A bolíviai halál út Hír

Ez persze egy kicsit túlzás, azonban a nagyon keskeny úton önmagában is veszélyes gyorsan menni, pláne a folyamatosan ott közlekedő teherautók és buszok között. Ha egy ilyen méretű járgány jön szembe, gyakran még egy kerékpárral sem férni el mellettük. Ráadásul az út széle könnyen beszakadhat, ezért a nehezebb járművek mindig az út belső (hegy felőli) oldalán közlekednek. Ebből adódóan minden kerékpárosnak az út szélén ajánlatos lefelé "szakítani". Márpedig az út mellett szinte végig szakadékok húzodnak, amelyek mélysége elérheti akár az 1000 métert (aki nem bírja a magasságot, annak nem érdemes sokat nézelődni).

Kerékpárral a szakadék szélén

Nos ezek után talán nem meglepő, hogy évente tényleg többen életüket vesztik a kaland során, így méltán kapta az út a "halál" jelzőt. Aki viszont ezt bevállalja, annak gyönyörű tájon utánozhatatlan élményben lesz része.Általában 1 napos programokat szerveznek a helyi irodák. Reggel 8 óra körül indul a társaság. Rövid utazást követően már pattanhatunk is ki a buszból. A vezetők leveszik a kerékpárokat, átvizsgálják a főbb alkatrészeket, ami egészen megnyugtató, ugyanakkor a bicik állapota nem annyira. Néhányan egészen kipirulnak az izgatottságtól.

Ilyen magasságban a reggeli órákban elég hideg van, az út további részén pedig vízátfolyások, tócsák várnak ránk. Kapunk is nadrágot és kabátot. Meglepő módon akad nagy méret is (ez Dél-Amerikában nincs mindenhol így),de a kesztyűvel már nincs ilyen szerencsénk.

Az út első szakasza rendes aszfalt borítású, egy rövid szakaszon emelkedik. Többször megáll a társaság, mindenkit megvárunk, fényképezünk, igazi turistát játszunk. Kb. 1 órás bemelegítést követően azonban már nincs idő fényképezni. Megérkeztünk az igazi "halál zónába". Tapasztalt bicisek eddig csak mosolyogtak, amikor azonban feltűnik a poros, kisebb-nagyobb kövekkel gazdagon borított, felhőkbe burkolódzó út, és rögtön el is tép mellettünk 3 teherautó, akkor mint a GPS-nél, az újratervezés indul!

Szépen lassan indul a társaság, az egyik vezető nem hagy senkit maga elé kerülni. De ő sem bírja ki, 1-2 perc után vele együtt mindenki elengedi a biciklit, 3-4 perc múlva mindenki őrjöngve húzza a csíkot lefelé. Persze ez porral jár, aki nem hozott magával szemüveget az hunyoroghat!

Az első esést kb. 30 percnyi száguldás után látom. Az egyik túravezető az. A poros egyenetlen talajon kicsúszott alóla a bicikli, de nem történt baj. Aki látta az 1-2 percig megint óvatosabban megy, de természetesen ez sem tart sokáig. Ismét csatakiáltásokat hallok magam körül, és ami a "csövön kifér". Itt már a szemüveg sem segít, mindenki próbál megküzdeni a porral és a sárral. Teherautókból is jut egy-kettő. Ilyenkor egy-egy éber vezető megáll a kanyarok előtt, és mindenkit leint. Egy szakaszon pedig alkalmazottakkal találkozunk, akik zöld/piros tárcsával irányítják a forgalmat!

A második esésnél megáll bennem az ütő! Valaki kisodródik előttem a kanyarban, és eltűnik az út szélén. Félve megyek oda. Amikor odaérek látom, hogy egy idétlen olasz próbálja visszaküzdeni magát a biciklijével az útra. Óriási szerencséje volt, nem szakadékba sodródott, hanem egy bokros, enyhébb lejtésű helyre. Segítek kiemelni a biciklit, és gratulálok neki az újjászületéséhez. Remegő lábbakkal fogadja.

Már nincs sok hátra a túrából. Beérnek a többiek, ismét hallom az örömteli kiáltásokat, gyerünk....

Mire megérkezik a társaság (szerencsére mindenki épségben), nem nagyon ismerjük meg egymást. Mindenki csupa por és sár. Elhangzanak az utolsó csatakiáltások, megkezdődnek az élménybeszámolók. Kiéhezve, megszomjazva próbáljuk az esőerdőben a 3-4 "vendéglátó helyből" álló településen (amely buszmegálló is egyben) legalább a szemünket kimosni.

Közben a vezetők elkezdik felpakolni a bicikliket a buszra, és fél óra múlva már visznek is minket ebédelni.

Egy hegyoldalban gyönyörű gyöngyszemként ragyogó kis üdülő faluba érkezünk. Kis házak, némelyik úszómedencével. Nagyon impozáns. Mi is medencés étterembe megyünk, persze a medencében meghatározhatatlan színű a víz, így csak a helyiek mernek füdeni. Sok légy mellett a teraszon gyönyörű környezetben ebédelünk, majd megkezdődik a zötykölődés a kis busszal vissza La Pazba.

Csak visszafelé látjuk mennyi kereszt és virág van az út mentén!

Info:

La Paz belvárosában számos iroda foglalkozik a túrák szervezésével és vezetésével. Már 25 USD-ért is mehetünk bicizni, amiben benne van az összes szállítás, bérlés, a túravezetők költsége és az ebéd is! Persze jobb bicikkel, jobb buszokkal már drágábban, kb. 55-60 USD-ért mehetünk.