Közepes túra a Karwendel Natúrparkban
Ha egy közepesen nehéz, igazából szinte bárki számára teljesíthető alpesi túrára, látványos panorámára vágysz, mindezt pár órányi autózásra itthonról, akkor irány Alsó-Ausztria és a Göller csúcsa!
Egy darabig tanakodtam magamban, milyen címet adjak ennek a túrának, mert annyi érdekesség van útközben, hogy azt egy címbe képtelenség besűríteni. Végül a legszebb és a leglátványosabb pontra esett a választásom. De miközben ezt a mondatot leírtam, megint elfogott a bizonytalanság! Jöjjön a lényeg, és alkossa meg mindenki a saját szubjektív véleményét. Ami biztos az Háromhuta település, a túránk kiindulópontja, amelynek a nevéből is jól látszik, hogy az üveggyártás központja volt a környéken. A falu területén belül is számos emlékhely van, amely erről a rég elfeledett mesterségről szól. A völgyet körülvevő hegyeken pedig egymást érik az apró, szinte mesébe illő kis csodák. Nem összefüggően… Elámulsz valamin, tovább sétálsz egy kicsit és ismét meglepődsz, véletlenszerűen. Ha nem hiszed, járj utána!
Kelet-Stájerország méltatlanul elfeledett régió a túratérképen, ugyanis számtalan könnyű és közepes túraútvonal található itt, köztük a 7 Bacherlweg is, amely egy igen jó kis félnapos túra. Az erdőkben patakok csörgedeznek, a mezőkről pedig gyönyörű a panoráma a Stubenbergseere.
A Donnerkogel klettersteig Ausztria egy leglátványosabb vasalt újtja, amely Felső Ausztriában, azon belül is Salzkammergut régióban található. Többségében könnyű, néhol közepes nehézségű mászás néhány izgalmasabb résszel, köztük a híres Himmelsleiterrel, az égig érő létrával.
Ha Salzkammergut régióban, és a Hallstatter See környékén, esetleg Bad Goisernben járunk, rengeteg túra lehetőségből válogathatunk. A rendelkezésünkre álló időtől, és az erőnlétünktől függően van itt rövidebb-hosszabb, könnyebb-nehezebb útvonal, melyek közül mi a közelgő eső tudta miatt egy rövid, ám sportos túrát választottunk.
Egy kétezer méter magas hegycsúcs tetejére felállni már különleges élmény, hiszen jó eséllyel lélegzetelállító panorámával és csodálatos odavezető úttal kecsegtet – így például a Salzkammergut régióban a 2054 méter magas Großer Donnerkogel is ezeket nyújtja, de sokakat az oda vezető C/D nehézségű klettersteig elriaszt, viszont van egy könnyebb út is!
Lengyelország legdélkeletibb szegletében, az Ukrán és Szlovák határok közé beékelődve található a Keleti Besszádok avagy Beszkidek. Ezen a békés, vadregényes és szinte érintetlen területen nagyszerű túrákat tehetünk, mint például a mostani, ahol több 1200 méter feletti csúcsot, köztük a hegység lengyel oldalának legmagasabbikát is érintjük.
A Zemplén vadregényes hegyei között áll, vagyis inkább csak állt hajdan egy méretes vár, amely Pusztavár nevet kapta. Ez a vár az 1300-as évek elején épült, és mindössze száz évig volt használatban, utána elpusztult, de romjai századokon át, egészen napjainkig fennmaradtak. Hát ezért hívják Pusztavárnak.
Fedezzük fel a Velencei-hegység keleti oldalát egy közepes hosszúságú túrával, közben ismerkedjünk meg néhány geológiai fogalommal és érdekességgel, mint röghegység, gránit masszívum és szintezési ősjegy. A Velencei-tótól északra eső dombvidéket Velencei-hegységnek nevezzük, de tengerszint feletti magassága nem haladja meg a 400 métert sem. Mégis szorosan kapcsolódik a tengerszinthez, és ebben rejlik igazán az érdekessége.
Az Orfűi-tó és a Pécsi-tó kiépített, városias környezetét sétányokkal, strandokkal, büfékkel sokan ismerik. Viszont van még két tó a rendszerben, ezek a Herman Ottó-tó és a Kovácsszénája-tó, amelyek megmaradtak természetes környezetükben, és szinte vadonban találhatjuk magunkat, ha ezen a vidéken cserkelünk. Egészen meglepő a különbség. Ha erdei hangulatot keresel, itt a helyed.
Ha a Mecsekben barangolsz, több helyen is találkozhatsz a mecseki láthatatlanokról szóló történetekkel és mondákkal. A mecseki láthatatlanok az 1956-os forradalom leverése után is fegyveres ellenállást tanúsító csoport volt a Mecsek hegységben. A forradalom leverése után sokan nem adták fel a harcot, és a hegyekben rejtőzve folytatták az ellenállást a szovjet megszállók ellen. A "láthatatlanok" elnevezés arra utal, hogy a csoport tagjai könnyedén elrejtőztek a hatóságok elől, és hosszú ideig sikerült fenntartaniuk az ellenállást. A szovjet és magyar hatóságok nagy erőkkel keresték őket, de a hegyekben nehéz volt nyomukra bukkanni. Egyik legfőbb rejtekhelyük a Mecsekrákos és Mánfa között az erdőben megbújó Vágotpuszta volt. A napjainkban üdülőfaluként üzemelő apró település a nyugalom szigete a szelíden hullámzó erdőségek közepén. Könnyen elképzelhető, miért volt jó búvóhely a partizánok számára. Ugyanakkor alig hihető, micsoda véres események helyszíne volt ez a környék.
