Menü

2014.03.07.     Hozzászólás 0

A tökéletes algoritmus nyomában

Versenysíben a normális és abnormális közti határvonal igencsak halvány


Szuperóriás műlesiklás. Átlagban a versenyzők elérik a 130 km/h-t. Az autópályán ennyi a max megengedett sebesség, itt pedig nagyjából fedetlen emberi testek száguldanak a jeges, vagy ami még rosszabb, vizes lejtőkön. Mondjuk, ha csak az egyik léc fut rá egy olvadozó hófoltra… Szerintetek mi történik?

A sisak már kötelező versenyen, és gerincvédő nélkül sem nagyon indulnak el a versenyzők. A térdüket és a könyöküket is igyekeznek védeni. A sochi olimpián pedig majdnem debütált a legújabb védőfelszerelés, a Dainese síre specializált D-air nevű mellénye. Aztán bejelentették, hogy a versenyzésre még nem áll készen a termék, de már csak kisebb simítások vannak hátra.

 

Mit lehet ezen simítgatni?
A D-air egy olyan hátizsák, ami érzékeli, ha a síző becsapódik, esik, egyszóval a normálistól eltérő mozgást végez a pályán. Arról nem szól a fáma, hogy brékelni lehet-e, de reméljük, a teszteknél mindenre gondoltak. Ez a hátizsák szorosan a testre simul, mert nyilván nem ronthatja a profik légellenállását. Ellenben nem is javíthatja, mert akkor úgy jár, mint a cáparuhák.

Ha tehát a szenzorai szerint becsapódás történik, akkor az érzékelést is beleszámítva kb. 100 ms alatt felfúvódik, és megvédi a síző mellkasát, vállát, szegycsontját és nyakcsigolyáit!

Emlékszünk a lavinazsákokra, igaz? Azok is felfúvódnak, csakhogy őket kérni kell, mi magunk indítjuk be a védelmi rendszert. 130-150 km/h-s esésnél erre azonban aligha lesz időnk, és az evolúció sem építette be a reflexeink közé a bekapcsoló gomb megnyomását (ez persze a 2000 után születettekre nem igaz).

 

Dainese D-air az ISPO 2014-en Forrás: facebook.com/daineseofficial

 

Akkor mégis honnan tudja a zsák, hogy akció van?
Először is, van benne egy gps, 3 akcelerométer (gyorsulásmérő) és 3 giroszkóp. Meg egy agy, mikroprocesszor formájában, ami az adatokat szépen kiolvassa és összeveti a saját információival.

Tudniillik, az egész fejlesztés legnehezebb része, és továbbra is finomítandó oldala a megfelelő algoritmus megtalálása. Innen tudja ugyanis a mikroprocesszor, hogy melyik az a külső behatás, ami már kívül esik a tolerált tartományon.

Csakhogy a 120-szal ugrató versenyzőnek a talajfogása eléggé hasonlít egy eséshez, ugyanez elmondható arról az esetről is, amikor kicsúszik a lába, elkezd esni, de valahogy visszahozza az egyensúlyát, vagy le is fekszik egy pillanatra, aztán újra a völgy felé billenve feláll. Ez azt jelenti, hogy a versenysíben a normális és abnormális közti határvonal igencsak halvány.

Ezért a FIS-szel összefogva a Dainese 700 percnyi versenyszerű lesiklást elemzett, összesen 238 csúszást, és ezekből az adatokból nehéz munkával nyerte ki a használható algoritmust. Persze, minél nagyobb a minta, annál precízebb lesz a veszélyes tartomány meghatározása, ezért van az, hogy az olimpiára még nem mertek előállni egy teljesen kész D-airrel.

 

Dainese D-air ski Forrás: facebook.com/danieseofficial

 

Honnan indult ez az egész?
Rengeteg síbalesetet is elemeztek, így rajzolódott ki, hogy mely területeket hogyan kéne védeni a testen. Eredetileg a hátizsák a hátat (is) óvta volna, de mivel a versenyzők körében olyannyira elterjedt a gerincvédő használata, a cég irányt váltott, és inkább a mellkasi területek védelmére koncentrált. A technológia egyébként már nem volt egészen új, a Dainese alapvetően motoros cuccokat gyárt, onnan hozta át a már meglévő tapasztalatait. Persze biztos bennetek is felmerül a kérdés, hogy szuper, hogy felveszi az ember ezt a hátizsákszerű dolgot, de nem az aksi, gps, vagy épp pont a gáztartály fog a legnagyobbat ütni esésnél? Szerencsére ez a kérdés nem csak minket foglalkoztat, a cégnél is aggódtak emiatt, és tesztelték ezt is, meg azt, hogy a felfúvódás nem okoz-e bármilyen sérülést. Szóval mostmár garantáltan nem.

Az aksit egyébként USB-vel lehet tölteni, és a kártyából ki lehet nyerni az adatokat. A hátizsák 3 éve készül, ennek megfelelően sokat fejlődött az ergonómiája, az algoritmus pedig úgy tűnik, képes megmutatni azt a pontot, ahol a síelő visszafordíthatatlanul elvesztette a kontrollt a lécei fölött. Az olasz alpesisí-válogatott edzői már találkozhattak is az utolsó prototípussal, és ha minden igaz, a gyártás hamarosan megkezdődik. De addig is, az adatgyűjtés nem áll meg.

Olvass többet a témáról: biztonság, technika

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.