5 nap fény - Itt készülnek a profik Hír

Merida Multivan Press Camp ’07
Mottó: Milyen lenne, ha felpróbálnánk ezt a team mezt?! Az enyhe tél ellenére Mallorca száraz, napfényes, mediterrán környezete mindig vonzó a kerekezésért lelkesedők számára. Igaz, én a montiért rajongok, és Mallorca terepei szinte mind magánkézben vannak vagy természetvédelmi területek, melyek szigorúan zártak a turisták előtt. Mindenütt a tűzrakás tilalmát megerősítő táblák és láncok tartanak minket az utakon. Ehhez nekem is be kellett vállalnom életem első országútis élményét, de elég volt meglátni a szállóvendégeknek kijáró, kölcsönzős(?) gépeket, alig vártam a bevetést. Ám, menjünk sorjában. Az utazás

Mallorcát 2 átszállással, Budapest-Milánó-Barcelona-Palma de Mallorca útvonalon, bonyolultsága mellett a legolcsóbb konstrukcióban közelítettük. A taljánok szárnyas pegazusa viszont az első csatlakozásnál lekéste Barcelonát. Nem ragozom, de reggel 5-től este 10-ig úton voltunk. Üsse kavics, az első nap elszállt, de legalább a csomagjaink megvannak! Ám miért vizesek?! Vigasztalhatatlanul zuhog az eső. KáTomi – sok Mallorcát tapasztalt róka – nyugtatgat, holnapra kisüt a nap! Eltesszük magunkat egy 4 csillagos szálloda kényelmet ígérő szobáiba, és reménykedve próbáljuk feledni a fáradtságot. 1. NAP KáTomi – az ilyen gyorsan bootoló embereket soha nem értettem - 7.00-kor kipattan az ágyból, szétrántja az elsötétítő függönyt, és sarkig tárja a terasz ajtaját. „Itt a napsütés!” – kiáltja, de a zuhogó eső, és a szobába tolakodó hűvös szél olyannyira cáfol, hogy apatikusan hátat fordítok optimista lakótársamnak. A Philips Bike Team kölcsönzője Koradélutánig még többször hallom tőle, hogy most aztán elállt, és mindjárt kifújja a szél az öböl felől a gonosz kis felhőket. Ez mindannyiszor süket fülekre talál, de a délelőttöt kihasználjuk, hogy felkészüljünk a csodára, és lemegyünk a szállodába integrált Philips Bike Team kölcsönzőjébe. Először kapom fel a fejem, hiszen közel 300 Merida bringa 2 emelet mélységben, sorba rendezve, megszámozva, és felnyergelve áll az istállójában! Egy fekete karbon pejnek meg is simogatom a szügyét, majd elkezdem magamban kántálni az esőoszlatók énekét. Mindenkinek beállítják a Merida Carbon-Theorema 907-esét. Megemelem (8 kg alatt), és az otthoni, hűséges, montimra gondolok, lehet mégis fogyasztani kellene a 12,5 kg-jából? A német szakemberek híres precizitásukhoz illő kölcsönzőt építettek a szálloda alagsorába. Pillanatok alatt készülnek el egy ember teljes felszerelésével, beállításával, és még a hiteles adminisztráció is megtörténik. Mehetünk! Az eső most tényleg eláll, és a bringákhoz kapott licensz birtokában szó nélkül elkezdünk beöltözni. A csoda pedig megtörténik. Az öböl felett egy szeles kéz elkezdi szétkapkodni a sötét szivacsokat. Úgy nekiduráljuk magunkat az érzésnek, hogy kétszer kell visszamennem a szállodaszobába, mire minden cuccomat magamhoz veszem. A lelkesedésről mi sem árulkodik jobban, mint hogy a pulzusmérős Polar sebességmérőjét a villára erősítve, összekötegelem azokat két küllővel is…J Vizes az aszfalt, de meglepően gyorsan kezdenek jelentkezni a szárazfoltok az út testén. Kezdem elhinni, hogy fogunk itt még jókat száguldozni. Ez az érzés az első pedálozások után szinte szárnyba szökken, hiszen olyan könnyű a karbon-road-gép, hogy csak a vékony virsligumik és a nedves út bizonytalan kapcsolatáról szóló rémtörténetek tartanak kordában. Szoknom kell a fékváltókart, és az alacsony kormány szokatlan testtartást igénylő helyzetét is, de így is repülünk 25 km-t a városka hullámvasutas dombjain, s még éppen csak hogy bemelegedünk! Most értem meg, mennyire mást jelentenek a távolságok a montiban és az országútiban!

A szálloda A történések sorát naponta kétszer (de, lehetne többször is!) bőséges étkezések fogják keretbe. Nem vagyok az az ember, aki leborul akármi luxus előtt, de amit gasztronómiában nyújtott az Iberostar (hotel), azt könnyen meg tudnám szokni. Minden a bringásokért. Az asztalok mellett pótoljuk a kalóriákat, és még úti csomagot is készíthetünk az egyik pult jóvoltából, ahol kifejezetten banán, szendvics, energiaszelet és előzékenyen nylon zacsek várja az aktív vendégeket. A napi tekerések izomgyarapító megpróbáltatásait thai masszázzsal lehetne enyhíteni, de mi inkább a szaunák és vízsugarak lazító hatásában bízunk, melyet a kellemes vizű medence ringatásával tupírozunk. Fantasztikus és hihetetlen érzés, ahogy napról napra erősebbnek és magabiztosabbnak érezzük magunkat. Én teljesen elveszek az edzések (pedig nem is edzünk, csak tekerünk), a bőséges és ízletes étkezések, valamint a pihentető alvások „bermuda-háromszögében”. Eddig nem értettem mit érnek 1 hetes edzőtáborok a hazai profiknak, akik külföldre utaznak az év eleji télből. Mit lehet egy hét alatt fejlődni?! Hát, kérem sokat. Nagyon sokat… Írta: Nagy Csaba Fotó: Merida Multivan