- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Gerlei Tamás
2011/05/23
A Schafberglauf átlagemelkedése 21 % feletti, a keményebb részek pedig 26 % körüliek…
Hirdetés
„ Ember a gőzmozdony ellen ”, valamint „ keményebb, mint gondolnád ” szlogenekkel illették a szervezők az idén 12. alkalommal a Wolfgangsee mellett megrendezett Schafberglauf -ot, amelyet egyben az egyik legkeményebb osztrák hegyifutásnak is tartanak. A pálya a maga nemében egyedülálló, a legelszántabbaknak a mindössze 5,8 km-es táv alatt kell leküzdeniük a közel 1200 méteres szintemelkedést a St. Wolfgang im Salzkammergut településen lévő starttól a táj fölé magasodó Schafberg csúcsáig.
Felemásra sikeredett, betegséggel tarkított téli-tavaszi edzéseket követően egy osztrák barátom ajánlására úgy döntöttem, hogy az idei versenyszezont, az EB-re való felkészülést ezzel a hegyifutások között is extrémnek számító erőpróbával kezdem meg. A Schafberglauf átlagemelkedése 21 % feletti, a keményebb részek pedig 26 % körüliek…
81566-St_Wolfgang420-2Schafbergla.jpg 3 éve ilyen volt a panoráma, most semmit nem lehetett látni a ködtől...
A pályáról a szintrajzon és a tavalyi havas befutón kívül nem sokat tudtam, úgyhogy az első 300 méter után jött a döbbenet, hogy egyéb út, ösvény híján a csúcsra felmenő fogaskerekű gőzvasút sínpárja mellett , egy mindössze 30 cm széles, betonlapokból álló „szervízúton” kell feljutni az 1730 méter magasan lévő célba. Mivel a verseny napján barátságtalan, esős idő fogadott minket a rajtnál, úgy öltöztem, hogy 1000 méter fölé érve már akár hó is hullhat az égből.
A rajtot követően keresgettem a helyem a keskeny szervízúton libasorban felfelé araszoló mezőnyben, miközben a tavalyi győztes, osztrák válogatott Thomas Heigl rögtön az élre állt és próbálta leszakítani ellenfeleit. Jómagam az általam ismert „lokalmatadorok” mögött próbáltam a többieknél pörgősebb léptekkel támadni a hegyet. Hamar szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy ez a verseny nem a technikáról, hanem az erőről szól, nincsenek ritmusváltások, kanyargós szerpentinek, itt kérem izomból, „favágó” módon kell tolni, ami a csövön kifér. Mivel nekem inkább a crosszos, változatosabb terep kedvez, már inkább a tisztes helytállásra kezdtem törekedni a nálam erősebb, „hegyiember” futók mezőnyében ezen a „vertical kilometer” stílusú versenyen.
A terepcipőm csúszkált a vizes betonon, a néhány centivel mellette lévő vasúti töltés kövei pedig lazák és süppedősek voltak. A ködtől és az esőtől 20-30 méternél többet nem lehetett látni, miközben mellettünk fél méterre már a mélység tátongott. Igazából az extrémitás fokozásához már csak az hiányzott volna, hogy a szervezők közénk küldjék a vonatot, de az szerencsére 15 perccel a rajt előtt elindult a hegyre a csomagokkal és a kísérőkkel. Megfordult a fejemben, hogy jó időben milyen szép lehet innen a táj, a panoráma, de ebből mi semmit sem láthattunk, ezért a havas befutóképem mellé 3 évvel korábban készült fotókat is mellékelek .
81566-schafberglauf_foto2.jpg Idén a látási viszonyok rosszabbak voltak, de a terep ugyanilyen "kellemes" volt...
Féltávig a saját tempómban haladva tartottam a 10-11. helyem, majd várakozásomnak megfelelően az eső fokozatosan előbb havasesőre, majd hóra váltott. Ekkor kezdődtek a gondok, cipőm csúszkált a vizes-havas, meredek betonon, keresgettem a helyem a töltés kövén is, de ott sem volt jobb. Fokozatosan leszakadtam az előttem lévő bolytól, valamint hátulról is utolértek és megelőztek a hegy aljában magam mögött hagyott emberek. Szomorúan konstatáltam, hogy mindannyiuk lábán a francia terepfutócipő-gyártó cipői voltak és lényegesen jobban tapadtak ilyen körülmények között ( ez itt tényleg nem a reklám helye ), mint az enyém, ezt a verseny után meg is beszéltük az osztrák kollégákkal az elmondottakat talpmintázattal szemléltetve.
Innentől kezdve főleg a minél hatékonyabb lépések megtalálása lett a legfontosabb célom, de így is csúszkáltam rendesen. Az utolsó 300 métert már nem a sínek melletti betonon, hanem igazi terepen, egy hóval rendesen borított ösvényen kellett megtenni, itt újból el kezdett élni a cipőm és én is új erőre kaptam. Ebből is látszik, hogy az erőnlétemmel szerencsére nincsenek komolyabb gondok, a finisben simán ledolgoztam az előttem futó Wolgang Lehmann közel 50 méteres előnyét és a célba együtt, egymás hátát veregetve futottunk be. A 17. helyért már nem gyilkoltuk egymást, sikeresen túléltük ezt a nagyon különleges versenyt.
Időközben az élen az utolsó kilométeren, a kiváló hegyikerékpáros, Stefan Kogler megelőzte a nagy esélyes Thomas Heigl -t, miközben a 2009-es győztes, német Stephan Tassani Prell feljött a harmadik helyre.
81566-schafberg2011023.jpg
Érdekes módon abszolút nem voltam csalódott az eredmény miatt, ezen az igen kemény terepen, a nem az én stílusomnak kedvező, vertical kilometer jellegű pályán végül 18. lettem . Az ilyen versenyek nagyon jó felkészülési állomások az EB-re, remélhetőleg a következő megmérettetésekig egyre jobban sikerül beleerősödnöm a hegyifutó mezőnybe.
Eredmények: 1. Stefan Kogler AUT Rad-Angerer.at 47:02 2. Thomas Heigl AUT LCC Wien 47:59 3. Stephan Tassani Prell GER Team Salomon 48:35 ... 18. Gerlei Tamás HUN Lőrinc 2000 SE 52:29
Felemásra sikeredett, betegséggel tarkított téli-tavaszi edzéseket követően egy osztrák barátom ajánlására úgy döntöttem, hogy az idei versenyszezont, az EB-re való felkészülést ezzel a hegyifutások között is extrémnek számító erőpróbával kezdem meg. A Schafberglauf átlagemelkedése 21 % feletti, a keményebb részek pedig 26 % körüliek…
81566-St_Wolfgang420-2Schafbergla.jpg 3 éve ilyen volt a panoráma, most semmit nem lehetett látni a ködtől...
A pályáról a szintrajzon és a tavalyi havas befutón kívül nem sokat tudtam, úgyhogy az első 300 méter után jött a döbbenet, hogy egyéb út, ösvény híján a csúcsra felmenő fogaskerekű gőzvasút sínpárja mellett , egy mindössze 30 cm széles, betonlapokból álló „szervízúton” kell feljutni az 1730 méter magasan lévő célba. Mivel a verseny napján barátságtalan, esős idő fogadott minket a rajtnál, úgy öltöztem, hogy 1000 méter fölé érve már akár hó is hullhat az égből.
A rajtot követően keresgettem a helyem a keskeny szervízúton libasorban felfelé araszoló mezőnyben, miközben a tavalyi győztes, osztrák válogatott Thomas Heigl rögtön az élre állt és próbálta leszakítani ellenfeleit. Jómagam az általam ismert „lokalmatadorok” mögött próbáltam a többieknél pörgősebb léptekkel támadni a hegyet. Hamar szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy ez a verseny nem a technikáról, hanem az erőről szól, nincsenek ritmusváltások, kanyargós szerpentinek, itt kérem izomból, „favágó” módon kell tolni, ami a csövön kifér. Mivel nekem inkább a crosszos, változatosabb terep kedvez, már inkább a tisztes helytállásra kezdtem törekedni a nálam erősebb, „hegyiember” futók mezőnyében ezen a „vertical kilometer” stílusú versenyen.
A terepcipőm csúszkált a vizes betonon, a néhány centivel mellette lévő vasúti töltés kövei pedig lazák és süppedősek voltak. A ködtől és az esőtől 20-30 méternél többet nem lehetett látni, miközben mellettünk fél méterre már a mélység tátongott. Igazából az extrémitás fokozásához már csak az hiányzott volna, hogy a szervezők közénk küldjék a vonatot, de az szerencsére 15 perccel a rajt előtt elindult a hegyre a csomagokkal és a kísérőkkel. Megfordult a fejemben, hogy jó időben milyen szép lehet innen a táj, a panoráma, de ebből mi semmit sem láthattunk, ezért a havas befutóképem mellé 3 évvel korábban készült fotókat is mellékelek .
81566-schafberglauf_foto2.jpg Idén a látási viszonyok rosszabbak voltak, de a terep ugyanilyen "kellemes" volt...
Féltávig a saját tempómban haladva tartottam a 10-11. helyem, majd várakozásomnak megfelelően az eső fokozatosan előbb havasesőre, majd hóra váltott. Ekkor kezdődtek a gondok, cipőm csúszkált a vizes-havas, meredek betonon, keresgettem a helyem a töltés kövén is, de ott sem volt jobb. Fokozatosan leszakadtam az előttem lévő bolytól, valamint hátulról is utolértek és megelőztek a hegy aljában magam mögött hagyott emberek. Szomorúan konstatáltam, hogy mindannyiuk lábán a francia terepfutócipő-gyártó cipői voltak és lényegesen jobban tapadtak ilyen körülmények között ( ez itt tényleg nem a reklám helye ), mint az enyém, ezt a verseny után meg is beszéltük az osztrák kollégákkal az elmondottakat talpmintázattal szemléltetve.
Innentől kezdve főleg a minél hatékonyabb lépések megtalálása lett a legfontosabb célom, de így is csúszkáltam rendesen. Az utolsó 300 métert már nem a sínek melletti betonon, hanem igazi terepen, egy hóval rendesen borított ösvényen kellett megtenni, itt újból el kezdett élni a cipőm és én is új erőre kaptam. Ebből is látszik, hogy az erőnlétemmel szerencsére nincsenek komolyabb gondok, a finisben simán ledolgoztam az előttem futó Wolgang Lehmann közel 50 méteres előnyét és a célba együtt, egymás hátát veregetve futottunk be. A 17. helyért már nem gyilkoltuk egymást, sikeresen túléltük ezt a nagyon különleges versenyt.
Időközben az élen az utolsó kilométeren, a kiváló hegyikerékpáros, Stefan Kogler megelőzte a nagy esélyes Thomas Heigl -t, miközben a 2009-es győztes, német Stephan Tassani Prell feljött a harmadik helyre.
81566-schafberg2011023.jpg
Érdekes módon abszolút nem voltam csalódott az eredmény miatt, ezen az igen kemény terepen, a nem az én stílusomnak kedvező, vertical kilometer jellegű pályán végül 18. lettem . Az ilyen versenyek nagyon jó felkészülési állomások az EB-re, remélhetőleg a következő megmérettetésekig egyre jobban sikerül beleerősödnöm a hegyifutó mezőnybe.
Eredmények: 1. Stefan Kogler AUT Rad-Angerer.at 47:02 2. Thomas Heigl AUT LCC Wien 47:59 3. Stephan Tassani Prell GER Team Salomon 48:35 ... 18. Gerlei Tamás HUN Lőrinc 2000 SE 52:29
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
