Közös játékok a fürdõkádban

Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
2005/02/16
A közös vízi játékokhoz általában szükség van mindkét szülõre, hiszen a babát a vízbõl kiemelni és bebugyolálni úgy, hogy mi is csuronvizesek vagyunk (vigyázat - csúszásveszély!!) elég nehéz és mindez a háttérben sok szervezést igényel.

• Ha mindketten (irigylem azokat, akiknek akkora kádjuk van, hogy akár mindhárman is belemászhatnak - szardíniásdoboz-effektus nélkül) elhelyezkedtünk a vízben gyengéden húzzuk magunkhoz csöppségünket, simogassuk végig a testét, finoman paskoljuk végig egy kis vízzel (eleinte a fejét, szeme-szája-orra környékét hagyjuk ki!), majd lassan toljuk el magunktól a hasunkra, majd fejét a tenyerünkbe fektetve és keressük tekintetét. Toljuk így egészen a kád végéig (a picik - feltétlen reflexeik mûködése miatt -, miután talpacskájuk a kád falához ér, "elrúgják" magukat onnan - nagyszerû élmény és látványnak sem rossz!), majd lassan húzzuk ismét a testünkre, mellkasunkra! • Fektessük ismét a tenyerünkre (ilyenkor csak a fejecskéjét támasztjuk meg; nagyon fontos a babának is megéreznie a lebegés érzését, ezért ne is támasszuk alá a testét!), majd húzzuk jobb és bal irányba is! Húzzuk ismét a testünkre, locsolgassuk meg a hátát. • Fogjuk a karunkra, támasszuk meg a fejét könyökhajlatunknál, simogató mozdulatokkal beszéljünk, dúdoljunk neki. • Ültessük az ölünkbe úgy, hogy a háta mellkasunkhoz támaszkodjon! Figyeljünk arra, hogy ilyenkor még ne érje víz a száját, szemét! Ha "véletlen" baleset folytán belecsúszna vagy "beleugrana" a baba a vízbe, figyeljünk nagyon arra, hogy ne ijesszük meg még mi is, lassan, óvatosan, nyúljunk utána, soha ne kapjuk ki hirtelen a vízbõl, hiszen így még nagyobb bajt, ijedtséget okozhatunk! Nyugtassuk meg még a vízben, dicsérjük meg mosolyogva, hogy mekkorát ugrott, milyen ügyes volt (a "nincs semmi baj, kicsim" kijelentés - felkiáltok - azt jelenti számára, hogy: most nincs, de volt!!!). Két kezünkkel toljuk el magunktól a popsiját, úgy, hogy a feje még mellkasunkon maradjon, majd húzzuk lassan vissza! Hintáztassuk jobbra, majd balra! • Merüljünk babánkkal egészen állig víz alá, félig fekvõ helyzetbe! Simogassuk, beszéljünk hozzá - pihenjünk így egy kicsit! • Az elõzõ helyzetbõl kiindulva fektessük két karunkra a babát és az õ testhelyzetén nem változtatva, üljünk fel! Lassan toljuk elõre, majd húzzuk vissza a picit úgy, hogy folyamatosan tartsuk fönn vele a szemkontaktust: feje fölé hajolunk, keressük tekintetét, bíztatjuk, hogy õ is nézzen hátra, felfelé ránk, a vízfekvése így kiváló lesz! Fontos, hogy soha ne fordítsuk meg - tehát, hogy a lába legyen közelebb hozzánk - hiszen akkor, ha elõre, ránk néz, pont a popsija fogja belehúzni a vízbe. Bátran hagyhatjuk a vízen lebegni: elég ha csak a szem - száj - orr vonal van kint a vízbõl. • Egyszerû fogásváltással egyik kezünket a tartója alá téve folytassuk a lebegési "gyakorlatot"! Ne támasszuk most alá a testét, ha csak a buksijánál fogjuk és "rábeszéljük", hogy nézzen "fölfelé": ránk, nem fog belecsúszni a vízbe! Az idõ múlásával - és biztonságérzetük megszilárdulásával - egyre bátrabban "vontathatjuk" így a babát, most alig - alig tartva fejecskéjét. • Ha már megszoktuk ezeket a fürdõzéseket, fogjuk ismét a karunkba és "hoppá" kifejezéssel a babát néhány cm - t megemelve locsoljunk a fejére vizet úgy, hogy a homlokáról csorogjon lefelé (sohase szembõl vagy esetleg hátulról, az elég csúnya orvtámadás lenne!!!) Ruzsonyi Ági, Kalovits Program, www.babauszas.hu