Menü

2013.07.17.     Hozzászólás 0

Időfutamok a Touron

Az igazság pillanatai


Időfutamnak nevezzük azt a versenyszámot, amikor a kerekesek egyénileg vagy csapatban, de minden külső segítség használat nélkül kell, hogy teljesítsék a kijelölt távot. Franciául a „contre-la-montre” (jelentése: az óra ellen) jól kifejezi ennek az eseménynek a lényegét. Az első hivatalos időfutamot 1934-ben rendezték meg a La Roche-sur-Yon és Nantes közötti 80 km-es szakaszon, noha mai szemmel nézve a verseny 1927 és 1929 közt végig csapatidőfutam volt, hisz minden egyes gárdának külön-külön kellett elindulnia minden egyes szakaszon.

Az időfutamoknak alapvetően 4 fajtája ismert egy körversenyen. A prológ, mely - személyes véleményem szerint sajnos-, egyre ritkábban fordul elő. A prológon a versenyzők egy rövid, mindössze néhány kilométeres távot tekernek le egyenként, így alakítva ki a kezdő időkülönbségeket és így döntve el azt, hogy ki fogja viselni a sárga trikót az első igazi szakaszon.

Ennek a hosszabb válfaja az egyéni időfutam, mely többször szerepelt már záró szakaszként is a verseny történetében, például 1989-ben. A versenyben akkor vezető francia Laurent Fignon és az amerikai Greg Lemond is egy ilyen száguldással döntötte el a ’89-es Tour végső győzelmét. Fignon 50 mp előnnyel érkezett Párizshoz és 25 km választotta el a diadaltól. 11,5 km-nél már 21 másodpercet lefaragott vele szemben az amerikai, aki végül 26:57-es idővel ért célba. A beszámolók erről úgy emlékeznek, hogy „amikor a mutatók túljutottak Lemond idején, síri csönd ereszkedett Párizsra. Lemond boldogan éljenzett, míg Fignon könnyezve borult a kormányra. Csupán 8 mp-en múlt a Tour győzelme.”

A harmadik fajtája az időfutamoknak, amikor hegyre kell teljesíteni. Ilyen volt például a 2004-es Touron az Alpe d’Huez megmászása a 16. szakasz során, melyet Armstrong nyert, de tőle elvették a győzelmet, így Ullrich lenne az első, ha a verseny hivatalos oldala szerint ideje nem +1:01 lenne, illetve helyezése nem 2. lenne.

Végül pedig a csapatidőfutamot kell megemlítenünk ebben a felsorolásban. A csapatok egyesével indulnak és az 5. versenyző idejét veszik csapatidőnek. Ezeket a szakaszokat általában a verseny elején rendezik meg, hogy még teljes gárdákkal, azaz 9 emberrel tudjanak kiállni egymás ellen az együttesek. Korábban megfigyelhető volt, hogy akár 50 km-nél hosszabb távon versenyeztek, de újabban 20-30 km körüli távolságot írnak ki azért, hogy ne alakuljanak ki behozhatatlan különbségek, és így ne dőljön el hamar a verseny. A csapattagok egyszerre indulnak és segítik egymást, de sokaknak csak az a feladata, hogy az első 10-15 km-en gyorsítsanak a tempón, utána ők kiállnak és begurulnak a célba. A lényeg, ahogy már említettem, hogy legalább 5 ember érjen be egyszerre, hiszen az 5. beérkező idejét fogja kapni az első is.

 

Időfutam a Touron

Forrás: WikiPédia

 

Az időfutamok időbeli fejlődéséhez elengedhetetlen volt a technika fejlődése. Ez ma már ott tart, hogy külön erre a célra fejlesztett ruházat, bukósisak, kormány, kerék és kerékpár nélkül el sem indulnak a versenyzők. Minden azért van, hogy a légellenállás a minimumra csökkenjen. Azonban nem volt ez mindig így, a legendás Fausto Coppi idejében történt verseny tanúsága szerint. Az 1950-es kiírás első időfutamán, mely 80 km megtétele után érkezett Dinard városába, egy bizonyos Ferdi Kubler volt a leggyorsabb, jelentéktelen 17 másodperccel megelőzve az olasz Fiorenzo Magnit. Kubler azonban szabálytalan volt, hiszen nem gyapjú mezt viselt az előírásoknak megfelelően, hanem selyemtrikót húzott, hogy ezzel is csökkentse a légellenállást. Jutalma végül 1000 frank pénzbüntetés és 15 másodperc időbüntetés lett.

A technika fejlődésének semmi sem szabhatott határt a Touron sem, és Lemond már speciális, aerodinamikus könyöktámasszal versenyzett és nyert a Champs Elysées-n. Később, Miguel Indurain korában már egyértelmű volt, aki Tourt akar nyerni, annak az időfutamokon is jól kell teljesítenie. Ebben az időben kezdtek el megjelenni a speciális kerékpárok, melyek nagyban eltérnek országúti társaiktól, hiszen kialakításuknál az aerodinamika lett a legfontosabb, míg a tömeg csak másodlagos szerephez jutott. A vázak meredekebbek lettek, így nagyobb erőt engednek kifejteni a combizmoknak, a fékeket a vázba süllyesztették és a hagyományos csöveket felváltották a cseppformájú keskeny megoldások.

Mára komplett iparág és gyártási technológia épült az időfutamra. Napjainkban egyre több időfutam gépet tudnak a nagy gyártók értékesíteni köszönhetően a kerékpár és a triatlon népszerűsödésének és nem mellesleg a divatnak. Hiszen itt is igaz, ezeket a kerékpárokat is tekerni kell, és a légellenállás ilyen csökkentésének 35-40 km/h alatt elenyésző jelentősége van. A Tour de France-on az időfutam lett az a versenyszám, amikor biztosak lehetünk abban, hogy az esélyesek közt időkülönbség fog kialakulni. Nem hiába áll több mint százezer néző ilyenkor az utak mellett, hogy szurkoljon kedvenceinek abban a rövid másodpercben, ahogy a kerekes feltűnik, majd elsuhan előttük.

Olvass többet a témáról: tour de france

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.