Menü

2010.01.05.     Hozzászólás 0

A Tátrában történt lavinabalesetről

A mentésben részt vevő egyik társ leír mindent, amit tud az esetről saját tapasztalata és a sérültek elmondása alapján.


Intenzíven jelent meg a hírekben: Erőss Zsolt és két mászótársa lavinabalesetet szenvedett szombat délután a Magas-Tátrában. Mivel igen sok megkeresés érkezik szimpatizánsoktól és a médiától, ezért ezen az oldalon a mentésben részt vevő egyik társ leír mindent, amit tud az esetről saját tapasztalata és a sérültek elmondása alapján.

Erőss Zsolt, Hajdú Peti (túravezetők) január 2-án felső biztosítással jégmászást oktattak a Menguszfalvi-völgy keleti oldalában lévő, vízjégen. Ez a program kora délután véget ért és a résztvevők lesétáltak turistaösvényen a 25 percre lévő házba. Zsolt, Peti és egy barátjuk hárman továbbmásztak a jégfal fölötti kuloáron, majd a túloldalán, a Sárkány-völgy (Dračej dolinka) nyugati oldalán ereszkedtek le. A lefele tartó kötélpartiban Zsolt ment hátul.

Menguszfalvi-völgy

Zsolt fölött két méterrel indult meg egy hótábla, aki épp egy keményebb, firnes szakaszon állt és eleinte meg tudta fogni az esést, de – mint mondta – a kötél pengett, és a másik két mászót, akiket magával ragadt a lavina, nem tudta megtartani. Ekkor tört el mindkét lába, majd a 2-300 méteres csúszás következtében egy bordája. Végül kötelük egy kőben akadt meg, így nem csúsztak még 1-200 métert a völgy aljáig.

Petinek az arca zúzódott össze, kificamodott a válla és megsérült két nyakcsigolyája. Marci barátjuk összezúzta magát és jobb lába nagyon fájt, de sejtette, hogy nem tört el. Lábára nem nagyon tudott ráállni. Zsolt sérülései voltak a legkomolyabbak; a bordatörésen túl bokatörése és jobb lábán a nyílt lábszártörés miatt nem nagyon tudott mozogni. Peti sérülései ellenére le tudott menni 300 métert a völgy aljába, hogy telefonon segítséget kérjen – itt ugyanis jobb volt a térerő mint följebb a hegyoldalban, ahol Marci és Zsolt táskájukra ülve várták a segítséget.

80446-magas-tatra2.jpg

A segítség először egy másik csoporttól jött, melyet Sándor Misi, Mécs Laci és Rényi Zsolt vezetett. Ők a Vysoka alól tartottak visszafele az Omladék-völgy irányába. Először Peti hallotta a légvonalban kb. 600 méterre lévő, 9 fős csoport hangjait. Először kiabáltak, majd telefonon is sikerült kapcsolatba lépni. Ekkor sötétedett, kb. 16:30 volt.

Laci és Zsolt elindultak a keresésükre a hangok irányában, majd Laci a bajbajutottak fejlámpáit meglátva kb. 1 óra múlva eljutott hozzájuk. Zsolt bevárta Misit, aki közben lekísérte a csoportot az Omladék-völgyben vezető turistaútra, ami reggelről ismerős volt a csoport számára, így ők biztonsággal lejutottak a házhoz. Misi közben csatlakozott Zsolthoz, ők kb. 18:00-ra érték el a hegyoldalban várakozó Marcit és Erőss Zsoltot.

 

Misi lement Petihez a völgybe, aki kb. 200 méterre jött el társaitól. Laci és Rényi Zsolt maradtak Marcival és Erőssel, akiket felöltöztettek, etettek, itattak, illetve próbálták Zsoltot minél kényelmesebb és stabilabb helyzetbe ültetni. Ekkor már úton voltak a mentők, akikkel Misi tartotta a kapcsolatot. Laci lement Petihez és Misihez, majd elindult a völgy irányába egy dombtetőre, hogy jelezhessen a mentőknek. A mentők első, 5 fős csoportja 21:00 körül ért fel, őket még rengetegen követték; a végén 40-en voltak. Azért jöttek ilyen sokan, mert nagyon kevés volt a hó a hegyen, így a havon leeresztés helyett köveken és törpefenyőkön át kellett cipelni a hordágyakat.

80446-magas-tatra.jpg

A sérülteket hordágyra fektették; Zsoltot és Petit légpárnás ágyra tették, Marcinak sínbe rakták a lábát. Zsolttal 22:00-kor indultak el a mentők és több mint 4 órán keresztül tartott az út vissza a házig. Ekkorra Peti és Marci már útban voltak a poprádi kórház felé. Zsolt injekciót és infúziót kapott, levették a síbakancsát, majd őt is elszállították.

 

A sikeres mentés több tényezőnek köszönhető:

- A sérültek végig higgadtak maradtak, nem állt be sokkos állapot ami ilyenkor fenyegető veszély

- A szlovák hegyimentők gyorsak voltak, sokan voltak és gyakorlott profik. Hihetetlen nehéz terepen, frissen behavazott sziklákon kellett levinni a három sérültet hordágyon 2100-2200 méteres magasságból patakágyban, törpefenyők között.

- A Vysoka-csapat a tervezettnél egy kicsit lassabban haladt, így a baleset bekövetkezte után nem sokkal épp hallótávolságban jártak. A szerencsének is köszönhető, hogy a látási viszonyok ugyan nem voltak optimálisak, de nem volt szél és így többszáz méteres távolságból is jól hallottuk egymást.

Fontos segítség volt Bencze Zsolt barátunk Budapesten, hiszen Peti egy jó ideig sikertelenül hívta a Vysoka-csapatot, akiknek nem volt térerejük, így csak a Pesten lévő barátját érte el. B. Zsolt hívta a mentőket és ő is tartotta velük a kapcsolatot egy ideig. Folyamatos próbálkozás után Bencze Zsoltnak sikerült először Misit elérnie.

 

A médiában megjelent néhány pontatlanság az esettel kapcsolatban. Ez nem feltétlenül a magyar média hibája, hiszen elsősorban a hegyimentők honlapjáról vagy a szlovák médiából értesülnek és a hegyimentők honlapja nem mindig precíz.  Íme néhány helyreigazítandó tény:

- “…gerincsérülést szenvedett…” - ez így rémisztően hangzik. A valóság az, hogy Petinek két nyakcsigolyája repedt meg, de az orvos szerint nincs szükség műtétre.

- “…150 métert estek majdnem függőlegesen…” - 150-200 métert csúsztak lefelé 30-45 fokos lejtőn. Volt a csúszásban egy kisebb “repülés” amire mindhárman emlékeznek, de az néhány méter lehetett.

- “…kiásták magukat a lavina alól…” szerencsére nem zúdult le annyi hó, hogy eltemette volna őket. Igen havasak lettek és átáztak, de nem temette őket be a lavina. A lavina alján az összegyűlt hó térdmélységű volt.

- “…hajnalban találtak rájuk…” – a valóság az, hogy társaik délután 5-re tudták, hogy hol vannak, 6-kor érték el őket, 8-ra pedig már a hegyimentők is a helyszínen voltak, majd hajnali 2 után érkeztek le a Poprádi-tavi házhoz.

Mécs Laci Duna TV-nek adott interjúját itt nézhetitek és olvashatjátok. A riportban Zsolt és Peti is megszólalnak a kórházi ágyban – kissé megviselt ábrázattal, de optimizmussal telve.

 

Köszönjük a szimpatizáló, segítségfelajánló telefonokat és emaileket, igen jól esnek – a jókívánságokat pedig továbbítjuk a kórházban pihenő túravezetők felé, akik ezekben az órákban érkeznek haza itteni kórházakba.

Hogyha kérdésetek van, vagy üzenni akartok nekik, akkor a blog oldalán lévő megjegyzésbe várjuk… – kinyomtatjuk és bevisszük nekik a kórterembe :)

 

rényi zsolt

Olvass többet a témáról: lavina, erőss zsolt, hegymászás

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.