Keletkezési mechanizmusa nagy mértékben függ attól az intenzitástól, amivel a mozgást végeztük. Az izomláz létrejötte kétféleképpen ismeretes:
- A tápanyagok energiájának felszabadulásához oxigénre van szükségünk. Az igen nagy intenzitású mozgásoknál az izomzat nem kap annyi vért, mint amire szüksége lenne, ezért nincs elegendő oxigénünk az energiát adó szénhidrátok teljes lebontásához. Szervezetünkben így túl sok tejsav keletkezik, amit a májunk már nem képes azonnal átalakítani. A tejsavfelesleg a túlterhelt izmok sav-bázis viszonyait savas irányban tolja el. E hatás következtében az izomrostok megduzzadnak, tónusuk fokozódik. Az izmokban lévő idegvégződések ezt közvetítik fájdalomként az idegeken keresztül az agyba.
-A kisebb intenzitású ún. oxigénadóság nélkül végzett hosszantartó mozgások más mechanizmus útján eredményeznek izomlázat. Ebben az estben a hosszú igénybevétel az izmokban mikrosérüléseket okoz, melyek gyulladásokat hoznak létre és ezt érezzük izomláznak.
A két kialakulási mechanizmusnak megfelelően más, más utat kell választani, ha el akarjuk mulasztani a kellemetlen fájdalmakat. Az első estben a "kutyaharapást szőrével" elvet alkalmazzuk. Ebben az estben az izomláz legjobb ellenszere egy más típusú mozgás. Gimnasztikázzunk, elsősorban nyújtsuk izmainkat, természetesen csak nagyon óvatosan .A másik módon szerzett izomláznál inkább a passzív pihenés a célravezető. Mindkét esetben egyaránt ajánlható gyógymód az úszás. Már az is sokat segíthet, ha váltogatott hőmérsékletű (hideg-meleg) vízzel zuhanyozunk, fürdünk. A fájó izmok gyengéd masszírozása gyorsítja a regenerálódást.
