Babamasszázs, babatorna.

Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
2005/02/16
A babamasszázs és- torna másképp értendõ, mint nálunk, felnõtteknél. A masszázs igazán "csak" simogatást, dörzsölgetést "nudlizást" (ez egy, családi gyermekkifejezés, lásd késõbb) jelent. Minden egyes "játékot" a gyermekre, igényeire, pillanatnyi kedélyállapotára valóban odafigyelve végezzünk, ugyanis a mozgásfejlesztés, immunrendszer és vérkeringés serkentése mellett fõ célunk az együttes "örömködés" és a fürdõvíz illetve vízi játékok elõkészítése.

A masszírozásra és a babatornára is szánjunk annyi idõt, amennyit a baba kíván, ne sajnáljuk ezeket a perceket a hancúrozásra. Bízva a szülõi fantáziában csak néhány ötletet adok a "gyakorlatokhoz", válasszon ki-ki vérmérséklete és a baba kedve szerint! Miután megteremtettük az optimális feltételeket, vetkõztessük le kisbabánkat, bújjunk hozzá közel, és mosolyogva meséljük el, mit is fogunk tenni.
Simogassuk meg a buksiját, finoman, gyengéden, majd a vállát is átdörzsölgetjük. Vegyük a kezünkbe az egyik kezét, a tenyerét simogassuk meg (akár körbe-körbe, mint a "Kerekecske- gombocská"-nál), majd az ujjacskáit finoman sodorgassuk! Mivel a masszírozás mindig a szív irányába történik, a csuklójától a könyöke, válla felé haladva, dörzsölgessük, simogassuk át a karját. (itt következhet a nudlizás, ahogy azt nagyobbik fiam nevezi: sodorgassuk meg két kezünk közé fogva az al- és felkarját!) Végezzük mindezt a másik kézen és karon is! A babapocakot csak finoman, körkörösen, az óramutató járásának megfelelõen illik simogatni, de a lábakat annál jobban lehet "gyömöszölni". (Ki ne imádna ilyenkor jó nagy cuppanós csókokat nyomni a hurkás lábacskákra!) Kezdjük a talpaknál: nagyon óvatosan simogassuk át az egyik talpát (figyelem! babáknak talpmasszázs nem ajánlott, hiszen az ún. reflexzónák oly közel vannak egymáshoz, hogy esetleg ezzel még csak bajt okoznánk!) ezek után minden mehet úgy, mint a karoknál. Ha a babát a hasára fektetjük, a hátát és a popsiját is át tudjuk simogatni - a popóját szabad egy kicsit bátrabban is! Jó ötlet, ha néha-néha a masszírozást vagy a babatornát - a testkontaktus fontosságát is felhasználva - a következõképp végezzük: Fektessük bátran picinyünket az apa meztelen hátára vagy hasára, így még közelebbi kapcsolatba tudunk kerülni velük.(Nem elhanyagolható az sem, hogy mivel az édesapáknak sokkal kevesebb alkalma, lehetõsége van gyermeke testközelségét érezni, ezzel a gesztussal, kedves édesanyák, talán nekik is tudunk egy csöppet segíteni.) Nagyon fontos - és eddig nem-igen beszéltünk róla, hogy a nagyobb testvért vagy testvéreket (ha vannak) is be lehet, sõt be kell vonni ebbe a családi hancúrozásba. (A testvérféltékenységet elfelejthetjük, ha a csöppséggel kapcsolatos teendõinkbe a nagyot is bevonjuk, így érezheti figyelmünk, gondoskodásunk és szeretetünk mellett saját maga fontosságát is.) A bébimasszázs után jöhetnek a "tornamutatványok".

tárjuk szét a baba karjait, majd keresztezve a teste elõtt zárjuk össze;
engedjük, hogy megfogja mindkét mutatóujjunkat, emeljük a karját magas-, majd mélytartásba, felváltva is- mindig mondjuk, hogy pontosan mit is csinálunk (pl. emeld fel a jobb karodat);
a hanyatt fekvõ baba lábát nyújtsuk ki, majd hajlítsuk a hasához;
bátran emeljük a bal lábát elõször a jobb vállához, majd füléhez és ellenkezõleg;
hengergessük át a babát hasra, majd vissza; tegyük össze a két talpát, fogjuk meg a térdeit, és lazán nyissuk, majd zárjuk a behajlított lábait;
hónaljfogással fogjuk a babát (hüvelykujjunk a mellkasának felsõ részén támaszt, másik négy ujj legyezõszerûen széttárva a hátát, illetve részben a tarkóját tartsa) és hintáztassuk enyhén jobbra- balra kis emelés- süllyesztéssel;
ugyanezzel a fogással engedjük le mélytartásba, majd egy figyelmeztetõ vezényszó után (pl."HOPPÁ") lendítsük magastartásba.

A gyakorlatokat játékosan végezzük, a babához beszélve, figyelve a szemét, mozdulatait. Ezeket a gyakorlatokat a babák általában szeretik, de a miénk, miért ne lehetne más? Ha úgy érezzük, hogy bizonytalan, aggódik, esetleg megijed, lassítsunk le, nyugtassuk meg a babát, vagy tereljük el a figyelmét, végezzük el az elõzõ gyakorlatot még egyszer, majd a gondot okozó gyakorlatot is! Az egyes feladatoknál mondjuk is mindig, hogy mit csinálunk és próbáljunk néha a babára úgy odafigyelni, mintha csak segítenénk a gyakorlat végrehajtásában, és egyik- másik gyakorlatnál idõvel a megfelelõ (meta) kommunikáció megléte esetén néhány hetes csecsemõnk szinte "egyedül" fog tornázni. Ha van lehetõségünk, vetkõzzünk bátran neki, hogy a baba számára hihetetlenül fontos bõrkontaktus még könnyebbé tegye az együtt tornázást. A gyakorlatok között vagy húzzuk testünkre a babát, vagy hajoljunk hozzá, hogy a kapkodó kis kezével akár az orrunkat is megfoghassa: alkalmat kapjon a közös játékon belül egy kis egyénieskedésre. Mikor érdemes ezeket a játékokat elkezdeni? A választ mindenkinek magának kell kiokoskodnia, illetve éreznie. Amikor a kórházból hazaérkezett a család legifjabb tagja, meg kell szoknunk egymást, bár szerencsére a kórházak legtöbbjében ma már lehetõség van arra, hogy a nap legnagyobb részében anya és gyermeke egy szobában maradhasson. Ez megteremti azt a lehetõséget, hogy hazatérve már egy picit "megkóstolhatták" egymást és az elsõ gyerekes anyuka is tisztában van a babával kapcsolatos fõbb teendõkkel. Most már csak, az esetleges nagy testvér (nagy testvérek) és az apuka közelebbi megismerése van hátra. Ebben a megismerésben a masszázs, torna és a közös fürdés igen nagy segítség, ki - ki saját vérmérséklete szerint érzi, hogy mikor kezdheti ezeket a játékokat. Nyilvánvaló, hogy néhány hetes korban csak azokat a gyakorlatokat végezhetjük, amelyeket a baba életkori sajátosságai megengednek, így pl. ha még nem tartja a fejét, csak ritkán és vigyázva húzzuk fel a kezénél fogva, vagy amíg nem tud ülni, addig mindig segítve tartsuk, és külön támasszuk meg a fejét ujjunkkal. Ruzsonyi Ági, Kalovits Program, www.babauszas.hu