Szécsi Zoltán

Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
2005/11/14
Azt valószínűleg sokan tudják, hogy a magyar vízilabda válogatott kapusa, Szécsi Zoltán, hazánk egyik legsikeresebb sportolója, kétszeres olimpiai bajnok és boldog családapa. Az azonban talán már kevésbé közismert, hogy gerincproblémákkal küzd és ezért neki tulajdonképpen „kötelező” a vízilabda.


[ful 1. oldal]
Vágjunk egyből a közepébe! Van valamilyen káros szenvedélyed?
(nevet) Most konkrétan nem jut eszembe ilyen, de nekünk egyébként is vigyáznunk kell az ilyesmivel. Nem mintha bármi is tiltva lenne, egyszerűen csak jobban oda kell figyelnünk, mint másoknak.
Semmilyen szinten nem vagytok korlátozva ilyen téren?
Nem, semmilyen külső korlát nincs, tehát nem szólnak ránk, hogy fiúk, óvatosan a bulizással, vagy hasonlók. Egyszerűen a teljesítménykényszer miatt fogjuk vissza magunkat, hiszen módjával sok mindent lehet, viszont nem lenne szerencsés túllőni a célon, hiszen az mindenképpen meglátszik az ember teljesítményén. Ha pedig bármilyen szempontból is elszaladna velünk a ló, akkor egyből van valaki, aki játszhat helyettünk, senkinek sincs bérelt helye, például a válogatottban. A legfontosabb itt tehát az önkontroll.
Mindig be kell kerülni a csapatba, mindig teljesíteni kell. Ha pedig ez nem sikerül, valaki más utazik helyettünk és ezzel mindenki tisztában van. Azt szoktuk mondani, hogy nálunk általában napi hősök vannak, ami azt jelenti, hogy hiába jó valaki az egyik meccsen, attól még a következőn szintén bizonyítania kell. Ez igaz válogatott és klubszinten is, egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy túlzásba vigyünk dolgokat.
Lehet hallani orvosoktól és szakemberektől, hogy bizonyos szintig minden sport egészséges, viszont egy ponttól kezdve igencsak káros lehet az egészségre. Neked erről mi a véleményed?
Abszolút egyetértek ezzel, én is azt mondom, hogy az élsport, például a mi szintünk, az már inkább káros. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy rosszul leszünk a túl sok mozgástól, inkább az élsporttal együtt járó életforma a veszélyes. Állandóan izom- és ízületi sérülésekkel küszködünk, és ami a legnagyobb baj, hogy ezeket igazából soha nem tudjuk rendesen kipihenni. Mindig csak annyira tudjuk helyrehozni magunkat, hogy játékra alkalmas formába kerüljünk, ez pedig hosszútávon természetesen nem tesz jót az egészségünknek.
Ugyanez a helyzet a különböző betegségek esetén is. Ha például elkapok egy influenzát, nem tehetem meg, hogy mondjuk két hétig otthon vagyok és úgymond "kifekszem" a betegséget. Ehelyett a lehető legrövidebb idő alatt össze kell raknom magam, mindenféle gyógyszerek, pirulák segítségével kell formába hoznom magam. Persze rengetegszer előfordul, hogy ez nem sikerül teljesen, és edzésen, vagy akár meccsen is betegen játszunk, ez pedig, talán mondanom sem kell, semmi jóra nem vezet.
Nyáron például válogatott szezon van, ilyenkor nincs lehetőség arra, hogy két hónapra eltűnjek regenerálódni valahová és helyrehozzam, kipihenjem azokat a sérüléseket, amiket játék közben szedek össze. Emiatt általában csak toljuk magunk előtt a problémákat, ami persze újabb gondokhoz vezet, így egy idő után már nehéz kiszállni a mókuskerékből (nevet).
Csapatszinten, például felkészülés során mennyire használjátok ki a wellness adta lehetőségeket? Szoktatok szaunázni, masszíroztatni, ilyesmi?
A szaunát nagyon szeretjük, amikor csak lehetőségünk van rá, használjuk is, hiszen mindenképpen egy nagyon jó lazítás. Általában masszíroztatunk is, de ahogy élesedik a versenyidőszak és komolyodik a helyzet, ez már nem frissítő jellegű, hanem egyre inkább gyógymasszázs. Ilyenkor már nem az általános kedélyállapotunk javítása miatt van szükség erre, hanem egyre inkább csomósodó izmok szétszedéséről, meg hasonló műveletekről van szó.
Mint magánember is van igényed ezekre dolgokra, vagy csapatszinten abszolút mindent megkaptok?
Természetesen "civilben" is szeretem a wellnesst, amikor tudok rá időt szakítani, járok fürdőbe, előfordul, hogy a feleségemmel közösen és nem ritka, hogy egy egész napig áztatjuk magunkat. Mindenképpen jó és hasznos dolognak tartom, amikor például a Balatonnál nyaralunk, gyakran el szoktunk menni Hévízre és környékére, mondjuk Kehidakustányba, kicsit lazítani és felfrissülni. A termálvíz pedig köztudottan nagyon jót tesz az izmoknak, ízületeknek, tehát nekem ezért is kifejezetten jól esik ez a fajta kikapcsolódás.

a 2. oldal >>> [ful 2. oldal]
Sokan tudják rólad, hogy gerincproblémákkal küzdesz. A vízben ez mennyire jön elő? Hogyan tudod ezt kezelni?
Az a lényeg, hogy folyamatosan karbantartsam a has- és hátizmaimat, és akkor semmiféle problémát nem okoz. Ha sokáig nem csinálok semmit, egy idő után elkezd fájni a derekam, úgyhogy tulajdonképpen csak annyi a dolgom, hogy rendesen mozgassam magam, de ez a vízilabda miatt meg amúgy is megvan. Nem kell tehát semmilyen speciális kezelésre járnom, a választott sportom teljes mértékben kordában tartja ezt a problémát.
Olvastam, hogy az orvosoknak nem kis szerepe volt abban, hogy vízilabdázó lettél, hiszen tulajdonképpen ők mondták, hogy jó lenne, ha visszamennél a vízbe.
Ez így van, köztudott, hogy hát-, gerinc-, vagy nyakproblémákra többnyire úszást javasolnak, hiszen ekkor maga a gerincoszlop nincs terhelve, viszont a környező izmokat alaposan meg lehet dolgoztatni.
A családdal odafigyeltek rá, hogy egészséges ételeket fogyasszatok?
Az a helyzet, hogy a feleségem alapvetően nem nagyon szereti a sertéshúst, esetleg szüzet süt, ami nem annyira zsíros. Persze a megfelelő kalóriamennyiség miatt azt olyankor baconszalonnába csavarjuk (nevet).
Egyébként semmilyen tudatosság nincs a dologban, az egyetlen alapszabály, hogy megpróbálunk minél változatosabban étkezni. Néha halat, néha szárnyast, néha marhát, sok zöldséggel, krumplival, rizzsel. Abszolút mindenevők vagyunk és arra az egy dologra figyelünk, hogy változatos ételek kerüljenek az asztalra.
Felkészülés közben van esetleg valami előírt speciális diéta?
Semmilyen előírt diétánk nincs. Rendszeresen ráállok a mérlegre és ha mondjuk azt látom, hogy két kilóval több vagyok, mint kellene, továbbra is ugyanazt eszem, mint addig, csak kicsit kevesebbet.
Tudjuk Rólad, hogy a szüleid eléggé korán elkezdtek a sportra, az úszásra szoktatni. Te mennyire neveled hasonló szellemben a kislányod?
Most szokott le a pelusról, úgyhogy lassan el lehet kezdeni a sporttal foglalkozni. Szeretném például úszni és tornázni vinni és majd meglátjuk, mi lesz az, amit szeret. Semmi olyasmi nincs eldöntve, hogy akkor ő most úszóbajnok lesz, egyszerűen leviszzük az uszodába, ha megtetszik neki, annak is örülünk, ha nem, majd választ valami mást. Nem korlátozzuk, szeretnénk neki megadni a lehetőséget, hogy azt csinálhassa, amihez kedve van.
Egy utolsó kérdés: előfordul, hogy egy válogatott sportoló sportol a szabadidejében?
Ritkán, de azért tudok példákat mondani. Molnár Tamás például futni szokott, Kásás Tamás, és úgy tudom most már Papp Laci is, teniszezik. Én régebben foglalkoztam kosárlabdával, röplabdával és tenisszel, de aztán a gerincproblémáim miatt azokat abba kellett hagynom. Mostanában ha van egy kis szabadidőm, azt inkább a családdal töltöm, esetleg kimegyek horgászni, vagy ha nagyon jó idő van, nyáron wakeboardozok a Balatonon.
Egyébként a fentebb említett okok miatt nem is járhatnék el naponta focizni, vagy kézilabdázni, hiszen ezek nagyon sérülésveszélyes sportok. Nekem elsősorban az a dolgom, hogy a vízben teljesíteni tudjak, ezt pedig bármilyen apróbb sérülés veszélyeztethetné.
Kívánunk sok sikert, egészséget Neked és a családnak.
Köszönjük a beszélgetést!
Írta: Korcsmáros József
Forrás: Fittseg.hu
Hirdetés