoztat. Ugyan nehezebb és meredekebb, de biztonságosabb. Az a helyzet, hogy a normál út 3-as tábora elég ijesztő, különösen a 2016-os eset óta. De a tavalyi, kiemelkedően sikeres szezon során sikerült egy némileg védettebb helyet találni a 3-as tábornak, így végül az Abruzzi út lett az elsődleges választásunk. De ha esetleg más csapat is gondolkodik a Cesenben, és az Abruzzin túl sokan vannak, nem zárjuk ki a lehetőséget, hogy mi is ott próbálkozzunk.

Van olyan forgatókönyv, hogy megjelenik két kereskedelmi expedíció, akiknek a serpái kikötelezik az utat, átvállalva tőletek a munkát?

Klein Dávid: Egy biztosan lesz. Minden elképzelhető, de mi inkább a tavalyi évből indulunk ki, amikor a Gasherbrumon abban a helyzetben találtuk magunkat, hogy Szilárddal együtt öten voltunk rá, hogy kikötelezzük a Japán-kuloárt.

Annapurna, a képen Jost Kobusch Forrás: Eseményhorizont

Azért a K2-n ennek a helyzetnek kisebb a valószínűsége.

Klein Dávid: Igen, ugyanakkor ez egy sokkal kötéligényesebb hegy. Nagyon sok a meredek és munkát igénylő szakasz. Nekünk pedig rá kell készülnünk, hogy munkaerőt és/vagy felszerelést is adjunk a közös erőfeszítésbe. Mivel palack nélkül mászunk, több akklimatizációra van szükségünk, ezért szeretnénk az élbolyban mozogni, ha lehet. Az elején kicsit nyomulósabbnak kell lennünk, hogy a végén rendelkezzünk a számunkra szükséges akklimatizációval.

Mi történik, ha esetleg a Palacknyak még nincs kikötelezve, amikor odaértek?

Suhajda Szilárd: lesz nálunk fejenként két jégszerszám erre az esetre. Próbálunk mindenre felkészülni.

Dávid, a korábbi Everest-kísérleteid során jellemző volt rád, hogy eléggé lelassultál 8200-8300 m környékén. Számítasz ebben valamilyen pozitív változásra, illetve jelenthet-e ez számodra hátrányt a K2-n, ahol nem mindegy, milyen gyorsan tudsz átjutni a Palacknyaknál?

Klein Dávid: Még mindig nem gondolom, hogy lenne elegendő adatom ahhoz, hogy pontosan tudjam, mit csinál a szervezetem mondjuk 8500 méteren. 2014-ben például 8300 körül, ahol órákra megpihentem a 3-as táborban, nagyon lelassultam, majd kb. 8450-től 8700-ig folyamatosan gyorsuló tempóban haladtam. A gyorsulásomat egyértelműen a napfelkeltével hozom összefüggésbe, hiszen onnantól melegebb volt. Azt nagyon jól tudom például, hogy nagyon fázom az oxigénhiánytól. Emlékszem, hogy 2005-ben, amikor felvettem az oxigénpalackot, az első, amit észrevettem, hogy sokkal melegebb lett. Nem is annyira a mozgásban tűnt fel a pótlólagos oxigén hatása, hanem hogy kegyetlenül fűt. 2014-ben elégedett voltam azzal az állapottal – viszonylag tiszta elmémmel –, amilyenben 8600 és 8700 méter között voltam. A Második Lépcsőn (Second Step) már jó tempót diktáltam. Pedig az egy meredek és kimerítő szakasz, a kezedet is használnod kell, koordinált mozgásra van szükség, át kell szerelned. Miután azt kimásztam, valamennyit még mentem feljebb, és a Harmadik Lépcső (Third Step) alatt fordultam vissza, valamikor 10:30-11:00 között. A visszafordulás emléke természetesen bosszant, de megnyugtató, hogy 8700 méter körül jól éreztem magam. Ez azt sejteti, talán a K2 8611 méteres magasságával is meg tudok birkózni.

Klein és Suhajda az Everest alaptáborában, 2017 Forrás: Eseményhorizont

Plusz előny lehet, hogy a Palacknyak, a kulcshely a Második Lépcsőnél alacsonyabban, 8300-8400 méter között van. Viszont a gyorsaság ezen a szakaszon kulcsfontosságú lehet.

Klein Dávid: Teljesen igaz. A távolság és az emelkedés is elviselhető, a csúcsmászás során nagyjából 600-650 méternyi szintet kell másznunk. Az első 300 métert akár 100 méter/óra sebességgel is megtehetjük, ami egy elég jó sebesség lenne. De ha csak 50 m/órával számolok végig, még az is egy elviselhető hosszúságú csúcsnap lenne. Ebben persze benne vannak a pihenők is.

Az alaptábori logisztikát biztosító ügynökségnek rajtatok kívül vannak más ügyfelei is a csapatban?

Igen, az ügynökségünk más mászókkal közös alaptáborba „telepít” minket, bár annyiban szerencsés a helyzetünk, hogy – tudtommal – mi voltunk az első szerződött ügyfelei erre a szezonra, ezért bizonyos feltételeket mi diktálhattunk. Az egyik ilyen feltételünk szerint ahhoz kötöttük az ügynökségi díj kifizetését, hogy az ügynökség aláírt egy nyilatkozatot, a mi alaptáborunkban keletkező összes szemét leszállítására. A hegyről a szemetünket persze mi hozzuk le. Részükről ez egy jogi felelősségvállalás, melynek értelmében sem el nem áshatják, sem el nem égethetik az alaptáborban a szemetet. Szeretnénk ezzel a példával elöl járni, egyfajta precedenst teremteni a többi expedíció számára, hogy a jövőben az ügynökség kiválasztásakor ne csak az ár legyen az egyetlen szempont, hanem hogy az ügynökség hajlandó-e vállalni egy ilyen kötelezettséget. Ettől persze nem leszünk népszerűek Szilárddal a pakisztáni ügynökségek körében, de olyan szinten szemetessé vált a Baltoro környéke, hogy ez már nekünk fáj.

Mi a stratégiátok a mászásra?

Klein Dávid: Van egy stratégia a fejünkben, de a taktikát a helyi viszonyokhoz igazítjuk. Szeretnénk éles akklimatizációs köröket végrehajtani, és egy kicsit „nyomulósan” haladni. Ökölszabály, hogy egyet kellene 1000 méterrel a csúcs magassága alatt aludni a csúcsmászás előtt. Mi kompromisszumként abban állapodtunk meg, hogy ha az akklimatizáció során sikerül a 3-as táborban (7200-7300 m – PL) két éjszakát eltölteni, esetleg közben még a négyesbe (7800 körül – PL) felszúrni, az feljogosít bennünket egy korai csúcsmászási kísérletre, amit, ha szükséges, visszaminősítünk végső akklimatizációs körré. Minimum két akklimatizációs kör kell. Ha az első körben sikerülne aludnunk a 2-esben (6100 m – PL), akkor egy erős második kör során alhatnánk kettőt a hármasban. Ez mind feltételezés, és eléggé erőltetett tempó, amit azért persze ésszel kell majd menedzselni, nehogy aztán visszaüssön, és emiatt maradjunk le egy jó lehetőségről. Ezt érezni kell, nehéz játék. Kritikusnak kell lenned magaddal, és nagyfokú őszinteségre van szükség mind önmagad, mind a mászótársad irányában. De egy ideális helyzetben a harmadik kör akár csúcsmászás is lehetne. Ez a fajta „csúcsra rápróbálás” a korábbi nyolcezreseimen is megvolt. 2004-ben a Cso Ojun Joby Ogwyn barátommal az expedíció tízedik napján a 2-es táborból a csúcsplatóig másztunk, de a ránk törő vihar miatt végül visszafordultunk. Így lett a majdnem csúcsmászásból végső akklimatizációs kör. De hasonló helyzet volt a Manaszlun és az Annapurnán is.

Manaszlu, 1-es tábor Forrás: Eseményhorizont

Az időjárás-előrejelzéseket kitől kapjátok?

Suhajda Szilárd: Az Országos Meteorológiai Szolgálat ebben a partnerünk.

Magyar mászókat még sosem faggattam erről, de az elmúlt időszakban több nemzetközi példa volt nyolcezresen mentésre, illetve a biztosítási bürokrácia miatti hezitálásra a beavatkozáskor. Ti milyen biztosítási környezettel rendelkeztek?

Klein Dávid: Mi már régóta az ÖAV (Osztrák Alpesi Egyesület – PL) szerződött biztosító partnere által kínált kiterjesztést használjuk. Ez Európán kívül, hatezer méter feletti csúcsok esetére kínál kiegészítő biztosítást, kizárólag az osztrák alpesi klub tagjainak részére. Szerencsére eddig még nem kellett igénybe venni. Pakisztán a különösen kemény országok közé tartozik. Az ügynökségünk konkrétan letétbe helyez egy komolyabb összeget készpénzben, arra az esetre, ha a csapatból valakinek helikopteres mentésre lenne szüksége. Ezzel próbálják elkerülni, hogy a pénz rendelkezésre nem állása késleltesse a mentést. Persze mi garanciát vállalunk arra, hogy ezt utólag visszafizetjük. Nem egy példa volt már rá, hogy addig nem indultak el a helikopterek, amíg a repülés költségét előre ki nem fizették. Nem egyszerű bevetések ezek, katonai övezetről van szó, ahol eleve két gép száll fel, hiszen kötelékben kell repülniük.

Úgy érzem, a belépőjegyünkért megdolgoztunk

Az expedíció bejelentése után akadtak olyan vélemények, hogy a K2 túlmutat a képességeiteken. Erre mit válaszolnál?

Suhajda Szilárd: A K2 nem kis falat, de nem irreális vállalás. Van helyismeretünk a 3-as táborig, tudjuk, milyen terheléssel jár oda feljutni. Az egyik leghatékonyabb felkészülési időszakon vagyunk túl. Régebben volt, hogy úgy éreztem, még bele tudtam volna tenni a felkészülésbe, de most készen állunk. Reméljük, hogy a tavalyi sikeres csúcsmászó tendencia idén is folytatódik. Semmiképpen sem gondolom, hogy túlvállalás lenne.

Klein Dávid: Úgy gondolom, hogy technikai tudásunk és nagyobb magasságokban szerzett eddigi tapasztalataink együttesen feljogosítanak arra, hogy reális célként tűzzük ki a K2-t. Van egy valóban szuper mászótársam. Mindketten elfogadhatóan mozgunk jégen, meredek hólejtőkön és sziklás terepen is. Úgy érzem, a terepviszonyok által támasztott nehézségek leküzdéséhez mindketten rendelkezünk a megfelelő technikai tudással és tapasztalattal. Én magam jártam már 100 méterrel magasabban, mint a K2 csúcsa. Kockázatvállalás szempontjából az Annapurna jó tanítómester volt: ezt a hegyet tartják a legveszélyesebbnek az összes nyolcezres közül, az itt szerzett tapasztalatokhoz vissza tudok nyúlni, amikor a kockázatot és a lehetőségeket kell mérlegelnünk. Szilárd egy, én négy nyolcezer méteres csúcson jártam. Nem tudom, mi vár majd minket odafent, de úgy érzem, a belépőjegyünkért megdolgoztunk.

Annapurna, Célkereszt-kuloár Forrás: Klein Dávid

 

A Mozgásvilág a K2 epedíció online szakmai partnere. Kövesd a srácokat és a hegymászás további magyar, valamint nemzetközi híreit a Hóhatárban!

Az expedíció összefoglaló filmjét a TV2 Csoporthoz tartozó Spíler1 műsorán láthatják majd a nézők.

Olvass többet a témáról: expedíció, nyolcezresek, k2, Eseményhorizont, Suhajda Szilárd, Klein Dávid

Ajánló