Sérülés, túlterhelés, terápia - II. Hír

Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
2005/09/21
Ha véletlenül lemaradtál az 1. részről, gyorsan klick IDE Az eddigi logikát követve, nincs is túl sok értelme annak, hogy nagyon pontosan meghatározzuk, milyen sérülésünk van. Ha túlterheljük magunkat, inkább csak az egyéni adottságainkon, vagy a véletlenen múlik, hogy éppen térdünk, a sípcsontunk vagy a derekunk fájdul meg. Még az sem biztos, hogy mozgásszervi lesz a problémánk, hiszen a hatásmechanizmus torokfájáshoz vagy akár depresszióhoz is vezethet. Mindig ott jön ki a sérülés, ahol éppen a leggyengébbek vagyunk.
Hirdetés

A gyakorlatban ez elsősorban a futócipő helyes megválasztását, és az önveszélyes futótechnikai hibák korrekcióját jelenti. Ami a cipőt illeti, sok futó lába hajlamos a túlpronálásra, a boka túl gyors és túlzott mértékű bebillenésére a támaszfázisban. Akinek ilyen gondja van, használjon pronációt gátló cipőt (stabilizált, control, motion control). Lehetnek a lábnak olyan statikai hibái is, amit szakember által készített talpbetéttel lehet korrigálni. A nem megfelelően kontrollált pronáció vagy egyéb statikai hibák megváltoztatják több ízület helyzetét, és a lábfejtől a derékig bárhol panaszt okozhatnak. A futótechnika terén a legnagyobb baj az, ha lábunkat előrenyújtva csapódunk a betonba (overstriding). Ne tegyük, fussunk gyors, könnyű, zajtalan lépésekkel, a talajfogás pillanatában térdünk már enyhén hajlított legyen, lábunk hátrafelé mozogjon, hogy sebességkülönbség nélkül tehessük le a talajra, ne pedig ütésszerűen fékeződjön le, mikor leér. Megfelelő talajon fussunk néha mezítláb, és mindjárt érezni fogjuk, milyen a jó futóstílus. Ne feledjük, legyen bármilyen jó a cipőnk vagy a technikánk, ha edzéseink hosszabbak, gyorsabbak és gyakoribbak, mint amit szervezetünk adott állapotában kompenzálni tud, a sérülés elkerülhetetlen és törvényszerű. Jókora adag szerénység, türelem és önismeret kell ahhoz, hogy egy lelkes futó ne lépje túl azt a határt, amit aktuális edzettségi és egészségi szintjén tolerálni tud. Ennek fő oka az a téveszme lehet, miszerint fájdalom nélkül nincs nyereség. Nagyon tehetségesnek és edzettnek kell ahhoz lenni, hogy valakinek érdemes legyen olyan keményen edzeni, ami már túl van a kellemes elfáradás határán. Az optimális és biztonságos fejlődés, különösen nem nagyon edzett emberek esetén, akkor következik be, ha rendszeresen futnak, de azt kellemesen, komoly erőfeszítés nélkül, a futás minden percét élvezve. Ha valahol fáj, rosszul esik, sérülés, betegség, kedvetlenség kezd megjelenni, biztosak lehetünk benne, hogy túllőttünk a célon. A futással, kevésbé edzett emberek és kezdők számára, az a gond, hogy számukra már a leglassúbb tempó is extrém nagy terhelést jelent. Át kell hidalni valahogy a szakadékot, úgy érni el a futáshoz szükséges edzettséget, hogy közben nem teszünk kárt magunkban, nem sérülünk meg, nem veszítjük el a lelkesedésünket, mielőtt még megerősödnénk és igazán érezhetnénk a futás örömét és előnyeit. Ebben az időszakban sokat segíthet a gyaloglás. Ugyan olyan egészséges és élvezetes sport, de alacsonyabb edzettségi szinten is végezhető. Aztán, ha már hozzászokott a szervezetünk, és többet kíván, jöhet a futás.
Folyt. köv... Forrás:
Hirdetés