Menü

2019.04.09.     Hozzászólás 0

Alex Txikon: Februárban nem lehet megmászni a K2-t

Az elmúlt téli szezonban ismét két hírhedt nyolcezer méter feletti csúcs került a reflektorfénybe. A Nanga Parbaton egy nemzetközi vállalkozás keretében Daniele Nardi, Tom Ballard, Rahmat Ullah Baig és Karim Hayat próbált új utat nyitni a Mummery-bordán, amely végül Nardi és Ballard halálával végződött. Az utolsó, télen még mászatlan nyolcezresen, a K2-n pedig két expedíció is küzdött hónapokon át, de nekik sem termett babér ezen a télen.


Először egy orosz-kirgiz-kazah csapat jelentette be, hogy megpróbálkozik Földünk második legmagasabb hegycsúcsával télen. Az expedíciót Vaszilij Pivcov (KAZ, expedícióvezető, a 26. volt a világon, aki mind a 14 nyolcezrest megmászta, egyiken sem használt pótlólagos oxigént), Artyom Brown (RUS, projektszervező), Roman Abildajev (RUS), Mihail Danyicskin (KGZ), Dimitrij Muravjov (KAZ), Turszunali Aubakirov (KAZ), és Konsztantyin Sepelin (RUS) alkotta. Később kiegészültek három kazah mászóval, Ahat Szmajlov, Amaner Temirbajev és Ildar Gabbaszov érkezett, Roman Abildajev pedig idejekorán hazautazott, mert lejárt a szabadsága. A csapat viszonylag tapasztalt volt, a többség kipróbált téli mászó hétezreseken, többen téli Hópárducok. A téli nyolcezresek világa azonban egy magasabb, eddig mindannyiuk számára ismeretlen liga.

Átlagos téli állapot a K2-n Forrás: Alex Txikón Facebook

Átlagos téli állapot a K2-n (Van még fotó. katt a képre a galériáért!)

Később, elég nagy meglepetésre a baszk téli magashegyi specialista, Alex Txikón is a K2-t jelölte meg célként az idei télre. Két sikertelen téli Everest-kísérlet után némi változást szeretett volna. Döntésében közrejátszhatott az is, hogy voltak tervek egy téli Everest kereskedelmi expedícióra is, márpedig ezen a szinten a kereskedelmi expedíciók társaságát lehetőség szerint kerülik. Alex is népes csapatot verbuvált: a baszk Felix Criado, Ignacio de Zuloaga és a két lengyel, Pawel Dunaj valamint Marek Klonowski mellett öt serpa mászó is csatlakozott hozzá (Chhepal, Geljen, Nuri, Hallung és Pasang), utóbbiak a korábbi Everest-kísérletei során is a társai voltak.

Különös újítása volt Alex Txikón expedíciójának, hogy a sátrak helyett az alaptáborban iglukat építettek. Ilyet korábban senki sem alkalmazott a nyolcezres expedíciókon. Az igluban jóval melegebb van, mint a sátorban, és Alex úgy véli, hogy melegebben sokkal gyorsabb és könnyebb az izmok regenerációja, továbbá a szélvédett, csendes igluban az alvás is jóval pihentetőbb.

Épül az iglu Forrás: Alex Txikón Facebook

Épül az iglu (Van még fotó, katt a képre a galériáért!)

Bár eleinte volt arról szó, Alex részéről konkrét nyilatkozatban, hogy a két csapat tervezi az együttműködést a hegyen, ebből végül nem lett semmi. Az interjúból lentebb az is kiderül, miért.

A Hegyek Hegye továbbra is ellenáll a téli mászási kísérleteknek

Az elmúlt téli expedíciókat megelőzően összesen négy próbálkozás történt a 8611 m magas K2 elérésére télen:
1987-88 (lengyelek), Abruzzi-út, elért maximális magasság 7300 m
2002-03 (lengyelek Urubkóval), északi gerinc (Kína), elért maximális magasság 7650 m
2011-12 (oroszok), Cesen-út, elért maximális magasság 7200 m
2017-18 (lengyelek Urubkóval), Abruzzi-út, elért maximális magasság 7600 m (Urubko saját becslése alapján)

Indult volna egy ötödik vállalkozás is, Gyenyisz Urubko, Alex Txikón, Adam Bielecki, Artyom Braun és Dmitrij Szinyijev részvételével, de pár nappal az indulás előtt a kínai hatóságok visszavonták az engedélyüket, így a hegyig sem jutottak el.

Ezúttal is hiába volt a nagy létszámú ostromló sereg, a K2-t ezen a télen sem sikerült megmászni.

Az oroszok vezette nemzetközi csapat jóval Txikónék előtt megérkezett a hegyre, és elkezdte a munkát. Így is január közepe volt, mire először elindulhattak felfelé. Lépéselőnyüket az oroszok végig őrizték. A jelentéseik szerint február 10-én elérték a 7150 méteres magasságot, és az utat végig ellátták fix kötelekkel (Alex elmondásából ezzel szemben az derül ki, hogy szinte végig a régi, nyárról ott maradt fix köteleket használták).

Alexék csak január közepén érkeztek meg a hegyhez, és először feltárták a hegy keleti falán vezető esetleges lehetőséget. Erről az opcióról Gyenyisz Urubko beszélt korábban. Txikón azonban hamar letett erről a verzióról, és ő is a normál útra, az Abruzzi-gerincre tette le a voksát. Első nekifutásra 6700 méterig jutottak (2-es tábor), igaz, nekik ehhez egy kétnapos ablak kellett csupán, és ők valóban helyeztek ki fix köteleket, összesen 2100 méternyit.

Txikón csapatából január végén kulcscsontsérülés miatt távozni kényszerült az utólag csatlakozó lengyel Waldemar Kowalewski, akit zuhanó kő talált nyakszirten, miközben egy 21 kilós hátizsákot cipelve haladt 5800 méteres magasságban az 1-es tábor felé. Betegség miatt elvesztették Marek Klonowskit is.

K2 alaptábori csendélet árnyékszékkel Forrás: Alex Txikón Facebook

K2 alaptábori csendélet árnyékszékkel (Van még fotó, katt a képre a galériáért!)

Februárban annyira rossz volt az idő, hogy mindkét csapatnak csak egy akklimatizációs rotációra futotta, az is a hónap végén, de ekkor sem tudtak a 2-es tábor fölé mászni. Txikón előre megmondta, hogy nem akar felesleges kockázatot vállalni, igyekezett megóvni csapatát a fagyási sérülésektől. De az orosz csapat sem jutott feljebb.

Ilyenek voltak a viszonyok az alaptáborban, amikor nem volt annyira jó az idő. Érdemes megfigyelni a háttérben a hóból épített „várfalat”, amit egy előre jelzett szélvihar miatt emeltek:


 

És ekkor jött a segélykérés a Nanga Parbatról.

Csakúgy, mint egy évvel korábban, a Nanga Parbaton bajba került hegymászókhoz a K2-n próbálkozó alpinisták voltak legközelebb, hogy a hegyimentésben segédkezni tudjanak. A hegyen eltűnt Daniele Nardi és Tom Ballard felkutatására az orosz csapat is felajánlotta segítségét, de Txikónék rendelkeztek a kutatáshoz megfelelő eszközökkel és szaktudással. Így a bürokratikus akadályok megszűnése után Txikónék repültek a Nanga Parbathoz.

Míg Txikónék a két eltűnt mászó nyomait kutatták a Nanga Parbaton, március első hetében az oroszok egy utolsó, eléggé kilátástalannak tűnő kísérletet tettek a K2 csúcsának elérésére. Az előrejelzéssel szemben jóval mostohább időjárási viszonyok között küzdötték egyre feljebb magukat. Öt nap alatt sikerült elérniük a 7465 méteres magasságot, de ez volt a végállomás. A viharos szél miatt kénytelenek voltak visszafordulni. Számukra ezzel véget ért az expedíció.

Alex Txikón és három társa 11 napot töltött a Nanga Parbat kutatóakcióval, majd március 10-én tértek vissza a K2 alaptáborába. Az oroszok eddigre már minden táborukat lebontották a hegyen. Bár a többség arra számított, hogy Alex is csak összecsomagolni ment vissza, meglepő bejelentést tett: a hiányosnak tűnő akklimatizáció ellenére nekifutnak egy végső rohamnak a hegyen. Az előrejelzés egészen kecsegtetőnek tűnt.

A valóságban persze teljesen másmilyen időjárás fogadta őket. Erős, sokszor viharos szél lassította haladásukat. A hegymászókat végig figyelték nagy teljesítményű távcsövekkel az alatáborból:


 

Végül a 7300 méterre tervezett 3-as táborukat sem sikerült elérniük. Utolsó éjszakájukat 7050 méteren töltötték, a továbbra is tomboló szél miatt azonban innen már csak lefelé vezetett az út. Ez volt az utolsó próbálkozás ebben a téli szezonban a K2-n.

Szél a csúcstámadáskor, 7050 méteren:


 

Alexet telefonon sikerült elérnünk, hogy első kézből tudjunk beszámolni nektek az élményeiről.

Mozgásvilág: Mennyiben különbözött az idei K2 expedíció nehézsége az előző két téli Everest expedíciódtól?

Alex Txikón: Igazából a logisztika volt teljesen más. A K2-höz már októberben szállítottunk felszerelést. Ennek a hegynek a Khumbu-jégesés nélkül sokkal könnyebb a megközelítése. Az Everesten éppen emiatt sokkal több időt töltöttünk az alaptáborban. Ott nehezebb volt a hegyen mozogni.

Hogyan váltak be az igluk?

Tökéletesek voltak, bár megszenvedtünk a felépítésükkel. Nagyon rossz minőségű hó állt csak rendelkezésre, száraz, szemcsés, nem tapadt. De megoldottuk. Sokkal melegebbek voltak, mint a hagyományos sátrak. Amikor odakint -35 fok Celsius volt, odabent csak mínusz ötöt mértünk. A szél ellen is tökéletes védelmet nyújtottak.

Az expedíciók megkezdése előtt arról volt szó, hogy együtt fogtok működni a hegyen, ebből végül mégsem lett semmi. Miért?

Az oroszok egyáltalán nem voltak kooperatívak. Sőt. Tőlünk kértek segítséget, közben pedig negatív dolgokat kommunikáltak velünk kapcsolatban. Előzetesen megkerestem Artyomot, hogyan tudnánk együttműködni, de nem voltak nyitottak. Ugyanaz volt az ügynökségünk, én javasoltam a konyhasátor megosztását is. Ők nem akartak közösködni. Artyomnak nincs téli tapasztalata, nem tudja, milyen hosszú ideig vezetni egy csapatot. A lengyelekkel kapcsolatban többen kérdezték, miért nem hozzájuk csatlakoztak, hanem hozzánk. Hiszen hagyományosan jóval közelebb állnak egymáshoz. Az oroszok azonban huszonötezer eurót kértek tőlük fejenként a részvételért, pedig kevesebbe került. Ezért velünk jöttek.

Szóltak arról is hírek, hogy két, egymástól teljesen külön álló kötélpályát építettetek ki.

Nem, nem volt parallel fix kötél, csak a legalsó szakaszon, 5700 méterig, az 1-es táborig. Az 5200 méteren lévő előretolt alaptáborból nem ugyanott indultunk felfelé, ők kb. 300 méterre balra szálltak be, ez a szakasz volt párhuzamos, 11 kötélhossz. Az 1-es tábor felett régi köteleket használtak. Mi rögzítettünk saját kötelet végig. Ők csak a House-kémény 25 méteres szakaszán raktak saját kötelet. Felette is csak régi köteleket használtak. Szerintem nem voltak elég erősek, és ezt az elejétől kezdve tudták. Nekünk 5,5 óra kellett az alaptábortól az 1-es táborig, nekik ugyanez 15 óráig is tartott. Mégis másképp kommunikáltak, azt mondták, Alex a serpákkal dolgoztat. Az alpinizmus legrosszabb oldalát mutatták, a versengést. Én sok nagyszerű orosz mászóval másztam már, Balabanov, Bolotov, Urubko. A Jannu keleti falán nemrégiben véget ért alpin stílusú Odüsszeia is megmutatta, hogy az egykori szovjet iskola jó és erős, ők azonban rossz képet mutatnak róla. Abszolút megváltozott a véleményem róluk. Több száz példát fel tudnék sorolni. Totál gáz, amit műveltek. Az expedíció alatt csomó mindent mondtak, most meg hallgatnak.

Mielőtt elkezdtetek az Abruzzin mászni, megnézted magadnak a keleti falat, amelyhez Gyenisz Urubko sok reményt fűz. Miért nem tetszett?

A keleti fal lábához vezető útvonal a hasadékok miatt nagyon veszélyes, és nagyon szeles is volt a hely. Szerintem jó lehet, de nem télen, ahogy Gyenyisz mondja, ebben nem értek vele egyet.

Kékkel a lehetséges útvonal a keleti falon, amelyet végül elvetettek Forrás: Alex Txikón Facebook

Kékkel a lehetséges útvonal a keleti falon, pirossal a normál út az Abruzzi-gerincen (Van még fotó, katt a képre!)

Miután visszatértetek a Nanga Parbatról, megpróbálkoztatok egy csúcstámadással. Szerinted volt reális esélyetek, vagy egyszerűen nem akartál anélkül hazajönni, hogy legalább meg ne próbáld?

A Nanga Parbat után nagyon motiváltak voltunk, és sose tudhatod, mi fog történni. Erősnek éreztük magunkat, viszont két mászót elvesztettük gyomorproblémák miatt. Ha a 4-es tábort sikerült volna elérnünk, onnan jó esélyeink lettek volna. Jó körülmények között ez sikerülhetett volna, de hiába volt jó az előrejelzés, az időjárás nem volt az. Ráadásul a 2-es tábor felett már csak 3-an maradtunk. 6950 méterig rögzítettünk kötelet.  Onnan még két köteg 200 méteres kötelet vittünk, az egyikkel Pasanggal 7200-ig fixáltunk. A másikat vittük feljebb magunkkal, hátha a felső részre kell. Rosszak voltak a régi kötelek, azokban nem bíztam. Csak akkor van esélyed, ha gyors vagy, a gyors mozgáshoz pedig jó minőségű kötelek kellenek. Főleg lefelé kell tudnod gyorsan mozogni, hiszen többnyire lefelé problémás igazán az időjárás, akkor kell csak futni igazán.

Szerinted elegendő volt az akklimatizációtok egy reális csúcstámadáshoz?

Az akklimatizációnk nem volt olyan erős, de van tapasztalatom a múltból. Előfordult már, hogy 6200-ról elértünk 8100 métert. Most 6600-on aludtunk, de egy lassú csúcsmászáshoz szerintem ez elegendő lett volna. Persze csak jó idő esetén. Szerintem a K2-t hamarosan megmásszák a téli időszakban, de tavaszi körülmények között. Februárban biztosan nem lehet megmászni. Csak márciusban. Vagy esetleg még január elején.

Mit gondolsz, nem lenne érdemesebb máshol megszerezni az akklimatizációt, és megfelelő akklimatizációval érkezve, az első adandó alkalommal egy rohamban megpróbálni feljutni? Így nem a hegyen mozogva kellene kínkeservesen megszerezni az akklimatizációt. Talán Ralf Dujmovits alkalmazta azt a stratégiát a téli Nanga Parbaton, hogy az Aconcaguán akklimatizálódott.

Esti hangulat a K2-n Forrás: Alex Txikón Facebook

Esti hangulat a K2-n, a szél szinte mindig tombol odafent (Van még fotó, katt a képre a galériáért!)

De, ez abszolút jó ötlet. Dél-Amerika jó tipp, az Aconcaguán kívül még az Ojos de Salado is szóba jöhetne.

Véleményed szerint az Abruzzi-gerinc az ideális választás az első téli megmászáshoz?

Szerintem az északi gerinc Kína felől, és az Abruzzi is jó lehet.

Szeretnélek kérdezni a Nanga Parbatról is, ha nem gond. Hogy merült fel, hogy ti is beszálljatok a mentésbe? Az oroszok is felajánlották segítségüket, de végül ti mentetek, miért?

Beszéltem Louis Rousseau-val, Ali Sadparával, és az olasz nagykövet, Stefano Pontecorvo is megkeresett. Tudták, hogy mi jóval gyorsabban tudunk mozogni a hegyen, továbbá nekünk volt drónunk és nagy fókusztávolságú távcsövünk.

A helikopteres transzfer nem volt éppen problémamentes.

Valóban nem, nagyon feszült volt a helyzet. Sok volt a késedelem a két ország között fennálló konfliktus miatt. Rendesen meg voltunk ijedve, mert a pakisztániak légicsapásra számítottak Indiától. Sok hír keringett. Tudtuk, hogy velünk is történhet baj. Az életünket kockáztattuk.

A Nanga Parbaton az 1-es tábor közelében rakott le benneteket a helikopter. Mennyire volt veszélyes a terep, amin mozogtatok?

Közel a 3-as táborhoz fordultunk csak vissza. Reggel mozogtunk, akkor általában nincs lavina, mert nem süt oda a nap, egészen márciusig. A Mummery nagyon veszélyes, de nem vállalhatatlan. Meg lehet rajta találni azt a nyomvonalat, ahol ki lehet kerülni a lavinákat.

2016-ban komoly nézeteltérés volt köztetek Nardival, nem épp a legjobb hangulatban váltatok el. Mégis habozás nélkül vállaltad a kutatást. Miért?

A mentés során nagyon sokat beszélgettünk a rokonokkal, a barátaival, a nagykövet úrral. Beszéltünk 2016-ról is. Picit talán bűntudatom is volt a történtek miatt, de nagyon motivált voltam. Ezen kívül az alapvető emberiesség is ezt diktálta. Két téli expedíción is együtt másztunk Danielével, és voltak nagyon jó pillanataink. Nagyon fájdalmas, ami történt. Két nagyon jó mászót és embert veszítettünk el.

Reméltétek egy pillanatig is, hogy élve megtalálhatjátok őket?

Tudtuk, hogy meghaltak, de valahol az ember az utolsó pillanatig remél. Hátha van náluk elég gáz és élelem. De éjjel sem látták őket, pedig az alaptáborból látszott a teljes útvonaluk. Csak a csodában bízhattunk, de mégsem veszítettük el teljesen a reményt. Egészen addig, amíg meg nem láttam a két alakot a falon. Hamar bizonyosak lettünk benne, hogy ők azok, a rokonok pedig a fotók alapján megerősítettek bennünket. Először a családnak szóltam, majd a nagykövetnek, és csak azután publikáltuk a szomorú eredményt.

Mennyiben befolyásolta az esélyeiteket a K2 elérésére a Nanga Parbat kutatóakció?

Nem mondhatom, hogy emiatt vesztettük el az esélyünket a csúcsra, hiszen a mi döntésünk volt, hogy elindulunk a Nanga Parbatra. De tény, hogy az akció összesen 11 napig tartott, amellyel egy akklimatizációs kört elbuktunk. Ekkor felállíthattuk volna a 3-as táborunkat, ami nagyobb esélyeket kínált volna az utolsó roham alkalmával.

Tervezed, hogy visszatérsz akár a K2-re, akár az Everestre?

Igen, mindkettőre szívesen visszamennék, de az Everestre csak az északi oldalról.

Mik a terveid a közeljövőre?

Nyáron visszamegyek a K2-re (a hegy első traverzálását tervezi Kína felől Pakisztánba, az északi gerincen fel és az Abruzzin le - PL), az ősszel pedig valószínűleg az Antarktiszra utazom.

Alex a csúcstámadás után Forrás: Alex Txikón Facebook

Alex a csúcstámadás után (Van még fotó, katt a képre!)

Olvass többet a témáról: expedíció, tél, interjú, k2, alex txikon

Ajánló