Menü

2005.10.24.     Hozzászólás 0

Han Tengri

A Han Tengri a Föld legészakibb hétezrese és egyben Kazasztán legmagasabb csúcsa. Közel szabályos piramis alakú, hasonlóan a Matterhornhoz és az Ama Dablamhoz.

Türk, hun és mongol nyelveken a han vagy kán uralkodót jelent, a tengri vagy tenger jelentése pedig ég, felsőbb szellemek vagy Isten. Han Tengri tehát az Egek Ura vagy Égi Szellemek Ura. Magassága több forrás szerint is "csak" 6995m, de ez az érték a legmagasabb sziklás pontra vonatkozik.


Csúcsát vastag hó- és jégréteg fedi, így legmagasabb elérhető pontja valójában 7010-7020m is lehet. A Tian Shan legnagyobb gleccserei veszik körül, a Dél-Inilcsek (60km) és az Észak-Inilcsek (35km).
A Dél-Inilcsekről indul a klasszikus út (M. Pogrebeckij, 1931). Ezt választották az első magyar megmászók (Bazsantik János és Klotz Róbert, 1989), valamint az első magyar hópárduc is (Erőss Zsolt, 1991), ugyanis a déli alaptábor közelében van a Tian Shan másik hétezrese, a Pobeda (7439m). Ezen az úton tavaly 11 mászót vitt el a lavina. Az északi oldalon van egy biztonságosabb, de meredekebb út, amely egy gerinc mentén vezet fel a Csapajev kisebbik csúcsára (6100m), majd onnan le a két csúcs közötti nyeregbe (5850m), ahol egyesül a déli úttal. Nehézsége orosz skálán 5B lenne, ha nem lennének végig fix kötelek. Északról korábban még nem jutott fel magyar.
Csapatunk tagjai: Barna Dániel, Báthory Gábor, Csizmadia Péter, Gulyás Zoltán, Varga György és Végh Zoltán. 2005. július 17-én érkezünk Karkarából (2200m) helikopterrel az Észak-Inilcsek gleccseren levő alaptáborba (4040m). Másnap túrázás, közben Dani extrém fürdőt vesz egy gleccsertóban, a jégtáblák között. A harmadik napon a mélység vonzásába kerül, az első táborból visszafelé jövet szakad be alatta a hóhíd egy lefelé szélesedő hasadék fölött. Lába a semmi fölött kalimpál és csak a feje látszik ki, amikor sikerül megkapaszkodnia. Gulyás Zoli (GZ) húzza ki egy hevederrel. Az 5. naptól kezdve a csapat kétharmada nagyjából együtt mozog, többször nem megyünk vissza az alaptáborba, csak felfelé költözgetünk. A maradék egyharmad közben lenn váltja egymást gyomorrontással, lázzal és fejfájással.
A 12. napon négyen teljes cuccal felmászunk a Csapajevre, majd onnan le a nyeregbe. Az erős szél miatt azonnal ásunk egy nagy hógödröt és hótéglákkal kerítjük körül. Így is mindent ellep a hó, de legalább a sátrak nem kapnak szárnyra. Másnap reggel 7-kor elindulunk fölfelé. Hosszú gyaloglás a hóban, majd a meredek, sziklás nyugati gerinc. 6500m felett a gerinctől jobbra, egy kuloáron fel, aztán jobbra ki. 6800m Még egy kis sziklamászás, aztán hótaposás hullafáradtan. Délután 4 körül, aznap másodikként érek a "hivatalos" csúcsra, egy széltépte zászlóhoz, ahol a nyomok véget érnek. Száz méterrel arrébb és szintben 20-25 méterrel feljebb pedig megtalálom az igazi csúcsot. Minden irányban felhők, csak a Pobeda emelkedik ki közülük. Lefelé menet találkozok 2-3 ismeretlennel, aztán Gyurival 6830m-en, aztán két amerikai, végül Dani és Gábor 6800m körül, az utolsó kunsztos részen. Náluk nincs jumár, "tisztán" másznak és tibloc-kal biztosítják magukat. Így sokkal nehezebb, ráadásul már kezd későre járni. Gábor visszafordul, megyünk lefelé. Ereszkedés közben legalább húsz alkalommal leesik az új hágóvasam, de sikerül szürkületig, fél 9 körül a sátorhoz érnem. Gyuri 6 körül, Dani kicsit később ért a csúcsra. A sátrakhoz 11-re, valamint éjfélre érnek.
Később a két Zoli is feljut a hármasig, különböző időpontokban. Egyedül próbálkoznak a csúcstámadással, de nincs szerencséjük, 6600-6700m környékén fordulnak vissza. Én az alaptábori várakozás közben még felmászok a Bajankol egy 4650m magas előcsúcsára és a Han Tengri oldalában álló kis toronyra (4480m).
A helikopterre hiába várunk napokig, ugyanis közben lezuhant, összetört és teljesen kiégett a hegy túloldalán. Végül egy katonai MI-8-assal jutunk vissza Karkarába. Ezután Almati és Türkisztán, a többiek már nem akarnak mászni. Én viszont még az alaptáborban kaptam egy ötletet, ami egyedül is működhet. A Tian Shan északi részén, Almati és az Isszik-Kul tó között magaslanak az "Ili folyón túli színes hegyek", a Zailijszkij Alatau, melynek legmagasabb csúcsa a Talgar (5020m). Az én célom a 4147m magas Mologyozsnij, amelyet (tudtommal) még nem mászott magyar.
Augusztus 11-én hajnalban indulok a hegy közelében levő meteorológiai állomástól és egy óra gyaloglással érem el a 2B nehézségű út beszállását (3650m), a havas-jeges észak-keleti fal alatt. Innen két jégszerszámmal mászok. Az időjárással nincs szerencsém, de további két óra alatt elérem a csúcsot, ahol már süt a nap. Lefelé a keleti gerincen (1B) megyek vissza a meteorológiai állomáshoz. Onnan még négy óra gyaloglás Medeu (1700m), közben úgy bőrigázom, hogy a repülő indulásáig maradó két napot fájó fejjel, lázas betegen töltöm. Sebaj, megérte.
A mi kis kirándulásunk támogatói:

Írta: Csizmadia Péter
Forrás: www.szikla.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.