Menü

2018.07.26.     Hozzászólás 0

Engelbrecht Zoltán

Ötcsillagos Maraton Tirol hegyei között!

Ha egyetlen szóval kéne bemutatnom ezt a futóversenyt, az ez lenne: Überkönig...


Rengeteg sportrendezvényen álltam már rajtban Olaszországtól Szlovákiáig, de az Osztrákok mindig hozzák a formájukat és 110%-os rendezvényeket szerveznek. Mindenki tudja a dolgát és ami egy lényeges pont, teszi is! Tavaly tavasszal kinéztem egy maratont Ausztriában a tiroli tartomány szívében az általános 42,196 km-es távval aszfalton, ami természetesen tükörsima, kátyúmentes! Minden igyekezetem ellenére nem sikerült kijutnom, családi program közbeszólt, és mint egy minta férj fejet hajtottam, de magamban elhatároztam, hogy nem dobom ezt a futóversenyt, így is tettem.

2018-ban kimentem és megfutottam. Baromi jó döntés volt!

 

Pitztal Gletschermarathon 2018 Forrás: Pitztal Gletschermarathon

 

Nevezés, szállás, tésztaparty

A webfelületen elérhető nyelvek között anyanyelvünk is megtalálható volt válaszható opcióként, pedig egy ilyen viszonylag kis futóversenyen ez nem jellemző. Pikk-pakk be is neveztem, már csak a szállás volt a kérdés, vajon az is a megszokott osztrák kis tüchtig lesz?! Hát az volt! Tegye fel a kezét, aki volt Ausztriában igénytelen, rossz szálláson, én még soha...

egérkezés napján a panzió tulajdonosok nem tartózkodtak a fedélzeten, biztos volt jobb dolguk, mint a vendégeket várni... hozzáteszem én sem ültem volna a szálloda recijén, amikor kint tombol a nyár és hétágra süt a nap, hívogatnak a hegyek kopár csúcsai, ahonnan muflonok lesnek ránk. Tárva nyitva minden, a privát résztől a reggelizőig, pincétől a padlásig, na jó a hűtőajtó nem ;-). A recepció pultján fogad egy nyomtatott papír, ami következő szöveget tartalmazta

Üdvözöljük kedves Zoltán, az Ön szobája a 110-es (kulcs a papíron) ha bármiben segítségére lehetünk hívja a következő telefonszámot... kellemes időtöltést - hát így fogadtak!

 

Pitztal Gletschermarathon 2018 Forrás: Pitztal Gletschermarathon

 

Feleségemmel fellépcsőzve a 2. emeltre megállapítottuk, hogy a komplexumot üzemeltetők igencsak „nagyszívűek” lehetnek, mert mindenhol a szivecskés motívumok domináltak. Mindenhol szív volt, de ott ez jól áll, valamiért, abban a környezetben nem sok, nem giccs, egyszerűen kellemes. Szobánk ajtajához érve, ismét egy szív fogadott az ajtólapon lógva, "Köszöntünk Zoltán" felirattal, majd a kilincset lenyomva ismét egy szívbe botlottunk az ágyon körülötte rózsaszirmokkal... hát igen, van vendégvárás és szeretet. Sokszor aludtam már sok helyen, de az 5*-os szállodával vetekedett a szobában található apró kis kiegészítők tárháza. Ráadásul az íróasztalon egy papír, a következő szövegezéssel: "Kérlek jelezd mit szeretnél, hogy legyen a szobában, ami most nincs". Hát ilyen volt a panzió, ahol este álomra hajtottuk a buránkat.

Lefekvés előtt még elugrottunk a rajtcsomagunkat átvenni többedmagammal, név szerint Pásztor Zsuzsival, Maráz Zsuzsival, és Tőkés Istvánnal. Egyedül Maráz Ultra Zsuzsi nem nevezett előre a rendezvényre, gondolta majd a helyszínen megteszi, annak ellenére, hogy általában a helyszíni nevezés hátrányokkal jár, arról már nem is beszélve, hogy az a konstrukció a legdrágább nevezési megoldás. Itt viszont éppen annyi volt, mint az utolsó sáv, és a rajt pack mindent tartalmazott még pólót is kapott, pedig ez sem megszokott!

Irány a tésztaparti, merthogy farkas éhes vagyok. A válaszható menü háromféle tészta, parmezán 2 örült nagy tálban kitéve. Ha pedig még éhes maradna valaki, repeta is van, mert valamiért számítanak az ilyen "váratlan" dolgokra! Egy korsó radlerrel öblítjük, mindenki jóllakott.

Teli hassal indulunk a kedves szivecskés panziónkba, ahol még mindig sehol, senki, csak egy Golden kutyuli tartja a frontot, de ő is a hátsó kertben lustákodik, hát ennyit erről. Eltesszük magunkat holnapra, hiszen mégiscsak egy marcsi vár rám, vagy mi a szösz. Hogy hányadik!? Nem tudom, egy ideje már nem számolom...

Este lefekvés előtt, még egy végső ellenőrzés, ruházat kikészítés, egy két hiperhajtóanyag gondos kiválasztása a varázsdobozból, ami energizálni fog futás közben.

 

A verseny reggelén

Másnap korán reggel kipihenten ébredünk, a verseny előtti forgolódós éjszakák szerencsére már nem az enyémek. Irány a reggeliző, hátha végre megismerhetjük a tulajt. És igen szerencsénk volt, egy nagyon kedves középkorú hölgy köszönt ránk a reggelizőben, rögtön be is mutatkoztunk egymásnak. Helyünkre vezetett minket, miközben folyamatosan ecsetelte a reggeli választékot, ami naná, hogy terülj – terülj asztalkám. Eszter ínyenc csipegetésbe kezdett, én pedig az otthonról hozott chiamagomat kevertem bele egy ízesített joghurtba, mert ez már olyannyira bevált, hogy képes vagyok ezzel a reggelivel 10-12 órát futni, vagy triatlonozni! Reggeli végén elbúcsúztunk a szivecskés nénitől és megköszöntünk mindent, mire Ő a panzió cimkéjével ellátott üveg bort hozott és sok sikert kíván az előttem álló maratoni futáshoz.

7:30 - találkozás az esztergomi gyorslábú különítménnyel, együtt bemelegítés gyanánt M.Zsuzsi vezetésével kocogtunk a verseny rajtjához. Közben rajtISOt szopogatva kezdenek kavarogni az ilyenkor szokásos gondolatok ("Mia a francot keresek már megint egy rajtban!?"), de ahogy körbefordítom a fejemet, megnyugszom és elmerengek, hogy micsoda megaerő kellet ahhoz, hogy ezek a csodálatos természeti képződmények létrejöjjenek: körös-körül 2500 méteres hegyek magasodnak fölénk, fehér hó sipkákkal. Pazar látvány, csak ajánlani tudom mindenkinek!

 

Pitztal Gletschermarathon 2018 Forrás: Pitztal Gletschermarathon

 

A rajtban egyre csak gyülekeznek a futni vágyó emberek, egy-két magyar szó üti meg a fülünket, odalépünk, köszöntjük egymást, röviden megbeszéljük kinek mik a tervei. Közben a szpíker rajtba álláshoz szólítja fel a tömeget, a magyar különítmény viszonylag elöl áll. M. Zsuzsival egymás óráját nézve jókat röhögünk a pulzusainkon, ami tényleg vicces, de az induláshoz már csak fél percre vagyunk és ezen a ponton rohamosan elkezd visszaesni, majd amikor a rajtpisztoly helyett egy rajtágyú dörren, ismét felugrik és most már le sem fog esni csak 3 óra múlva!

 

Rajt

Indulás tengerszint felett 1780 méteren és rögtőn egy 2,5 kilis visszafordítóval kezdtünk +60 m szinttel, hogy egy kicsit bemelegedjünk. Harmadik futókét jöttem vissza a rajt területe mellett elhaladó úton. Innentől lejtmenet, amire vágytam és arról álmodoztam, hogy megfutom életem maratonját valami űberatom idővel. Az első pár lendületes ezreket nem akartam elengedni, a 10 kilométernél nem is értettem, hogy miért lett gyengusz 39 perc.

Arra a konklúzióra jutottam, hogy kevesebbet kéne csodálnom a tájat, és gyönyörködnöm a hegyekről a mélybe zuhanó vízesésekben.

Vagy a méregzöld mező látványa gátol a futásban, nem tudom, de az biztos, ha nem is gyorsulok, azért a tempót tartanom kéne!

Egyik csodaszép hegyi falucska éri a másikat, a beigért frissítőpontok 100%-osak, osztrák hegyi emberek több generációja hangosan szurkol, nagyon jó érzés. Na, de nincs több vesztegetni való másodpercem, ha tényleg közepesen jó időt szeretnék futni. Hamarosan elérek a félmarcsihoz ami 1:23 körüli idő lett - ez még gondoltam rendben is van, de mostantól nem csak lefelé kell futni hanem több igen kemény felfélé is utamat fogja állni. Az emelkedőket nagyjából Dobogókő emelkedéséhez tudnám viszonyítani, a tervem ezeket valahogy 5 perc alatti kilométerekkell megfutni... persze nem ment mindenhol, de sebaj legalább fogynak a kilik.

 

Pitztal Gletschermarathon 2018 Forrás: Pitztal Gletschermarathon

 

30 kilométernél járva önellenőrzést tartok, de nagy baj nincs. A frissítéseket tervszerűen csináltam, tüzelőanyagot bedobtam, fáradni fáradok, de ez egy ilyen játék. Megállapítom, hogy egy barátom mondása miszerint "lefelé a szar is gurul" ide nem érvényes... vagy lehet, hogy én már szarnak is kevés vagyok :)

35 kilin túl olyan izmokat kezdek fáradtnak érezni, amikről nem is tudtam, hogy egyáltalán léteznek... fáradok, órámra pillantva nyugtázom, lehet ez 3 órán belüli idő is. Egy kisvárosból kifelé igyekezve, az út bal oldalán egy tipikus többgenerációs alpesi házat pillantok meg. A szép faragott fa korlátok mögött 3 tiroli szőke kis fiatal fruska kiabál, teljes hangerővel buzdítva az előrehaladásom, egyikük a kezeivel szívet formáz. Persze én teli pofával mosolygok, mit mondjak szörnyen jól esett!

Lassan, lassan fel-felbukkannak a 21 kilis futók, illetve a 10 kilométeres távot vállalók is. A tempómból kicsit lejjebb adva, folyamatosan szedem össze őket. Miközben előzgetem a két táv futóit, olvasgatom a futómezek hátulján lévő szövegezéseket, és természetesen a magyar honfitársaimat HAJRÁ MAGYARORSZÁG csatakiáltással buzdítom, amiből nem csak Ők meríthetnek erőt, hanem és is! Sajnos kicsit túltoltam és jött a flesh pár könnycsepp kíséretével, de aki futott már külföldön és magyar címert látott valahol, annak azt hiszem össze szorul a szíve és ez így van rendjén.

 

Pitztal Gletschermarathon 2018 Forrás: Pitztal Gletschermarathon

 

Hamarosan a 40. útra írt számot is átléptem. Innen már nincs sok gondoltam, na de csak most jött a feketeleves: az utolsó 2 kilométer szemét módon emelkedett. Ezzel nem is lett volna gond, de vele együtt a pulzusom is kúszott felfelé. Nyilván a tempón nem akartam változtatni, mert a cél 3 óra volt, de már csak volt... a célegyenesben a túlélésre mentem és arra, nehogy a röhögés tárgyát képezzem a célba bekocogásommal. Szégyenszemre a 41 kilométeres itatópontnál megálltam, ittam egy kis vizet, lejjebb nyomtam a pulzusszámot és elindultam lógó orral a célkapu felé, amin átfutottam 3:03 idővel!

Ez korosztály 3. helyre volt elég, de azért a tanulság leszűrve:

A 42 lefelé is 42!
 

Szintek: lefelé 1280m felfelé 365m!

A célkapun átfutva nyakamba akasztották a befutó érmet, kettőt tovább lépve pedig kezembe nyomták a 10 másodperce rólam készült, tökéletes minőségű papír fotót.

 

Pitztal Gletschermarathon 2018 Forrás: Pitztal Gletschermarathon

 

Annyit még hozzátennék, hogy nem kell egy túl nagy versenyre gondolni, nem egy Budapest vagy Bécs maraton. A verseny, a szervezés, a frissítés, a terelés, mind professzionális, nem lehet belekötni! Minden futni szerető embernek egyszer részt kell venni ezen a rendezvényen, hiszen komoly távkínálatból lehet mazsolázni, mindenki megtalálhatja a magához, vagy a felkészültségéhez legközelebb állót!

Végezetül az időjárásról még pár szót: indulásnál a hegyen 12 fok, napsütés, szélcsend, a kristálytisztaságú levegőt szinte harapni lehetett. Ahogy haladtunk lefelé, a nap pedig felfelé az égen, egyre melegebb lett. A célban a hőmérő 31 fokot mutatott és a szint 1000 környékét!

Ha kedvet kaptál a versenyre, itt tudsz majd a jövő évire nevezni...

Szállásunkról bővebb infót itt találsz...

 

 

Olvass többet a témáról: Pitztal Gletschermarathom

Ajánló