Menü

2015.01.19.     Hozzászólás 2

Viszlát, elmegyünk világgá...

Havonta egy ezres az álmukért és a Bátor Táborért


Enikő és Balázs az elmúlt hónapokat lázas készülődéssel töltötte, mert elutaznak. Nem hosszú hétvégére, vagy tíz napos kikapcsolódásra, hanem legalább egy évesre, de inkább többre. Az úticél sem csupán valamelyik hazai-, vagy környező országbéli wellness hotel. Éjszakánként vagy befogadják őket ahol az éjszaka éri őket, vagy sátrat vernek, nomádkodnak és így tesznek legalább Új-Zélandig, aztán a többi majd kiderül. Ja, és mindezt kerékpáron.

A minap személyesen is alkalmam vol beszélgetni velük a nagy utazásról...

 

Mennyi idő kell ahhoz, hogy két ember belevágjon egy ilyen útba, vagyis milyen régóta vagytok együtt?
Éppen elég ideje ahhoz, hogy el merjünk együtt indulni erre az útra.

 

Magunk útján Forrás: Magunk útján

©MVP Images 

 

Mi volt életetek eddigi legnagyobb élménye?
Voltak kalandjaink, külön-külön is, és mióta együtt vagyunk azóta is sok, de ilyen, mint amit most tervezünk, még sosem. Az egyik kedvenc mini-kalandunkat elmeséljük. Idén télen vállalkoztunk arra, hogy végigjárjuk illetve tekerjük az Alföldi Kék túrát.

Ez a kalandunk a Sátoraljaújhely- Nyírbátor közötti szakasz bejárásakor történt. Teljesen nomád gyalogtúrát terveztünk, sátorral, hálózsákkal, gázfőzővel. Sokkal szabadabbak vagyunk akkor, ha tudjuk, amikor elfáradunk, felverjük a sátrat és máris van hol aludnunk. A kétarcú Rohodot elhagyva (azért két arcú, ugyanis szerénynek sem nevezhető, sokszor ablak és ajtó nélküli, megrogyott, viharvert házak előtt több helyen is több milliós autókat láttunk….) egy, már nem túl szomjas, “Kavics” becenevű helyi segítségével eljutottunk Vaja városkába.

Azt már megtanultuk, hogy bizony, ha bármilyen infóra van szüksége az embernek, akkor a legközelebbi kocsmába kell menni. Mi sem tettünk másképp, betértünk az első presszóba. Megkérdeztük, hogy a város határain túl hol lehet sátrazni? A pultos lány csak annyit mondott, hogy egyáltalán nem javasolja a sátrazást, mert nem biztonságos. Nem nagyon firtattuk a dolgot, hogy miért. Néhány telefonhívás után, szólt a pultos, hogy ne aggódjunk, minden rendben, van segítség!

Persze mondanunk sem kell, mekkora felüdülés volt ez! Ekkorra ugyanis már teljesen besötétedett, lehűlt a levegő (-10 fok körül) és eléggé fújt a szél is. Kisvártatva megérkezett Imi és Ildikó -a pultos lány rokonai,- ők fogadtak be minket arra az estére. Vendéglátóink hallani sem akartak a sátrazásról, behívtak a házba. Ildikó nagyon finom zuza-pörköltet főzött nekünk, vacsora után hosszasan beszélgettünk. Másnap reggelivel vártak bennünket. Nagyon jó érzés volt Imit és Ildikót megismerni, egy “idegen” családnál hirtelen otthon érezni magunkat. Megtapasztattunk azt a fajta “instant” vendégszeretet, amiben minden őszinte volt. Mi nem számítottunk arra, hogy befogadnak bennünket, újdonsült vendéglátóink nem számítottak ránk; teljesen véletlenül találkoztunk. 

Ebből is látszik, hogy nem kell sark-kutatónak, vagy extrém sportolónak lenni ahhoz, hogy érdekes és izgalmas dolgok történjenek az emberrel. Egyszerűen csak ki kell lépni a lakás négy fala közül. Előbb vagy utóbb biztosan kalandba botlik az ember.

 
Mikor pattant ki először az ötlet és miért?

2014. tavaszán sokat beszélgettünk arról, hogy jó lenne egy nagyot utazni. Mindkettőnket régóta vonz Ázsia, így hát kitaláltuk, hogy belevágunk egy hosszabb, nomád kerékpáros utazásba kelet felé.

 
Kitől kértetek tanácsot, tippet?

Az elhatározás után elkezdtünk utazási fórumokat és blogokat böngészni. Megtaláltuk többek között több magyar utazónak is az oldalát. Zita és Árpi, a “ 360 fok bringás” nászutas pár évek óta tekeri rendületlenül a kilométereket. Bujna Zolival a Facebook-on találkoztunk - vicces egymásra találás volt ez, ugyanis Balázs Karácsonyra Zoli egyik könyvét kapta ajándékba Eni szüleitől. :)

Olvastuk többek közt a Panamerica blogot, Cycling about-ot és más, főleg angol nyelvű útinaplókat, beszámolókat böngészünk folyamatosan. Nagyon hasznos tanácsokat, tippeket kapunk. 

 

- Mi az, ami leginkább vonz benneteket? 
- Az, hogy nem tudjuk mi vár ránk, és hogy minden ismeretlen.

 

Magunk útján Forrás: Magunk útján

©MVP Images 

 

Álomútvonal és a büdzsé
Mi az útiterv?

2015. március 21-én indulunk a Hősök teréről. Az európai országokból Szerbiát és Bulgáriát látogatjuk meg, Törökországban lépünk be Ázsiába, következik Irán, keresztül Közép-Ázsia országain egészen Mongóliáig. Tervünk, hogy bejáruk Kínát és közelről megnézzük a Himaláját. Ha már eléggé átfagytunk, akkor Dél-kelet Ázsia felé vesszük az irányt, és ha kitart a lendületünk, átszeljük Indonéziát, Ausztráliát, majd megcélozzuk Új-Zélandot.

 
Milyen hosszú úttal terveztek (táv, idő)?
Új-Zélandig nagyjából 18- 20 ezer km-t tekerünk majd le. Időnk van, körülbelül egy-másfél évre tervezzük az utat.

 
Várható napi táv?
Ez nagyban fog függni a terepviszonyoktól is. Átlagban körülbelül 80 km-es napi távval számolunk.

 
Milyen engedélyekre van szükség egy ilyen túrához?
Ázsiában közel minden országba kell majd vízum. Ez alól csupán Törökország, Kirgizisztán és Malajzia a kivétel. Terveink között szerepel néhány trekking-túra is, ezek és más speciális régiók engedélyeinek megszerzéséhez majd a helyi hatóságokat kell felkeresnünk.

 
Mennyire kötött az útvonal?
Az előbb említett útvonal az „álom-útvonal.” Azonban nincs semmi kőbe vésve, sok minden módosíthatja az eredeti tervet. A legtöbb vízumot út közben szeretnénk majd megszerezni; vagyis ahogyan, amilyen tempóban utazunk, úgy intézzük a hivatalos engedélyeket is.

Vannak olyan országok, amelyeknek speciális előírásaik vannak. Néhány vízumot még itthon kell megigényelnünk, - mert csak az anyaországban lehet ezt kérvényezni,- ez annyiban nehezíti majd meg a helyzetet, hogy addig kell az adott országba érnünk, míg a vízum érvényes, különben ugrott a belépésünk... 

 
Melyek azok a helyek, ahova mindenképp el szeretnétek jutni?

Eninek régi vágya eljutni Mongóliába, Balázst jelen pillanatban Kirgizisztán és Irán érdekli a legjobban. Ezeket az országokat mindenképp látni szeretnénk. Az út további megállói is persze nagyon érdekelnek bennünket, csak, hogy példának említsük a Selyemút városait, az ezerarcú Indiát, vagy a Himalája vonulatait…

 
Milyen időjárási körülmények között fogtok tekerni?
A szó minden értelmében kapunk hideget és meleget, esőt, monszun és napsütés is lesz. Reméljük, a hó elkerül. A sár dagonyáktól már előre félünk…


Mekkora büdzsével indultok és mi a napi limit?
Az út költségét a fizetésünkből spóroltuk össze. Ez nagyságrendileg körülbelül egy átlag magyar család egy éves jövedelmét teszi ki. Napi 10 €-val számolunk kettőnkre. Ez kevésnek tűnhet, semmiképp sem sok, de azért kelet alapvetően olcsóbb. Szállásra nem szeretnénk sokat költeni, leginkább a napi élelmezésüket kell ebből megoldani, meg persze lesznek egyéb költségek (vízum, belépők, szórakozás, alkatrész, stb.) is. 


Az egész úton a most rendelkezésre álló pénzből gazdálkodtok, vagy terveztek valamilyen bevételi forrást megteremteni, esetleg dolgozni?
Azzal a pénzzel kalkulálunk, ami a “zsebünkben van”, vagyis úgy és addig nyújtózunk, amíg a takarónk ér. Beszéltünk róla, hogy jó volna menet közben majd dolgozni, de nem feltétlenül pénzért, hanem önkéntesként. Ha megtetszik egy hely, ahol szívesen eltöltenénk egy kicsit hosszabb időt, akkor örömmel vállalunk önkéntes munkát, cserébe szállást és ellátást kérnénk.

 

Magunk útján Forrás: Magunk útján

©MVP Images 

 

Kanapé, sátor, rovar és kerékpár
Milyen közlekedései eszközzel vágtok neki? 
Acélvázas túrakerékpárokkal. Egy magyar vázkészítő készíti nekünk a vázat és a merev villát, arra építünk kerékpárt. Hagyományos váltórendszerrel (3x9 sebesség), canti fékekkel, elől-hátúl acél csomagtartóval, agydinamós világítással szereljük a kerékpárokat. (Az alkatrészek támogatására nagyon várjuk szponzorok jelentkezését!).

Felszerelésünket összesen 140l kerékpáros túratáskába pakoljuk és a csomagtartóra is kerül ez-az. Ebben benne van a sátor, hálózsák, matrac, minimális ruha majd' minden időjárási körülményre, víztisztító, gázfőző, edények, tisztálkodószerek és tábori konyha, elsősegélycsomag, navigáció, média eszközök. A kütyüinket agydinamóról fogjuk tölteni majd.

 
Miért éppen kerékpár?

Erre a kérdésre nem tudunk röviden válaszolni, az érvelésünket részletesen kifejtetjük a saját weboldalunkon.

 
Fekvőkerékpáron nem gondolkoztatok?

Számba vettük azt is, de végül elvetettük. Egyrészt még sosem próbáltuk és nem csomagokkal megpakolva szeretnénk elkezdeni, picit idegenkedünk tőle. Másrészt Zita és Árpi (360fok bringa) tapasztalatai alapján emelkedőn és úttalan utakon sokkal jobb a hagyományos kerékpár.

 
Hol fogtok megszállni?

Egy ilyen hosszú útra szinte lehetetlenség minden szállást előre leszervezni. Alapvetően nomád kerékpáros túrára készülünk, ahol befogadnak minket a helyiek ott náluk szállunk meg. Ha épp lakott területen kívül ér az este, akkor ott felállítjuk a sátrunkat.

Szeretnénk improvizálni, ez is nagyon izgalmas része az utunknak!

 

Hogyan értetiek meg magatokat a távoli népekkel?
Mindketten beszélünk angolul és németül, Balázs bolgárul és egy picit franciául, az indulásig próbálunk pár kifejezést törökül és oroszul is megtanulni. Összeállítunk minden országhoz egy kis laminált szótár kártyát.

 
Mit fogtok enni?

Az útbaeső boltokban, piacokon bevásárolunk és a benzinfőzönkkel elkészítünk majd egyszerűbb ételeket. Sok helyen olvasunk a perzsa vendégszeretetről, cserébe szeretnénk hazai ízekkel viszonozni a vendéglátóinknak a szíves látást (már amennyire az alapanyagok engedik). Egy-két napi tartalék élelem mindig lesz nálunk, hogy ha nincs lehetőségünk vásárolni, akkor is legyen mit ennünk. Majd hozzá kell edződnünk az ázsiai ételekhez, kevesebb hús, több zöldség és rovar. A legtöbb keleti országban jóval olcsóbbak az éttermek, utcai kifőzdék.

 
Fizikailag fel vagytok-e készülve?

Mindkettőnk életének fontos része a sport, egészséges életmód. Eni kisgyerek korában atletizált, később az aerobicot és a futást kedvelte meg. Balázs biciklizik, sokáig néptáncolt, görkorizott. Sokat járunk túrázni, ha tehetjük falat-vagy sziklát mászunk és jógázunk.

Belefogtunk az Alföldi Kéktúra téli teljesítésébe is, gyalog és kerékpárral szokjuk a zordabb körülményeket. A biciklitúrára különösebben nem készülünk, a legjobb edzés, hogy nyeregbe szállunk és elkezdünk tekerni. Útközben hozzáedződünk. 

 

 

Testszag, defekt és szuvenír
Hány napig terveztek hordani egy alsóneműt?

Itt is van egy álom elv: „egy nap-egy alsónemű”, de félünk, hogy ezt sajnos nem tudjuk majd tartani. Lehet, hogy egy alsót több napig is kell majd hordani. :) Három váltás alsónemű lesz nálunk, ezek lesznek majd a körülményekhez képest hol gyorsabb, hol lassabb vetésforgóban.

 
Melyikőtök fogja rosszabbul viselni a nomád körülményeket?

Alapvetően egyikünknek sem okoz ez problémát. Persze más egy hetet sátrazni a Retyezátban, mint egy évig majd minden este felállítani a sátrunkat, sok minden újdonság lesz nekünk, erre majd menetközben visszatérhetünk. 


Hány napig bírjátok ki fürdés nélkül (magatokat és a másikat)?
Nem tudjuk, hogy meddig bírjuk. Nyilván az ember komfortosabban érzi magát, ha egy egész napos tekerés után le tud zuhanyozni, nekünk biztosan sok esetben ezt napokig mellőznünk kell majd. Lesz nálunk egy zuhanyzsák, az praktikus tud lenni, úgy hallottuk. Igazából a túra arról is szól, hogy a saját határainkat kitoljuk, azokat megtapasztaljuk. Ez pedig együtt jár azzal, hogy minden tekintetben kilépjünk a komfort-zónánkból. Ha huzamosabb ideig nem lesz lehetőség fürdeni, akkor nincs más: el kell viselni a dolgot méltósággal.

 
Műszaki probléma esetén meg tudjátok-e oldani magatok a szerelést?

Reméljük igen. Indulásig Balázs kibővíti szerelői tudását (centírozás pl.), de nincs mese Enikőnek is meg kell tanulnia defektet javítani.

 
Köttök-e és valamilyen biztosítást az útra?

Tudjuk, hogy ez egy nagyon fontos, viszont azt is, hogy ez nagyon-nagyon költséges dolog. Ilyen típusú sportbiztosítással nem is mindegyik biztosító foglalkozik. Az igazság az, hogy erre próbálunk szponzor céget találni. Baleset biztosítást mindenképp kötünk.

 
Van-e olyan a zsákotokban, ami igazából tök felesleges és hülyeség, de babonából, kötődésből mégis viszitek magatokkal?

Eni egy karkötőt, egy angyalszárny medált és egy egyedi, bőrből készült útinaplót visz majd magával. Mindhárom családi ajándék volt, és ezek nagyon kedvesek neki.

Balázsnak is van szerencsehozó medálja, a bringára is aggatunk majd talizmánt, meg amit majd útközben beszerzünk a helyi vajákosoktól.

 
Visztek-e valami szuvenírt, amit a föld távoli pontján élő embereknek mutogattok, vagy akár oda is adtok?

Igen, gondoltunk rá. Több ötletünk is van - például az általunk készített karkötők -, a lényeg, hogy használható ajándék legyen, méretét és súlyát tekintve pedig pici - a szállítás miatt...

 

Magunk útján logo Forrás: Magunk útján

©Flying Objects

 

Elmegyünk, majd visszajövünk...
Mennyire "égettek fel" magatok mögött mindent? Lesz-e hol lakni, lesz-e munkátok, ruhátok, evőeszközötök, pénzetek, stb?

Mindketten fizetés nélküli szabadságra szeretnénk menni, utána majd meglátjuk. Jelenleg albérletben lakunk, ezt értelemszerűen fel fogjuk mondani. A ruháinkat, evőeszközeinket és a többi holminkat bedobozoljuk és a családunknál depózzunk addig, míg vissza nem jövünk. Valamennyi tőkénk marad itthon is, ez szempont volt már az út tervezésének kezdetén is. Ilyen értelemben semmit nem égetünk fel magunk mögött.

 
Mi/ki fog hiányozni itthonról, a megszokott életmódotokból legjobban?

A családunk, a barátaink nagyon fognak hiányozni. A megszokott életmódot valami teljesen új fogja felváltani, valami sokkal izgalmasabb. Olyan szemlélettel vágunk neki az útnak, miszerint a komfort zónánkat - ami a megszokott életünket jelenti- itthon hagyjuk.

 
Család, barátok hogyan fogadták az ötletet?

A családunk és a barátaink nagyon büszkék ránk, drukkolnak nekünk, hogy sikerüljön az álmunk. Persze aggódnak is értünk, de a legfontosabb, hogy megértenek, teljes mértékben támogatnak.

 
Nem féltek attól, hogy a hosszú út után nem fogtok tudni visszazökkenni a szürke hétköznapokba?
Nem tudjuk, hogy mi minden fog körülöttünk, és leginkább bennünk történni az utazás alatt. Biztosan más emberekként térünk majd haza. Akkor fog majd számunkra is kiderülni, hogy hogyan tovább. Vissza tudunk-e zökkenni abba az életformába, ahonnét indultunk, vagy gyökeresen átalakítjuk majd az utazás után az életünket? Erre annak idején térjünk vissza!

 
Mi a terv, ha hazaértetek?
Most azt tervezzük, hogy az utunk után letelepedünk, családot alapítunk. Újabb út? Biztosan lesz majd! Ki mondta, hogy gyerekekkel nem lehet utazni?

 
Elképzelhető, hogy valamelyik hely a nagyvilágból annyira megtetszik, hogy ott fogtok letelepedni?
Ennek azért kicsi a valószínűsége, de minden elképzelhető.

  

Nem csak magukért
Meséljetek a Bátor Tábor vonalról, miért éppen ők és hogyan segítetek nekik az úttal?
Balázs régóta önkénteskedik a Táborban. Enikőnek is szimpatikus a Tábor hitvallása, ezért úgy döntöttünk őket próbáljuk meg támogatni az utunkkal. Hosszú távú elköteleződésre kérjük az embereket, havonta ezer forintot kérünk egy éven át. Nem magunknak, a Tábornak. Sok kicsi sokra megy alapon! Mi cserébe a bloggal háláljuk meg a támogatást. A mottónk:

Havi egy ezres a Bátrakért! Neked forintban, nekünk kilométerben!

 

Utolsó kérdés: milyen módon fogtok életjelet adni magatokról?
Írunk blogot, ide szeretnénk majd a bejegyzéseken túl a rólunk megjelent cikkeket, videókat, fotókat is feltenni. Beszámolunk az utunkról, megmutatjuk merre járunk, elmeséljük mi történt velünk. A weblapunkat a www.magunkutjan.hu címen lehet elérni. A Facebookon is fent vagyunk, elérhetőségünk: www.facebook.com/ourtrack

Olvass többet a témáról: Magunk útján

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • géjza 2015.01.22.   13:25

    géjza

    nem lesz könnyü.. a centirozas mindenképp kelleni fog, a sok cucc nagyon megterheli a kerekeket, javaslom a jo minosegu drága! kulloket... A legdurvabb sztem a kaja és a betegségek lesz.. hiába a lassu haladás (hozzaszokas), kelet az más világ, nem a mi gyomrunknak valo.. 1 év alatt joval többet fogtok öregedni! :) de biztos nagy élmény lesz

    válasz erre...

  • Bence 2015.01.19.   22:10

    Bence

    Sok sikert az úthoz és respekt már csak az ötletért is! :)

    válasz erre...