Mivel mindig is befelé dőlő sarokcsonttal futottam és egész gyűjteményem van olyan futócipőkből, amiknek lekopott a fele sarka, úgy találtam, hogy a tanácsoknak van értelme és elhatároztam, hogy kipróbálom őket a gyakorlatban. Most, öt hónappal később, beszámolhatok az eredményességükről.
. . . nagy különbséget figyeltem meg a cipők elhasználódásában és a sérülések tekintetében. Eltekintve némi izomláztól a stílusváltás időszakában, mivel a hangsúly más izmokon van, nem tapasztaltam a korábban megszokott sípcsonti fájdalmakat, térd és bokafájdalmakat, amitől legtöbben időről időre szenvedünk.
A Pirie módszer fő pontjai:
1. Egyenes testtartás, ne hajoljunk előre.
2. Lábak enyhén behajlítva, majdnem, mintha bárszéken ülnénk.
3. Magas lépésfrekvencia, 3-5 lépés másodpercenként.
4. Ne lépj túlságosan előre (don't overstride). A láb közvetlenül a test alatt érje el a talajt.
5. A láb elülső részén (ball of feet) landoljunk, ne a sarkon.
6. Minden lépés kirobbanó, gyors mozdulat.
7. Ne erőlködj, maradj mindig laza.
8. A levegővétel nem túl mély, tartsd ritmusban a lépésfrekvenciával, 3 lépésre kilégzés, 3-ra be könnyű, normál tempónál, 3-ra be, 2-re ki erősebb tempónál, 2-2 erős futásnál.
9. A könyök 90 fokban van, a karok kissé keresztbe lengenek a mellkas előtt, de mindig lazák.
10. Rendkívül fontos! Ne hajolj előre! Ha úgy találod, hogy hajlamos vagy előrehajolni, próbáld meg szándékosan előretolni a csípődet és hátrakényszeríteni a válladat. Ez a tartás rövid idő alatt természetessé válik és a régi előrehajlás lesz kényelmetlen.
11. A futócipőd legyen egyenes talpú (flat, mint a versenycipők) és nem túlságosan párnázott. A gyártók állításával ellentétben, a vastagon kipárnázott sarok nem véd meg a sérüléstől. A vastag védőpárna azzal jár, hogy a sarok túl korán eléri a talajt. . . Hasonló vonatkozik a talpbetétekre is. . . Akinek nincs komoly lábdeformitása, nincs rájuk szüksége.
Ha valaki nem olvasta a Gordon Pirie technikájáról szóló cikket, click ide!
