Biciklisáv a'la amatőrbicajos - sorozat Hír

Képzeld csak el: 22 évesen elkezdesz bicajozni. Akkora mákod van, hogy kapsz egy szuper bringát. Ez esetben egy Cube-ot. Ugye nem rossz? Na hát én nap mint nap ezt csinálom. Felülök a Cube-ra és suhanok.  Az útvonalam a következő: Blaha Lujza térről elmegyek az Oktogonig és rá az Andrássyra. Amikor zöldem van ki tudok gurulni ahhoz a kereszteződéshez, ahol indul a sávom. Itt már van külön biciklis lámpa is, ami majdnem egyszerre vált zöldre az autókéval. Amint elindulok a Bajcsy Zsilinszky út felé két zebrán kell áthaladnom: itt fokozottan figyelni kell a gyalogosokra, mert piroson is elindulnak, így néha összegabalyodhatunk velük. Az itt való közlekedésre én az utóbbi pár hétben kaptam rá, mert eddig nem mertem a ezen biciklisávon menni. Hogy miért? Először is szűknek találtam. Egyik oldalról a járda, másikról a parkoló autók szegélyeznek. Volt néhány ismerősöm aki mesélte,hogy párszor rányitották az autósok az ajtót, vagy parkolás közben nem figyeltek és beugrattak a sávba. Na mondtam is magamba: inkább az úttest minthogy pofára essek és hazavágjam a bringát. Aztán egy véletlen folytán ott találtam magam. Először lassan, kicentizve haladtam. Aztán kiderült: nagy baj nem lehet, ha odafigyelek a lámpákra és a buszsávokra. Itt ugyanis az is van. Ha nincs busz végigmegyek rajta, ha van kikerülöm. A kikerülés megy, de az indexelés már nem annyira: egyszerűen nem merem felrakni a kezem tartok attól,hogy megbomlik az egyensúlyom. Ezt leszámítva szinte simán tudok haladni a Bajcsy sarkáig, ahol egyszer csak véget ér a sáv, és ki kell hajtani az autók közé. Tegnap életemben először szakadó esőben tekertem végig: olyan furcsa volt az hittem csúszni fog a bringa. Hát nem, úgy tapadt az aszfalthoz mint, ha pillanatragasztóval odaragasztották volna. De térjünk vissza a sávra. Első alkalommal kicsit olyan volt a tekerés itt mint, mikor a marhákat terelik a vágóhídra. Többszöri áttekerés után viszont már tágasabbnak lehet érezni. Mindig tiszta, és aránylag sima a talaj, amin könnyen lehet haladni. Az Andrássy út az a hely, ahol minden reggel végigtekerni olyan mintha egy kávé mellett üldögélne az ember és közben elolvasná a reggeli híreket, vagy valami ilyesmi. Két dolog van, ami egy kis bosszúságot okozhat: 1.: a gyalogosok. Itt igazából a turistákkal van néha gond. Én nemegyszer találkoztam olyan esettel, amikor szembe sétáltak velem teljesen természetes módon a kezüket hátratéve nézelődtek. Ilyenkor csöngetek, amin megszoktak lepődni. A legjobb az, amikor háttal vannak, mivel szinte soha nem fordulnak meg csak akkor, ha már nagyon durván nyomom a csengőt. 2.: autók. Pár hete kihajtott elém egy autós, a buszsávban állt meg. Rögtön kipattant és odaszólt nekem: ez már nem biciklisáv. Értem én, értem nem számít, kikerülöm. De két napja a következő látvány tárult a szemem elé: a képen látható autós nem fért be a parkolóhelyre, így ő azt gondolta, hogy majd így menni fog. Ment is neki, de az nem tűnt fel kedves autós barátunknak, hogy ez egy biciklisáv. Nem fértem el mellette, ezért felmenetem a járdára , és vártam egy kicsit. Szerettem volna megkérdezni ezt hogyan is gondolta, mivel négy-öt autóval lejjebb volt hely, nem tartott volna semmibe elgurulni még pár métert. Vártam 10 percet. Sehol senki. Természetesen ilyenkor nem sétálgatnak rendőrök az utcán, de nekik is feltettem volna a kérdést: ilyenkor is büntetnek ugye?