Menü

2015.06.09.     Hozzászólás 0

Dean Potter, a Sötét Mágus

Három hete, hogy Dean Potter és Graham Hunt bázisugrás közben életét vesztette Yosemite-ben. A világ hamar túllépett a halálukon, de nincs ezzel mindenki így.


A Yosemite-közösség számára Dean Potter pótolhatatlan.  Nem pusztán egy extrémsportoló volt, hanem művész. Halála azonban a kívülállók számára is óriási veszteség, még ha ez első látásra nem is mindenkinek egyértelmű.

Aligha van olyan extrémsport, melynél nagyobb a halál kockázata, mint a bázisugrásnál. De nincs olyan sportoló sem, aki Dean Potternél jobban tisztában lett volna ezzel. Hogy miért vállalta mégis ezt a kockázatot? Ezt ő fogalmazta meg legjobban:

„Eddig azt tapasztaltam, hogy a halálos végkimenetel lehetősége az egyetlen dolog, amivel a legtöbbet ki tudom hozni a bennem rejlő energiából.”

Potter egy nagyon elővigyázatos, a végletekig kalkulált extrém sportoló volt. Mindegy, hogy mászásról, bázisugrásról vagy highline-ról volt szó, maximálisan felkészült, a legapróbb részleteket is előre kidolgozta. Az interneten futótűzként terjedő 2-3 perces videofelvételeket sokszor több hónapnyi előkészület és edzés előzte meg. Hogy ezúttal mit rontottak el, csak sejthető, a vizsgálat még tart.

Potter és barátja, Hunt a Yosemite-völgy egyik ismert sziklájáról, a Taft Pointról ugrott, amely mintegy 1000 méterrel magasodik a völgy fölé. Mivel a Yosemite Nemzeti Park területén tilos a bázisugrás, általában napnyugta körül ugranak. Ilyenkor még világos van, mégis kisebb a lebukás veszélye. Potterék is így tettek. Egy szűk, V alakú hasadékon akartak keresztülrepülni, melyet tarajos jellegű sziklás gerincek szegélyeznek.

Az első beszámolók szerint Hunt érinthetett egy kiálló sziklát vagy kisebb fát, majd átcsapódott a másik falra. Potter őt próbálhatta elkerülni, de ő is lezuhant. A rangerek jelentése szerint ernyőt sem nyitottak.

Egy, a neve elhallgatását kérő hölgytársuk fentről filmezte az ugrást, de a balesetből nem látott semmit. A tompa puffanásokat hallotta, de azt hitte, az a kinyíló ernyők hangja. Aztán, amikor a megbeszélt találkozópontra nem érkeztek meg, és az SMS-re sem válaszoltak, arra gyanakodott, hogy letartóztatták őket. Mikor biztossá vált, hogy nem ez történt, értesítették a mentőegységeket. Az éj sötétjében nem tudtak sikeresen kutatni, csak másnap hajnalban fedezte fel a helikopter a holttesteket. A sisakkamerás felvételeiket a rendőrség még elemzi.

Potter híressé vált kutyája, Whisper ezúttal nem volt vele. A neccesebb ugrásokra nem vitte magával. Az utolsó fotót, amit az Instagramra feltöltött, éppen Whisperről készítette.

 

Az utolsó fotó Whisperről Forrás: Dean Potter Instagram

 

A Sötét Mágus legendája

16 évesen kezdett mászni a New Hampshire-i otthona melletti sziklákon. Helyből free szólóban, mezítláb. Később beiratkozott a New Hampshire-i egyetemre, ahol tagja lett az evezős csapatnak. Három félév után otthagyta, hogy a mászásnak élhessen.

Ezután ideje nagy részét Yosemite-ben töltötte, ahol a nemzeti park szigorú szabályai miatt rendszeresen összetűzésbe keveredett a hatóságokkal. Többször kidobták a parkból, mert megszegte a maximális kéthetes tartózkodási időt, barlangokban aludt, bujkált a parkőrök elől. Igazi kívülálló lett, ezért tökéletes tagja volt Yosemite mászóközösségének. Persze ehhez azért a mászás terén is le kellett tenni ezt-azt az asztalra.

Kivételes mászó volt, a kötél nélküli szóló mászás (free szóló) egyik úttörője. Több út első free szóló mászása az ő nevéhez fűződik az El Capitanon. A kevés felszereléssel való mászás miatt elég gyorsan is tudott haladni, ezért a free szólóból hamar speed szóló lett. 1998-ban a Half Dome Regular Northwest Face útját mászta azzal a technikával, hogy csak a legnehezebb részeken biztosította magát. A korábbi közel 21 órás időhöz képest 4 óra 16 perc alatt ért fel. Ezzel egy új irányt indított el a nagyfalmászásban. Egymás után állított fel új rekordokat a nehéz és legendás Yosemite-i utakon. Az El Capitan Nose útjának rekordját háromszor döntötte meg, ma is az övé minden idők második leggyorsabb mászása a Nose-on. Partnere az a Sean Leary volt, aki tavaly márciusban szintén bázisugró balesetben vesztette életét Utahban.

A Yosemite-n kívül is akadtak komoly mászásai. Letette a névjegyét Patagóniában, ahol 2001-ben bemutatkozásként a Poincenot-ra másztak új utat akkori feleségével, Steph Davisszel.  Egy évvel később 15 nap alatt három legendás utat szólózott: a Compressor utat a Cerro Torrén (speed szóló), valamint a Supercanaletát (free szóló) és a California Roulette-et (free szóló, első megmászás) a Fitz Royon. A Supercanaletát azóta is csak egyszer ismételték szólóban, bár Colin Haley-nek kétszer annyi idő kellett hozzá.

2006-ban nagy port kavart a Delicate Arch megmászásával. A homokkő diadalív az Arches Nemzeti Park legismertebb látványossága, Utah állam jelképe, amely még az autók rendszámtábláin is szerepel. Mászása ugyan nem volt tiltott, de sokan még a mászók közösségében is etikátlannak tartották a megmászását, főleg a rászervezett média hírverés miatt. Bár Potter úgy érezte, nem sértett vele senkit, egyik fő szponzora, a Patagonia azonban vele és Steph Davisszel is szerződést bontott.

Potter nevéhez fűződik a free BASE feltalálása is. Mivel rettegett attól, hogy egyszer lezuhan, a bázisugrással pedig már jó ideje foglalkozott, kitalálta, hogy kötél helyett ernyőt fog használni. Speciális, külön erre a célra fejlesztett, könnyű ernyővel a hátán kezdett szólózni. Ha valamelyik kunszt túl sok lenne, „csak” ellöki magát a faltól, hasra fordul, és amint stabil pozícióban van, nyitja az ernyőt. Innentől már bázisugrásról beszélhetünk. Nem kell kötél, nem kellenek köztesek. Kötélidegek azonban igen. Valamiért nem igazán talált követőkre. Ezzel a technikával mászta az Eiger északi falának Deep Blue Sea nevű útját 2008-ban. Mivel nem esett bele az útba, a lemenethez választotta a repülést.

 

Eiger világrekord szárnyasruhás repülés Forrás: Deanspotter.com/Renan Ozturk

 

2009-ben visszatért az Eigerhez, hogy megdöntse a leghosszabb ideig tartó szárnyas ruhás repülés világcsúcsát. Az északi fal tetejéről ugorva 2 perc 50 másodpercig repült, mielőtt ernyőt nyitott volna. Ezért az ugrásért abban az évben megkapta a National Geographic „Év Kalandora” címet.

Halála előtt néhány héttel is megdöntött egy gyorsasági rekordot. A Yosemite-ben a Half Dome-ra „futott” fel 1 óra 19 perc alatt a Snake Dike úton.

Sokszor beszélt fennkölt módon a mászásáról, a highline-ról és a bázisugrásról is, művészetnek titulálva őket. Néha komor, melankolikus hangulat lett úrrá rajta, innen kapta a „Sötét Varázsló” becenevet.

Sosem keresett szponzorokat, de a teljesítményei vonzották őket, Dean pedig kihasználta a lehetőséget, melynek segítségével főállásban hódolhatott a szenvedélyeinek.

Ellentmondásoktól feszülő karaktere némelyeket megbotránkoztatott, de sokkal többeket inspirált. Halála után a mászóvilág jelenlegi legnagyobbjai méltatták, mindenki a maga módján búcsúzott tőle.

Cedar Wright (hegymászó, filmes):

„Volt egy filozófiája, ami rám is átragadt. Eszerint a hozzáállásunkkal alakíthatjuk az életünket. Az első lépés az álmaink eléréséhez a hit, hogy amit el szeretnénk érni, lehetséges. Deannek köszönhetem az egyik legnagyobb ajándékot, amit az életben kaptam: a képességet, hogy higgyek magamban. Dean egy korszak meghatározó figurája volt, nagyon sok mászóra volt hatással. Hálás vagyok, hogy ismerhettem a mászóvilág egyik legendáját, lázadóját és inspirációját. Szomorúsággal tölt el, hogy ilyen korán távozott.”

Alex Honnold:

„Nehéz akár csak körülírni is, hogy Dean Potter milyen hatással volt a mászóvilágra.  Én csak annyit tudok, hogy gyerekkorom óta inspirált. Rengeteg különféle irányba fejlesztette a mászást – mindvégig a maga módján és a saját szabályai szerint. Halála óriási veszteség. Fura olvasni a vele kapcsolatos rengeteg hozzászólást, és látni a tátongó szakadékot azok között, akiket inspirált, és azok között, akik szerint kockázatvállalásával önző módon elpocsékolta az életét. Bármekkora fájdalmat is jelent az elvesztése a családja és barátai számára, nem lehet nem érezni azt az inspirációt, hogy 43 éven keresztül a létező legnagyobb kalandokban volt része. Egyszer mindannyian meghalunk, és ez mindig fájni fog a szeretteinknek. De Dean legalább teljes életet élt, amiért maximális elismerésem.”

JT Holmes (profi síző, bázisugró, a szintén bázisugró balesetben elhunyt Shane McConkey legjobb barátja)

„Mint oly sokaknak a közösségünkben, az én szívem is fáj, és a könnyeim folynak Dean Potter és Graham Hunt elvesztése miatt. De miért? Nem edzett meg még bennünket eléggé az élet? Nem kellett volna már rég hozzászoknunk az ilyen halálesetekhez? Deannel nem voltunk közeli barátok. Nem tudnám megmondani, hogy voltak-e testvérei és nem ismerem a barátnőjét sem. Csak néhány kiválasztott ismerhette őt igazán közelről, nekik őszinte részvétem. Akkor mégis honnan ered ez a fájdalom? Miért érzi az egész outdoor közösség, olyanok is, akik sohasem találkoztak vele, hogy elloptak tőlünk valamit, miért van mindenki letörve? Mert Dean egy istenverte hős volt. Dean a maga módján élte az életét és jól élt. Odatette magát, de egészségesen élt. Dean balra ment ott, ahol mindenki más jobbra. Magányos farkasként nem bánta, ha senki sem követte. Mindannyian elismerjük azokat az embereket, akik kitapossák az ösvényeket az életben. Néha követjük őket, kihasználva a nyomot, amit törtek. Néha pedig csak állunk, csodálva a teljesítményüket és próbálunk cseppnyi bátorságot meríteni a példájukból.”

Jennifer Rapp (Dean Potter kedvese):

“Dean tiszta szívből szerette Yosemite-t. A szíve, a lelke és a szenvedélye szárnyalt a völgyben, ez volt az otthona. A Yosemite szépsége inspirálta őt, hogy a legjobb művész, társ, apa és barát legyen. Azt szeretné, ha a szabályszegő, határait feszegető, ellenkulturális lelke pontosan ezen a helyen élne örökké. ”

Whisper, Dean és Jenn Forrás: Dean Potter Instagram

 

Dean Potter egy interjúban mondta egyszer:

“A halál veszélye mindenképpen valós. Amire persze ott a klisé válasz, hogy meghalhatsz autóvezetés közben is. Márpedig ez teljes mértékben igaz. Úgyhogy hinnem kell benne, hogy nem kell feltétlenül belehalnunk a bázisugrásba. Őszintén gondolom, megérhetem, hogy 75 évesen felmászok valahova, majd leugrom és repülök.”

Azt, hogy ebben tévedett, a legjobban azok sajnálhatják, akiket itt hagyott.

 

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.