Szilveszteri éjszakai túra a Mátrában Hír

www.matra.hu
2007/01/16
Érdekes egy dolog ez. Már maga a túrázás is az. Mert sokan a XXI. században azt is furcsállják, ha valaki gyalog – önerőből – tesz meg egy utat két település között. Azt meg aztán még inkább nehéz megérteni, ha emberek éjszaka vágnak neki úttalan utaknak. De ezt még lehet fokozni: ha mindezt télen teszik. És talán az elmezavar ékes bizonyítékának is elkönyvelik sokan, ha ez a téli éjszakai gyaloglás éppen Szilveszter éjjelén kezdődik és Újév első óráiban ér véget. Éppen ezért nem is számít sok résztvevőre a túravezető… sőt meg is lepődik a túráról érdeklődő telefonhívások gyakoriságán…
Hirdetés

Azt meg aztán végleg nem érti, hogy miért jön el egy lány Berettyóújfaluból egyedül egy számára ismeretlen helyre, ismeretlen emberek közé még úgy is, hogy szállást sem sikerül találnia, s tudja, hogy az első buszra, vonatra órákat kell majd várnia… Biztos jó oka van, tán olyasmi, amit nem szerencsés firtatni, nehogy a végén egy inkább szomorúbb, mint vidámabb történetet ismerjünk meg... 2006 Szilveszterén, pár perccel 18 óra után indultunk el Gyöngyösről, az autóbusz pályaudvarról a Mátra felé. 29 fős volt a csapat, de tudtuk, hogy ez még nem a teljes létszám, hiszen Mátrafüreden 20 órakor is és 22 órakor is fognak még csatlakozni. Hamar átszeltük a várost, most testközelből is megtekinthettem az Orczy-kert készülő új kerítését, már amennyire a város esti fényei ezt lehetővé tették számomra. Kellemes meglepetésként ért minket, hogy a kerékpárút az új kollégiumokig közvilágítást kapott, így lámpáinkat csak a főiskola pincészeténél vettük elő, ahol első rövid pihenőnket tartottuk. Szerencsére a kerékpárút most szinte egyáltalán nem volt jeges, így könnyen és a tervezett időben sikerült Mátrafüredre érni. A büfék előtt – amik többek sajnálatára nem tartottak nyitva – megálltunk pár percre. Előkerültek a hátizsákokból a sütik, szendvicsek, teák és ki tudja még miféle földi jók, némi alkoholtartalmú itallal együtt. Szép hagyomány látszik teremtődni: mindezekkel körbekínáltuk egymást, ahogy tettük egy éve is. A Kozmáry-kilátónál Időközben még hárman csatlakoztak hozzánk, majd 20 órakor elindultunk a Kozmáry-kilátó érintésével Sástóra. Utunkat a majdnem teljes telihold világította meg, és a sástói bobpálya óriási kivilágított karácsonyfája érdekesítette, valamint az össz-szintemelkedés erre a szakaszra eső fele nehezítette. 21 óra előtt értünk Sástóra. Számomra nagyon meglepő volt, hogy be volt fagyva a tó. És ha még csak be lett volna fagyva! De víg kedvű emberek is csúszkáltak a jégen! Sokan közülünk sem tudtak ellenállni a víz fagyott felszínének. Többen felmentünk a kilátóba is, állítólag nagyon szép látványt nyújtottunk lámpáink mozgó fényeivel az odalent maradóknak. Kilátójárás és tó jegének tesztelése után leereszkedtünk a Rákóczi-forráshoz, ahol kortyoltunk a csörgedező vízből, mielőtt továbbindultunk volna. Körülbelül fél tízkor érkeztünk a Máriácskához, ahol gyertyákat gyújtottunk. Hamarosan ismét Mátrafüreden a büféknél pihentünk. Simon Peti és Andi itt befejezték a túrát, viszont akadt egy nyolctagú vidám társaság, akik az általános iskola kapujánál csatlakoztak hozzánk ily késői órán. Ahogy terveztük, 22 óra tájban indultunk el a Rákóczi turistaúton utunk utolsó, bő 8 km-es szakaszára. Beiktattunk egy előre nem tervezett megállót is: az Erdei ökumenikus istentiszteleti helyre is benéztünk. Erdei ökomenikus istentiszteleti hely Egy hívatlan vendég szegődött ismét mellénk, a köd. Már a kerékpárúton is beköszönt a csapatnak, elővetítve ezzel azt a szomorúságot, hogy bizony ő eltakarja majd a tűzijátékot arra vágyó társaságunk elől. Lassan magunk mögött hagytuk a repteret és az erdészházat is, amely idén csendben, üresen várta az évfordulót. 23 órára elértük a Szent Anna-kápolnát, néhányan fel is mentünk a kis épülethez, ahol a Remete-barlangot is nyitva találtuk. Pár perc pihenő után nekivágtunk a Sár-hegynek, ami mesés látványt tartogatott részünkre. Az emelkedő izzasztotta a csapatot, de csakhamar a köd fölé értünk. Amikor visszanéztem, a kis imbolygó lámpafényeken túl ködtengerből bukkantak elő a távolabbi csúcsok. Szinte hihetetlen, hogy csupán 350-400 méterrel voltunk a tengerszint felett. Ilyesmivel általában a Bükkben 900 m környékén lehet télvíz idején találkozni. Elképesztően szép volt. Kissé kárpótlásnak éreztem ezt a látványt a tűzijáték várható láthatatlansága miatt. És cseppet sem bántam! Kissé fáradt lehetett már a társaság, elég nagy szórásban értünk fel a csúcsra, de hát időnk volt még bőven a 2007-es év legelső pillanatáig. Háromnegyed éjfélkor indultunk át a Cseplye-tetőre, ahol meglepő módon nem fogvacogva vártuk az újesztendő beköszöntét. Ez a hely emlékezetemben egy mindig szeles, hideg helyként élt eddig, most javult valamelyest ez a statisztika. Éjfél előtt próbáltam egy helyre terelni a társaságot, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Eljött az éjfél, január elseje volt. BÚÉK süti Elénekeltük a himnuszt és minden jót kívántunk egymásnak az újévre. Pezsgők is durrantak, csókok is csattantak ezután. Ahogy sejtettük, a köd leple alatt zajlott a tűzijáték, de így is érdekes volt, ahogy fényfoltokként átlátszódtak a ködön. Csupán a mátrai tűzijátékok látszódtak rendesen, igaz ott kevesebbet és ritkábban lőttek fel, mint a városban. A budapesti Károly és Izabella innen visszaindultak Mátrafüredre, autójukhoz, oda, ahol még este nyolckor csatlakoztak csapatunkhoz. A nyolcfős társaság is nemsokára bejelentette távozási szándékát, s kiderült, a többiek sem akartak már tovább időzni. 0:20 körül indultunk vissza Gyöngyösre. Tavaly ez a leereszkedés nagyon kalandosra sikerült a jeges lejtők miatt, idén szerencsére jóval járhatóbb volt az út, így bő óra alatt elértük a várost. Gyöngyösön egy jobb év reményében búcsút vettünk egymástól. Nekem kellemes élmény volt, nagyjából minden elképzeléseim szerint alakult, ami nem, az pedig szerencsére felülmúlta azt. Vera túratársnő volt olyan kedves és elszállásolta a berettyóújfalui lányt. (Meg még a debreceni srácot és a karácsondi fiút is, ahogy utólag megtudtam.) Engem pedig a gödöllői résztvevők autója és jóvolta fuvarozott Nagyrédére, családomhoz. Szőke György Kékes Turista Egyesület
Hirdetés